A Zala vármegyében található Göcsej mindig híres volt gyümölcsészetéről, az itt folyó háztáji gyümölcstermesztésről. Az évszázadok alatt szelektálással nemesített fajták ellenálltak a betegségeknek és évről-évre bőséges, jóízű terméssel örvendeztették meg tulajdonosaikat. A gyümölcsökből lekvár, befőtt, ecet és bizony, jóféle pálinka készült, aminek aztán nagy hasznát vették például az abban az időben még kemény téli hidegben a disznóvágásokon.

Ezeket az ősi fajtákat több szervezet és magánszemély próbálja összegyűjteni, megőrizni az utókornak – e helyütt fontos megemlítenünk a misszióban elévülhetetlen érdemeket szerző Kovács Gyula pórszombati erdész nevét, aki szívós, kitartó munkával nagyon komoly fajtagyűjteményt hozott létre; majd erre alapozva Szarvas József színművésszel elindította a Tündérkert mozgalmat.

körte

Minden portán állt legalább egy körtefa – fotó: Göcseji Természetvédelmi Alapítvány

Azonos célok mentén tevékenykedik a Göcseji Természetvédelmi Alapítvány is, mely 2023-as a göcseji körte évének nyilvánította. A göcseji körte a táj, a régió adottságaiból fakadóan a Magyarországon termelt körték közül a leginkább rendelkezik a körte gyümölcsre jellemző, gyümölcsös ízzel. A gombosszegi (Göcsej egyik emblematikus települése) székhelyű alapítvány elnöke Kertész Krisztina, alkalmi "szóvivője" pedig Krisztina párja, Oszkocsil Zoltán, akivel az alapítvány céljairól beszélgettünk és arról, mit is jelent, hogy 2023 a göcseji körte éve. Mint megtudtuk: a házaspár gazdálkodik, az előbb említett régi tájfajta gyümölcsöket termel, melyekből különféle termékeket, lekvárokat, aszalványokat állít elő, s azokat értékesíti. Van hát előzménye annak, hogy az alapítvány létrehozásával felvállalták a térség természeti értékeinek, köztük a hagyományos tájfajtáknak a védelmét, népszerűsítését.

körte

Szintén régi tájfajta a göcseji vérbélű körte – fotó: Göcseji Természetvédelmi Alapítvány

– A „Göcsej" Természetvédelmi Alapítvány 2003-ban alakult és kezdte meg működését – bocsátotta előre Oszkocsil Zoltán. – Célja Zala megye, különösen Göcsej természeti területeinek fenntartását szolgáló szellemi és gyakorlati tevékenységek ösztönzése, környezet- és természetvédelmi programok támogatása. Kiemelt célként kezeljük a szemléletformálást és oktatást, melynek eredményeként a fenntarthatóságot segítő gondolkodásbeli változást szeretnénk elérni. Az alapítvány az oktató-nevelő munkában igyekszik a tájegység több száz éven keresztül működő hagyományaira építeni. Programjaink elsősorban a kistelepüléseken élőket célozzák meg, ezzel is esélyegyenlőséget biztosítva az aktuális információkhoz való hozzáféréshez, a környezet- és természetvédelmi szemléletformálást segítő innovatív programokhoz. Ennek jegyében szerveztük meg a "2023 legyen a göcseji körte éve!" című kampányunkat is. Zalában, azon belül is Göcsejben járva mindenhol feltűnnek a hatalmas, ősöreg körtefák: kertekben, művelt és elhagyott szőlőhegyeken egyaránt. Dacolnak a múló idővel, a klímaváltozással, esetenként az elhagyatottsággal. Itt, Göcsejben mindig nagyra értékelték az emberek a körtét: a gyümölcsét, fáját, a pálinkáját. Udvar, hegyi birtok elképzelhetetlen volt nélküle. Ezért szeretnénk ráirányítani a figyelmet a göcseji körtére, arra, hogy a régi körtefajtákat védjük, őrizzük meg az utókornak.

körte

Kertész Krisztina egy öreg körtefával – fotó: Göcseji Természetvédelmi Alapítvány

Ezt többféleképpen is megtehetjük, például az öreg példányok kíméletével vagy aktív védelmével: remek példa, ahogy a gombosszegi önkormányzat helyi védetté nyilvánított egy öreg sózókörtét. Vagy ha vásárolunk egy hegyi birtokot, esetleg kertet, ne azzal kezdjük a terület "rendbetételét", hogy kipucolunk onnan mindent, hanem keressük meg, milyen kincseket is rejthet – és szinte mindig találni valamit a bozót mélyén... Egy szép öreg körtefa a kertünk igazi éke is lehet! Az öreg fákról gyűjthetünk oltóvesszőt, készíthetünk oltványokat is, amiket aztán elültetünk, így biztosítva a helyi fajták és változatok fennmaradását, ha az öreg példányok távoznak az élők sorából. Ez több szempontból is fontos és a jövő kulcsa a mi kezünkben van; az itt lakó emberek szerencsések, hogy találkozhatnak még hatalmas, öreg körtefákkal.

