Első megközelítésre bonyolultabb összefüggésnek tűnik a klimatikus tényezők (levegő alacsony, illetve magas páratartalma) és a tápanyagok felvétele közötti kapcsolat, mint a talajtulajdonságok esetében, pedig a magyarázat egyszerű.
Gondolhatnánk, hogy a nyári melegben a száraz levegő nagymértékben elősegíti az asszimilációt, mert ilyenkor igen intenzíven képes párologtatni a növény, ebből adódóan a tápanyagok hasznosulása különösen kedvező. Ez nem így van!
Hasonló jelenség játszódik le télen az üvegházakban (uborka, fejes saláta), amikor is a magas páratartalom (90-95%) hatására nem képes a növény párologtatni, így nincs vízfelvétel és következményeként nincs tápanyag-hasznosulás sem (1-2. kép).
Uborka hajtásán és fiatal levelein a magas páratartalom következtében kialakuló sárgás szövetelhalás és levélkanalasodás – A szerző felvételei
A betegség uborkánál levél- és termésdeformáció mellett a főerek közötti szövetek sárgulásával is jár. A tünetek a legfiatalabb leveleken, hajtásokon jelentkeznek először, nagyon magas és tartós páratartalom hatására a középső levelekre is áthúzódnak.
A relatív tápanyaghiány és annak következtében kialakuló szövetsárgulás adódhat termesztéstechnológiai hibákból is, a gyakorlatban ilyennel a palánták kiültetését követő napokban találkozhatunk. Gyakrabban paprikánál, paradicsomnál, dinnyénél és uborkánál, de előfordulhat más zöldségfajoknál is, hogy a fejlett, egészséges palánták alsó levelei a kiültetést követően megsárgulnak. Ez a tünet már jól elkülöníthető a felsorolt mikroelemekétől, tekintettel arra, hogy a mikroelemek tünetével ellenkezőleg jellegzetesen az alsó, idősebb leveleken alakul ki.
Minél kisebb tápkockát használunk, vagy ha szálas palántát ültetünk, annál feltűnőbb a jelenség, ami azzal magyarázható, hogy a hideg talajban a gyökértevékenység lassú, a felszedéskor megsérült gyökerek csak lassan képesek a talaj tápanyagkészletét hasznosítani, miközben a lombozat a meleg fólia alatt vagy a szabadban a napsütés hatására tovább növekszik, fejlődéséhez igényelné a vizet és a tápanyagokat. A jelenség független a talaj tápanyagtartalmától, de függ a palántanevelésben alkalmazott talajtól.
Jó minőségű, tápanyaggal jól ellátott tápkocka (cserép) földből jobban feltöltődik tápanyaggal a palánta, aminek következtében a kiültetést követő átmeneti tápanyaghiányt kevésbé sínyli meg. A tápanyagfelvétel a gyökérfejlődés megindulásával helyreáll, de ez legalább 10-14 napot is igénybe vesz. Ilyen esetben a kiültetést követő napon végzett lombtrágyázás jó hatással van, átmenetileg helyettesíti a tápanyagfelvétel-funkcióban korlátozott gyökereket.
Jó minőségű, tápanyaggal jól ellátott tápkocka földből jobban feltöltődik tápanyaggal a palánta, aminek következtében a kiültetést követő átmeneti tápanyaghiányt kevésbé sínyli meg – fotó: Shutterstock
Kedves Olvasó! Az ötrészes, növénysárgulásról szóló cikkel azt szerettük volna érzékeltetni, hogy mennyiféle oka lehet a klorózisnak, hányféle mikroelem hiánya válthatja ki, és hány környezeti tényező befolyásolja a megjelenését. Még a növényt látva is nehéz, a tünetek nagy hasonlósága miatt, pontosan meghatározni a betegséget, a kiváltó okot megtalálni, de szóban elhangzott információk alapján lehetetlen! Hol sárgul, mi sárgul, hol kezdődik a levél szélén, nyelén vagy hegyén? – ezek mind-mind olyan információk, amelyek nélkülözhetetlenek a kiváltó ok megállapításához.
Elgondolkoztató, hogy néha még szakemberek is a sárgulás szót hallva minden további információ hiányában rávágják: „Biztos mikroelemhiány!” Pontos ismeret hiányából adódó téves diagnózisra alapozott kezeléssel – ha egyáltalán az ilyen információhiányos kijelentéseket lehet diagnózisnak nevezni – sokszor csak tovább növekszik a baj, nagyobb lesz a terméskiesés, gyengébb a minőség, arról nem is beszélve, hogy rosszul megválasztott trágyákkal tartós kárt okozunk a talajunkban is.
