Október végére kiürülnek a zöldségeskertek. Van, ahol ez azzal jár, hogy a letermett szár, az elhullott termés az őszi gyomok között marad, és csak tavasszal kerül sor az összeszedésükre, a kert takarítására. Máshol gondosabbak, és komolyan veszik a szakemberek tanácsait a betegségek és kártevők elszaporodásának megelőzése érdekében – mert sokuk növénymaradványokon telel át –, gondosan összegereblyézik a szárat és a beteg lombot, elégetik, esetleg komposztálják, az ágyásokat kigyomlálják, felássák, szükség esetén a talajt forgatás idején szerves és műtrágyákkal feltöltik.
De nem minden telek marad üres, itt-ott vannak még élő növények, van, ahol hidegtűrőkkel, áttelelőkkel télen is hasznosítják a területet.
Nem fagynak el télen a zöldségfélék? – vetődik fel sokak által a kérdés. De! Valamennyi zöldségfaj esetében van úgynevezett fagyáspont, amikor a hidegtől nemcsak leáll a növény élettevékenysége, de el is pusztul, a lombozatban található víz és oldatok megfagynak, a sejtfalak felrepednek. Minél nagyobb a növény optimális hőmérsékleti igénye, annál fagyérzékenyebb. Ez az érték általában a fejlődésükhöz szükséges optimális értéktől (hőoptimumtól) számított +/- 14 0C-on kívül esik.
A tápanyaggal, mindenekelőtt káliummal jobban ellátott növények sejtnedvének nagyobb az ozmotikus értéke (töményebb oldat fagyáspontja alacsonyabb), ebből adódóan alacsonyabb az elfagyás hőmérséklete. Hőmérséklet-optimum tekintetében nagy különbség van a nálunk termesztett zöldségfélék között (13-25 0C), de egy-egy fajon belül is jelentősen változhat a fagyérzékenység mértéke.
_fill_540x300_0.jpg)
A póréhagyma termesztése
Fagytűrő képességéről ismert növények a póréhagyma, néhány levélzöldségféle (fejes saláta, spenót, sóska), és a káposztafélék között is találhatók fagytűrők (pl. leveles kel, kelbimbó).
A póréhagyma egyre divatosabb növény, egyre nagyobb belőle a kínálat, egyre többen vásárolják, vitamintartalma magas, kellemetlen hagymaszaga gyorsan megszűnik, és akiknek érzékeny a gyomra a vöröshagymára és fokhagymára, azok a pórét nyugodtan fogyaszthatják.
Ha magunk vállalkozunk a termesztésére, és szeretnénk, hogy tavasz kezdetéig friss pórét fogyasszunk, figyelni kell a fajtaválasztásra, ugyanis az úgynevezett nyári fajtákat (hosszú, vékony szár, rövid tenyészidő: 80-100 nap) már a nyár végén, az ősz kezdetén be kell takarítani, nem bírják a fagyot. A hosszú tenyészidejűek (120-150 nap), vastagabb, de rövidebb fogyasztható szárat fejlesztenek (1. kép), rostosabb az állományuk, a -10, -15 0C-ot is elviselik, sokáig a szabadban tarthatók (jól tárolhatók is), egészen áprilisig a kertben hagyhatók.
Áttelelő póré, jellemzője a rövid, de vastag etiolált fogyasztható szár – fotó: Agroinform.hu
A téli pórét lehet helyre vetni és palántáról is szaporítani. A magvetés késő tavasszal, április végén, májusban esedékes, a palántázás ideje május legvége, június. Minél hosszabb a fehér (etiolált) szára a hagymának, annál értékesebb. Ilyen célból 30-40 cm-es sortávolságra és 15-20 cm-es tőtávolságra árokba ültetik, és időnként felkupacolják, azaz a szárhoz földet húznak. Vetést is úgy kell végezni, hogy a kikelt egyedek száma megfeleljen a folyóméterenkénti 5-6,5 db növénynek. Tekintettel arra, hogy rosszul csírázik, érdemes valamivel sűrűbbre vetni, és kelés után a jelzett tőtávolságra egyeléssel az egyedszámot beállítani.
Az említett töltögetésen kívül, ami együtt jár a talaj porhanyításával és gyomtalanításával is, különösebb ápolást nem, csak öntözést igényel. Szedése a tél folyamán, egészen áprilisig lehetséges. A tövek felszedése előtt a talajt ásóval kell meglazítani, ezzel elkerülhetjük a fogyasztható rész sérülését, törését, a szárnak a talajba szakadását. Értékesítés vagy betárolás előtt, ha szükséges, megmossuk, vagy száraz ronggyal a rátapadt földet eltávolítjuk, a külső beteg, sérült, sárga és elszáradt leveleket eltávolítjuk, majd visszavágjuk (2. kép).
Értékesítés előtt tisztítják, levelét visszavágják a pórénak – fotó: Agroinform.hu
A kelbimbó termesztése
A kelbimbó (bimbós kel) népszerűsége töretlen, nagyüzemben elsősorban mélyhűtés céljából termesztik, házikerti ültetését indokolja, hogy télen arra az időre ad fogyasztható termést, amikorra a kert zöldségfélékből kiürül. Elvileg bárhol megtermeszthető az országban, de szép, zárt bimbókat, azaz terméseket csak hűvösebb környezetben, nedves, hűvösebb talajon képes nevelni. Hosszú tenyészideje miatt csak áprilisban, palántáról javasolt a szaporítása.