Ezek a fák meghatározó részei a göcseji tájnak, rengeteg történet kapcsolódik hozzájuk, sok mindent "láttak". De sajnos, eltűnőben vannak ezek a régi fajták (mint például az őszi aszalókörte, a hébérkörte, a vérbélű körte), s mi szeretnénk, ha lenne esélyük a túlélésre. Ezért hívjuk fel a figyelmet rájuk, arra, hogy megóvásra érdemesek genetikai, gazdasági és tájképi szempontok miatt. Ez a missziónk, hogy mindenki lehetőségi szerint őrizze ezeket.


Oszkocsil Zoltán hozzátette: nem sok hagyományos körtefajtáról tudnak, de ezeket még ma is főleg pálinkakörtének ültetik. Szerencsére, ismét növekszik a népszerűségük, önkormányzatok közösségi kertjeiben, Tündérkertekben, lelkes önkéntesek és gyűjtők kertjeiben telepítik őket. Potenciált hordozhat egy-egy profi pálinkafőző kis ültetvény telepítése is. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy ezek általában nagyranövő fák, nem kimondottan ültetvénybe valók. Szerencsére, ma már sok helyen rendeznek oltónapokat is, ezeken lehet csereberélni ezeket a fajtákat, illetve pár kert nyitott kertként működik, előzetes kapcsolatfelvétel után szívesen adnak szaporítóanyagot. S néhány profi kertész tart is a fajtaválasztékában ismertebb hagyományos fajtákat.

körte

A gombosszegi sózókörte fája – fotó: Göcseji Természetvédelmi Alapítvány

– Inkább kiskerti hasznosításra, fajtaválaszték bővítésre valók ezek a fajták, speciális alapanyagot biztosíthatnak például pálinkafőzéshez, aszaláshoz. Fontos érték mindenben – az élelmiszerbiztonság tekintetében különösen – a változatosság megőrzése. Lehet, hogy a mai piac nem kimondottan preferálja ezeket a fajtákat, de megóvásuk nemesítési, genetikai alapanyagként, hagyományőrzés szempontjából fontos és erkölcsi kötelezettségünk is – fogalmazott Oszkocsil Zoltán. – A leginkább elterjedt körtefajta Göcsejben a tüskéskörte, így ennek a pálinkája juthatott el sok helyre. A szottyósodásra hajlamos pálinkakörtékből ezen kívül még rengeteg fajta fellelhető és régen ezeket következetesen hasznosították is. Izgalmas kérdés lenne ezeket a körtepálinkákat – akár nagyon kis tételeben is – összehasonlítani. Van rá kezdeményezés, például a Pannónia Párlatverseny Pyrus "Master" körtepálinka versenye Sormáson.

körte

Szép példa: a fát az önkormányzat védetté nyilvánította – fotó: Göcseji Természetvédelmi Alapítvány

Amit pedig a tájfajták ivartalan szaporításáról tudni érdemes: alanynak a vadkörtét használják, az oltvány termőre fordulása nagyon változó, 5-6 év, vagy ennél több is lehet, pont az erőteljes növekedésű alany és a szintén erőteljes növekedésű nemes miatt is. Vannak természetesen kisebb növekedési erélyű hagyományos fajták is, de ezek fejlődési üteme ugyancsak lassú. Pozitívum, hogy a fajták nagy valószínűséggel öntermékenyülők, hiszen az önmagukban, magánosan álló egyedek is szépen teremnek. Továbbá nagy előnyük, hogy nem érzékenyek az extenzívebb termelési körülményekre és ellenállnak a kórokozóknak is, így kisebb növényvédőszer-használattal megóvható a termés.

A szakember azt kéri: aki teheti, ültessen a kertjébe legalább egy ilyen hagyományos fajtát – mert már ennyivel hozzá lehet járulni ezek megőrzéséhez.