Kétségtelen, hogy a hőmérsékletnek nagyobb súlya van a termesztés eredményessége szempontjából – ha egyáltalán a környezeti tényezők között szabad sorrendet állítani –, de a szélsőséges páratartalmi értékek is komoly korlátozó tényezői lehetnek a termésmennyiségnek és -minőségnek. Ezért a zöldséghajtatásban a szakszerű és pontos klímaszabályozás feltétele a termesztés sikerének.

Az optimális páratartalom, mint a víz, tápanyag vagy hőmérséklet, nem tekinthető egy statikus értéknek, ami nemcsak a fajtól és fajtától függően változik, függvénye a fenológiai, technológiai fázisok mellett a többi klimatikus tényezőnek, így a hőmérsékletnek és a fényviszonyoknak is. Ebből adódóan – mint a növény hőmérsékleti igényét – egyetlen értékkel nem lehet kifejezni!

A magas, az ideálisnál magasabb páratartalom elősegíti a kórokozó (gombás és baktériumos) betegségek terjedését, rontja a terméskötődést, vízkórságot (ödéma) idéz elő, lassítja a transzspirációt, ezáltal a növényi tápanyagok felvételét, a saláta esetében a fiatal leveleken barnás fekete vizenyős foltok kialakulását váltja ki, levéldeformálódást indukál, a szövetek fellazulását eredményezi.

Ezzel szemben a túl alacsony páratartalomban fénytelenné válnak a termések (pl. paprika, tojásgyümölcs), rosszabb a terméskötődés (nem tapad a bibéhez és nem csírázik a pollen), gyengébb a transzspiráció, mert lezárnak a sztómák, apró, hajszálvékony repedések keletkezhetnek a termés felületén stb.

A hajtatott zöldségfélék közül az uborka igényli a legmagasabb páratartalmat. Május-júniusban, napos időben (déli órákban), 25-30 °C esetén a 90-95 százalékos páratartalom mondható ideálisnak, de ősszel és télen, amikor lényegesen gyengébb a besugárzás, akkor is 70-75 százalékot kell számára biztosítani.

uborka

A hajtatott zöldségfélék közül az uborka igényli a legmagasabb páratartalmat – fotó: Shutterstock

Főleg ősszel és kora tavasszal, a hajnali órákban fordulhat elő, hogy 100 százalék közelébe emelkedik a páratartalom, ami mészhiányt és vízfelvételi zavart okoz, ezt a növény a fonák irányába kanalasodó levelekkel, a hajtásvégek kisárgulásával és elnyálkásodásával, a nóduszokon csokros (4-6 db) termésképződéssel jelzi. Ilyen körülmények között jelentősen megnő a kórokozók fellépésének a veszélye is. Az optimálisnál alacsonyabb légnedvesség hatására kisebb és sötétebb levelek fejlődnek.

Az uborkával ellentétben a paprika alacsonyabb páratartalmat igényel, a termésképzés idején 70-80 százalékot. Túl alacsony páratartalom esetén fénytelen termések fejlődnek. Az éjszakai magas páratartalom (akár 95 százalék) kedvező hatással van a bogyók tömegére, az ilyenkor felvett víz, a transzspiráció akadályoztatása miatt, a bogyókban halmozódik fel, ezzel növelve tömegüket.

A paradicsom esetében jelentős különbség van a kiültetést követő egy-két hét és a későbbi, terméskori páratartalom-igény tekintetében. Míg kezdetben 60-65 százalékos légnedvesség megfelelőnek tekinthető, addig a termésérés idején, napos-meleg időben 85-90 százalék tekinthető optimálisnak. Alacsony páratartalom a generatív fejlődését segíti elő, magas páratartalom mellett vastagabb szárat, nagyobb levélzetet nevel a növény.

Szélsőséges páratartalom-értékek a termékenyülést gátolják, a magas páratartalom a pollen csomósodásához vezet, túl alacsony érték esetén nincs szekrétumkiválás, ami miatt rosszabb a pollennek a bibéhez való tapadása és csírázása. Nyáron, szeles időben, ha nagyon lecsökken a páratartalom, a termés felülete parássá, repedezetté válik.

A fejes saláta nagyon érzékenyen reagál a páratartalomra. Több élettani betegsége is összefüggésbe hozható a levegő nagyon alacsony (vagy hirtelen csökkenő) és károsan magas nedvességtartalmával. Száraz levegőben az idősebb leveleken alakulnak ki apró barna foltok, amelyek idővel összeolvadnak, és egy karimát képeznek a levél szélén. Főleg szellőzők, ajtók közelében jelenhetnek meg gyorsan, ha hirtelen nyitunk. Április különösen veszélyes ilyen tekintetben, amikor a napsütés hatására percek alatt felmegy a hőmérséklet, és szeles időben nyitásra 30-40 százalékot esik a páratartalom.

saláta

A fejes saláta nagyon érzékenyen reagál a páratartalomra – fotó: Shutterstock

A magas pára, amellett, hogy több gombabetegség terjedését elősegíti – ez nagy gond a technológiában, mert a saláta rövid tenyészideje miatt a növényvédő szerek élelmezésügyi várakozási idejét nehéz tartani –, a fiatal leveleken nedves, nyálkás, úgynevezett lágylevélszél-barnulást okoz, akár a salátafej belsejében is, továbbá a fejes saláta üvegesedésbetegségét (vízkórság) váltja ki.

A páratartalmat a hajtató berendezés szellőztetőjének nyitásával és zárásával, a hőmérséklet emelésével és csökkentésével, továbbá öntözéssel szabályozhatjuk.

Minden esetben törekedni kell a fokozatosságra.

A hirtelen és nagymértékű nyitás, illetve zárás  –  mint a hőmérséklet esetében is – a páratartalom erős ingadozásával jár. Szeles időben a páratartalom-csökkenést kisebb mértékű nyitással is elérhetjük, az erős nyitás a páratartalom nem kívánt gyors (hirtelen) csökkenését vonja maga után, ami stresszhatást válthat ki, azaz rossz terméskötődést, terméselrúgást, apró termések kialakulását eredményezheti.

Mindenképpen cél a fokozatos szellőztetés, a szellőzők, ablakok, fóliavégek lassúbb nyitása, különösen szeles, napos időben. A hőmérsékletet is nagyon nehéz hőérzetünk alapján szabályozni, a páratartalom pontos megítélése még nehezebb, ezért színvonalas hajtatás nem képzelhető el jól beállított páratartalom-mérők hiányában.