Előzőekben megjelent cikkünk kapcsán sok olvasónk jelezte, hogy félrevezető lehet, ha a csicsókát és az édesburgonyát vagy batátát „egy kalap alá vesszük”, hiszen két rendszertanilag teljesen különböző növényről van szó. Olvasóink megjegyzései teljes mértékben jogosak, ezért most összehasonlításképpen leírjuk, mit is kell tudni ezekről az értékes csodanövényekről.

A csicsóka (Helianthus tuberosus)


a fészkesek családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. Közeli rokonságban áll a napraforgóval. A növény szára, akár 3 m magasra is megnő. Magot hazánkban a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják. Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5-20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük barázdált, összetett.
Jelenleg Európában Franciaországban a legnagyobb a termőterülete (mintegy 200 ezer hektár), de jelentős területen termesztik még Németországban, Ausztriában, Oroszországban is.

 

Magyarországon az 1950-es években a vetésterülete mintegy 1500 hektár volt, majd az 1960-as évektől kezdve – a nagyüzemek kialakulása után – csökkent a termőterület. Nyugat-Európában gazdasági jelentőségét úgy ítélik meg, hogy területegységenként a legnagyobb hasznos terméket hozó növények egyike. A gumói sok energiát hordozó anyagot (szénhidrát), valamint inulin-fruktózt tartalmaznak, zsenge zöldje pedig lucernaértékű fehérjeforrást jelent.
Mivel a talajjal szemben igénytelen, másrészt kártevői szinte nincsenek, mint biotermék is igen hasznos növény.