A köznyelvben csak „gaz" vagy „dudva", kiskerteseknél már gyomnövény, szakmai körökben pedig gyorsan leszűkül egy-egy csoport például a T1-esekre. Mielőtt azt gondolnátok, kódolva beszélek, gyorsan kiábrándítalak titeket, hogy csak a gyomnövények életformacsoportját említettem, mely alapján az egyes növények megjelenése, biológiai sajátosságai jól lehatárolhatók.

Hamarosan megtudhatjátok, mit jelent a Geophyta, minek a rövidítése a HT, kik azok a ferde rizómások, vagy hogy milyen az optimális csírázási hőmérséklete egy vadrepcének. Ám tegyük először helyre:

Mik azok a gyomnövények, és milyen kártételük lehet?

Olyan, bármely fejlődési stádiumban lévő növényt vagy növényi részt nevezünk gyomnövénynek, mely ott fordul elő, ahol nem kívánatos. Tehát hasznot számunkra nem hoz, jelenléte káros lehet, és nem mi vetettük (kivéve az árvakelések). Nem sorolandók a gyomnövények  közé a gyepek és a gyógynövények.


A gyomnövények okozhatnak közvetlen és közvetett kártételt. Előbbit az élősködő (szádor vagy arankafajok) vagy félélősködő (csormolyafajok) növények esetében emlegethetjük, amikor a kultúrnövény és a gyomnövény közötti kapcsolat okozza a kárt, például a gyom rákúszik a kultúrnövény szárára.

Követett kártételről akkor beszélünk, amikor a gyomnövények elnyomják a vetett növényeket, elhasználják a víz- és tápanyagkészletüket, elfoglalják a termőhelyet, és a talaj hőmérsékletét is csökkenthetik. Bizonyos esetekben mérgező vagy allergén hatásuk is lehet, jelenlétük miatt a vetett növény értéke csökken, vagy rosszabb esetben nem is lesz betakarítható vagy felvásárolható. A termesztés költségeit növelik, és egyéb növényegészségügyi problémát is okozhatnak, ugyanis bizonyos kórokozók köztesgazdái és állati kártevők szaporítói is lehetnek.

A ma Magyarországon ismert és használt életformacsoportok felosztása, az Ujvárosi-féle életformarendszer a növények növekedési formáján alapszik. Dr. Ujvárosi Miklós botanikus Raunkiær rendszere alapján készítette el hazai viszonyokra a felosztást, Máthé Imre pedig a fajok csoportokba sorolását. A rendszer kialakításakor azt vették figyelembe, hogy az egyes életformacsoportokba tartozó termesztett és gyomnövények ismertetőjelei, igényei, alkalmazkodóképessége, biológiai sajátosságai térben és időben is nagyon hasonlóak.

Nézzük a csoportokat:

Egyévesek: Therophyta (T)

Kétévesek: Hemitherophyta (HT)

Évelők, ezen belül a talajszintben telelők: Geophyta (G) és talajban telelők: Hemikryptophyta (H)

A mai részben az egyéves növényekről fogunk átfogóan beszélni, de maradjatok résen, mert hamarosan érkezik a folytatás az évelőkkel és a kétévesekkel.

Az egyéves gyomnövények

Az egyéves (T) gyomnövények ismérve, hogy a számukra kedvezőtlen időszakot mag alakban vészelik át, s fejlődésüket befolyásolja a téli hideg időjárás és a nyári szárazság. Ők tehát azok a magról kelő növények, amelyeknek az életciklusa nem tart tovább egy évnél. Az alcsoportok a növények csírázási optimuma, kelése és maghozása alapján kerültek meghatározásra.

A T1-es életformacsoportba tartozó gyomfajok kora tavaszi áttelelő egyévesek. Mindegyike ősszel csírázik és tavasszal érlel magot. A sekélyen gyökerező növények csírázásához szükséges hőmérsékleti optimum 10-14 °C között mozog. A fagymentes, téli napokon is fejlődnek, több csírázási periódusuk is lehet, s tőlevélrózsájuk vagy a csíranövény telel át. Tömeges kelésükhöz az őszi esők hozzájárulnak. A nyári hőséget mag alakban vészelik át.

