A leggyakoribb hajlamosító tényezők a hibás fejőberendezés, a rossz fejéstechnika, a rossz tartáskörülmények és a takarmányozási hibák. A betegséget közvetlenül mikroszervezetek, főleg baktériumok okozzák, melyek a tejcsatornán keresztül a sérült tőgyrészbe hatolnak, s ott elszaporodva anyagcsere termékeikkel helyi vagy általános betegségtüneteket váltanak ki. A betegség lefolyása, következményei, a védekezés és a gyógykezelés módja mind a kórokozóktól függően változnak. Ezért a helyes gyógymód a kórokozó meghatározása után alakítható ki. Így például ha sztafilokokuszok a kórokozók, a betegség antibiotikumokkal gyógyítható. Ezzel szemben, ha a kórokozók élesztők, akkor az antibiotikumos kezelés hatástalan, esetenként még káros is.
A tőgygyulladásoknak a gyakorlatban akut, krónikus és szubklinikai formáit különböztetik meg a szakemberek. Az akut gyulladás tünetei pelyhes, véres tej, gyulladt, kemény tőgy. Súlyosabb esetben az állat étvágytalan, lázas. A betegség gyakori fellépése tartásbeli és fejéstechnológiai hibára enged következtetni. A tünetek észlelésekor azonnali eljárásként a következőket kell alkalmazni: a tőgyet többször, kíméletesen és jó alaposan ki kell fejni. Ezzel a baktériumok által termelt toxikus anyagokat és bomlásterméket lehet a mirigyszövetekből eltávolítani. A tőgynegyedekből tejmintát kell venni a bakteriológiai vizsgálathoz. Ezen vizsgálat során meghatározzák a kórokozókat és azt, hogy milyen gyógyszert lehet alkalmazni. A mintavétel előtt a tőgybimbók végét 80%-os alkohollal fertőtlenítsük. Ezután fejhetjük a tejet a steril próbaüvegbe, majd küldhetjük haladéktalanul a laboratóriumba. A további fertőzés elkerülése érdekében a beteg állatot külön kezeljük a többitől, másik fejőgéppel, vagy kézzel fejjük!
A krónikus tőgygyulladás a nem kigyógyított akut, vagy a szubklinikai megbetegedésből alakulhat ki. Jellemzői, hogy a tőgyben gyulladásos csomók, keményedések találhatók, s a tejtermelés csökken. A tej összetétele általában nem változik. Az ilyen betegségben szenvedő állatok veszélyt jelentenek az egész állományra! A gyógyításukat ebben az esetben is a tejminta bakteriológiai vizsgálatának kell megelőznie. A gyógyszeres kezelés eredményességéről nem árt alaposan és többször meggyőződni, mert a gyulladásos csomók gyakran megakadályozzák, hogy a gyógyszer mindenhová eljusson, így fertőzőképes kórokozók maradhatnak a mirigyszövetekben.