A mélyhűtő ipar a gépi szedés miatt azokat a fajtákat szereti, amelyek szárán közel egyszerre érnek a termések, míg házikertben a konyha friss ellátása érdekében a folyamatosan termőket célszerű előnyben részesíteni. Egy-egy száron 20-50 rügy (bimbó) fejlődik, átmérőjük (zárt állapotban) 2-5 cm, egyetlen növény kedvező körülmények között akár 1 kg-ot is megterem.
Tekintettel arra, hogy hosszú szárat, nagy leveleket fejleszt, közel 1 m-es sortávolságra és 50 cm-es tőtávra kel ültetni. Sok vizet és rendszeres növényvédelmet igényel, ugyanis előszeretettel bújnak a bimbók levelei közé a levéltetvek. A szedése októberben kezdhető, amikor az alsó rügyek elérik a fajtára jellemző 3-5 cm-t. A betakarítás gyakori módja a szárak kivágása, tárolóba hordása és helyezése, majd feldolgozás (fogyasztás) előtt a termések letördelése.
A saláta termesztése
Ősszel, augusztus végétől október elejéig folyamatosan ültethető a saláta, viszont az október elejei szaporításra már csak az úgynevezett áttelelő fejes salátafajtákat válasszuk, amelyek tavasz folyamán szedhetők. Az ilyenkor ültetett 4-5 hetes korú palánták a nagyobb fagyokig begyökeresednek, ami feltétele az áttelelésnek, a későbbi ültetések rendszerint kipusztulnak.
A saláta hidegtűrő, víz- és tápanyagigénye alacsony – fotó: Pixabay
A saláta hidegtűrő, a kisebb fagyokat károsodás nélkül elviseli, optimális léghőmérséklet számára 16 0C, de az áttelelők a -5-10 0C-ot is elviselik. Talajban nem válogat, kötöttebb és lazább területre is ültethető, de gyomirtószer-maradványokra és a talaj szikesedésére nagyon érzékeny. Víz- és tápanyagigénye alacsony, egy jól trágyázott főnövény után (pl. paprika, paradicsom vagy uborka) különösebb tápanyag-utánpótlásra nincs szüksége. 15-20x20-25 cm-re kell ültetni, ültetés után alaposan öntözzük be. Később ősszel, illetve a tél folyamán nincs szükség az ápolására, csak tavasszal kell a növények körül a talajt meglazítani és egyben a gyomlálásukat is elvégezni.
A spenót termesztése
Az áttelelő spenót az egyik legrégebben ismert zöldségnövény, már több mint ezer évvel ezelőtt az arabok perzsafű néven termesztették és fogyasztották. Környezet iránt kifejezetten igénytelennek mondható, termesztése szinte minden kertben, kisüzemben megvalósítható. Hidegtűrő növényként tartjuk számon, a lombképzéshez (fényviszonyoktól függően) 16 0C léghőmérséklet tekinthető ideálisnak, csírázása nem sokkal fagypont felett megindul. Az úgynevezett áttelelő vagy télálló típusok a -10, -15 0C-ot is károsodás nélkül elviselik.
Talajszerkezet iránt kevésbé igényes, sóérzékenysége közepes, magas mésztartalmú talajokon klorózis betegség tüneteit mutatja. Az őszi vagy áttelelő spenótot október közepén 25-30 cm-es sortávolságra, 2-3 cm mélyre és 3-5 cm tőtávolságra vetjük. 10 m2-re megközelítően 2-3 dkg vetőmag szükséges. Szedése április végétől esedékes. Betakarítása jelentős mértékben előbbre hozható és egyben meg is hosszabbítható, ha október elején-közepén egyszerű fa- vagy műanyagvázra feszített fóliával takarjuk. Ebben az esetben a tél folyamán a szellőztetéséről, azaz a fólia nyitásáról és zárásáról, esetleg öntözéséről gondoskodni kell!
Az áttelelő spenót az egyik legrégebben ismert zöldségnövény – fotó: Pixabay
A sóska termesztése
A sóska vetése nagyobb figyelmet igényel, mint a spenóté. Csak alaposan előkészített, kellően megülepedett, gyommentes magágyba szabad a rendkívül lassan és nehezen csírázó magot vetni. Még optimális körülmények között is hetekig tart a csírázása. Jó kelésre csak sekély, 2 cm-es vetésből számíthatunk, aminek nagy hátránya, hogy gyorsan kiszárad, ezért napjában többször, nem erős vízsugárral veretve (!), hanem óvatosan, szinte permetszerűen öntözzük, illetve használt fóliával a kelésig talajtakarást (pl. használt fóliával) alkalmazzunk! Érdemes széles sorba, 30-35 cm-re vetni, így jobban ápolható, könnyebben gyommentesen tartható. 10 m2-re megközelítőleg 2 gramm vetőmagot számoljunk. Szedése késő tavasszal esedékes.
A felsorolt, hideget tűrő növények áttelelő, azaz fagytűrő fajtáival télen, kora tavasszal is hasznosíthatók a kertek.
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