A csoport képviselői: árvacsalánfajok (Lamium spp.), veronikafajok (Veronica spp.), tyúkhúr (Stellaria media), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), közönséges aggófű (Senecio vulgaris).

gyom

Tyúkhúr (Stellaria media) – fotó: Kruták Szimonetta

A T2-es gyomnövények ősszel kelő nyári egyévesek. Ősszel vagy tavasszal csíráznak (őszi csírázás esetén áttelelhet csíranövényként is), ugyanis a többi egyévessel összehasonlítva ők alacsonyabb hőmérsékleten csíráznak: csírázásukhoz az optimális hőmérséklet 4-8 °C között van. Nyár elején érlelnek magot, s mélyebbre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően a szárazságot is jobban bírják, hosszabb életűek. Tipikus "gabonagyomok", ugyanis kalászos kultúrákban gyakran találkozhatunk velük.

A csoport képviselői: ragadós galaj (Galium aparine), nagy széltippan (Apera spica-venti), pipacs (Papaver rhoeas), szarkalábfajok (Consolida spp.), vetési boglárka (Ranunculus arvensis), kék búzavirág (Centaurea cyanus), szöszös bükköny (Vicia villosa).

gyom

Nagy széltippan (Apera spica-venti) – fotó: Kruták Szimonetta

pipacs

Pipacs (Papaver rhoeas) – fotó: Kruták Szimonetta

gyom

Szöszös bükköny (Vicia villosa) – fotó: Kruták Szimonetta

A T3-as növények tavasz végén csíráznak, nyár elején vagy ősszel érlelnek magot. Csírázásukhoz optimális hőmérsékletük 8-14°C. A téli hideg és a nyári nagy szárazság ellen egyformán védekeznek. Tavaszi gabonagyomoknak is nevezzük őket, de nemcsak kalászosokban, hanem kukoricában és kapásokban is egyaránt jelen vannak.

A csoport képviselői: hélazab (Avena fatua), vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia), mezei árvácska (Viola arvensis).

A T4-es gyomfajok nyárutói egyévesek, ugyanis tavasszal kelnek, és nyár végén érlelnek magot. Csírázásukhoz az optimális hőmérséklet 18-30 °C között mozog. Jellemzően a kapás kultúra növényei, jól viselik a szárazságot, azonban már a legkisebb hidegben, akár már 0°C-on is elfagynak.

A csoport mindenki által ismert képviselői: kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muharfajok (Setaria spp), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), fehér libatop (Chenopodium album), selyemmályva (Abutilon theophrasti), ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), csattanó maszlag (Datura stramonium), napraforgó szádor (Orobanche cernua)...

gyom

Csattanó maszlag (Datura stramonium) – fotó: Kruták Szimonetta

gyom

Napraforgó szádor (Orobanche cernua) – fotó: Kruták Szimonetta

A Hemitherophyta (HT) csoportba tartozó gyomfajok tavasszal későn kelnek, nyáron erősödnek,  nagy tőlevélrózsát és erős raktározó gyökereket fejlesztenek, majd a nagy nyári szárazság előtt érlelnek magot. Az egyik telet mag, a másikat levélrózsás alakban élik át. Életükben egyszer virágoznak és teremnek, majd elpusztulnak. A csoport egyik jeles tagja a pasztinák (Pastinaca sativa). Parlagokon, legelőkön jelennek meg.

A mai összefoglalóban tehát átvettük a gyomnövény fogalmát és kártételét, megismerkedtünk a életformacsoportok rövidítésével és a rendszer feltalálóival, részleteztük az egyévesek csoportját és az alcsoportjait, valamint érintettük a kétéves fajokat is. A következő részben pedig végre kitérünk a mindig és mindenhol élni akaró évelő gyomfajokra is. Maradjatok velünk!