Szabadföldi és hajtatásos termesztésben, szántóföldi növények, zöldségfélék, gyümölcs- és szőlőültetvények esetében gyakran előfordul olyan eset, amikor kedvező (jó) talajvizsgálati eredmények ellenére is a növények jól azonosítható tápanyaghiány-tüneteket mutatnak. Vagyis bizonyíthatóan a talaj tápanyagokkal jól ellátott, ugyanakkor a növény tápanyaghiányban szenved. Az ilyen eseteket szaknyelven relatív tápanyaghiány-betegségeknek nevezzük.
• belső vagy a növényre visszavezethető okok (pl. fonálféreg-fertőzés, fuzáriumos szártőbetegség stb.) és
• külső, azaz környezeti tényezők kiváltotta okok.
Tél végén, kora tavasszal mind a kettőre akad példa, de jellemzően három eset igen gyakori a zöldséghajtatásban, ami a kedvezőtlen környezeti tényezőkre vezethető vissza.
Ismert jelenség, főleg kisebb méretű tápkockák esetében (szabadföldön szálas palántákon) paprikánál, paradicsomnál, dinnyénél és uborkánál, hogy a fejlett, egészséges palánták alsó levelei a kiültetést követően megsárgulnak, jellegzetes nitrogén- és foszforhiánytüneteket mutatnak annak ellenére, hogy a talaj tápanyagban bőségesen ellátott.
Az ültetést követő lombsárgulás a foszfor és nitrogén hiányára utal.
A jelenség azzal magyarázható, hogy a hideg talajban a gyökértevékenység lassú, lelassul (hajszálgyökérzet növekedése, tápanyagok oldódása és felvétele), a felszedéskor gyakran megsérült gyökerek nem képesek a talaj tápanyagkészletét hasznosítani, miközben a lombozat a meleg fólia alatt vagy szabadban, a napsütés hatására tovább növekszik, fejlődéséhez igényelné a tápanyagokat.
A legrosszabb, amit ilyenkor, tehetünk a talaj tápanyagtartalmának további növelése fejtrágyázással! Ilyen esetben a kiültetést követő napon végzett lombtrágyázás jó hatással van a növény visszazöldülésére, a levélzetre kijuttatott tápoldat átmenetileg helyettesíti a funkciójában korlátozott gyökerek tápanyagfelvételét.
Tekintettel arra, hogy ebben az esetben nemcsak a nitrogén- és a foszforelemek felvétele zavart – amelyek hiánya feltűnőbben látszik a lombozaton, mint a többié –, valamennyi tápanyag növénybe jutása lassúbb, célszerű komplex (valamennyi növényi elemet tartalmazó) lombtrágyát használni. Fejlettebb palánták ültetése esetén ajánlott a lombtrágyázást megismételni!
Tavasszal, még mészben jól ellátott talajokon is, fejes salátán gyakran tapasztalhatók a kalciumhiányra utaló tünetek, a levélszélek barnulása, illetve elfeketedése.
Kedvezőtlen páratartalom okozta elváltozások fejes salátán. Balra a magas páratartalom következménye, a belső levélszélbarnulás, jobbra a száraz levegő hatása, a külső vagy más néven száraz levélszélbarnulás.
A fejes salátáról kevesen tudják, hogy a zöldségfélék közül a legérzékenyebben reagál a levegő túl alacsony vagy túl magas páratartalmára, aminek súlyos fejlődési rendellenességek kialakulása lehet a következménye.
A száraz levegőből adódó levélszélbarnulás-betegség, főleg áprilisban-májusban, a már szedés előtti hajtatott salátát veszélyezteti. A fejes saláta optimális hőigénye a fényviszonyoktól függően 16-18 0C. Áprilisban, a hirtelen napsütés hatására, a fólia alatt a léghőmérséklet percek alatt eléri a salátára már káros 25-30 0C-ot, ami azonnali szellőztetést tesz szükségessé.
A termesztőlétesítmény gyors átszellőztetése, ablakok és ajtók nyitása, különösen szeles időben, pillanatok alatt a páratartalom csökkenését, zuhanását eredményezi. A 30-40%-ra visszaeső nedvességtartalomban az idősebb leveleken előbb apró, tűszúrásnyi barna pontok, később foltok jelennek meg, amelyek idővel növekednek, összeolvadnak, és egy karimát, egy barna szegélyt képeznek a levél szélén. Főleg szellőzők, ajtók közelében jelennek meg először, ha hirtelen intenzíven szellőztetünk. (A megbarnult levélszél száraz, könnyen letöredezik a levélről.) Fokozatos szellőztetéssel, a szellőzők lassú nyitásával a betegség megelőzhető.
Ha idejében észleltük a betegséget, és csak a legkülső leveleken jelentkeztek a foltok, úgy a külső levelek eltávolítása után a saláta még értékesíthető. A száraz levélszélbarnulásnak ellentéte a belső vagy lágy levélbarnulás, ami a károsan magas, 90% körüli páratartalomnak a következménye. Nehezebb észrevenni, mivel a belső leveleken alakul ki, és ha már fejesedő állapotban van a saláta, csak a fej szétvágásakor észlelhető. Áprilisban már csak ritkán, tartósan borús időben alakul ki a szellőzőktől és az ajtóktól távol eső helyeken. Ellene értelemszerűen szellőztetéssel védekezhetünk.
Hajtatásban a hőmérők mellett elengedhetetlen a műszeres páratartalom-mérés és annak alapján történő szellőztetés.
Az alábbi értékek tartását javasoljuk, ami a növény fejlettségétől és a fényviszonyoktól függően változik:
• fejes saláta: 70-80%
• paradicsom: fejlődés kezdetén 60-65%, terméséréskor, intenzív napsütésben 85-90%
• paprika: 70-80%
• uborka: 90-95% (télen lényegesen kevesebb, 70-75%)
A víz túlzott jelenléte vagy hiánya az egyik rendszeresen tápanyagellátási zavarokat okozó tényező.
Tavasszal a kiültetett növények hajtásvégeinek sárgulása (paprika főleg, de paradicsom is) a vashiányra utaló klorózis jellegzetes szimptómája, ami a vízellátással van összefüggésben.
Túlöntözés következtében jelentkező vashiány.
A tünet az őszi, téli és kora tavaszi hajtatás során gyakori. Rövidebb nappalok következtében kevesebb a fény, fűtetlen fóliák alatt hűvösebbek az éjszakák, ennek következtében lényegesen kisebb a hajtatott növények vízfelhasználása. Ebből adódóan gyakori a túlöntözés, és a levegőtlen, vízzel telített talajban megváltoznak a redukciós és oxidációs viszonyok, az oxigénben szegény környezet (vízzel telített talaj), a vasion felvételét akadályozza.
A növények hajtásvége kivilágosodik, kisárgul, tipikus vashiánytünet mutatkozik, ami – gondolná az ember –vastartalmú lombtrágyák használatával gyorsan orvosolható. A lombtrágyák ilyen esetben kevésbé hatásosak, gyorsabban megszüntethető a hajtásvégklorózis, ha átmenetileg szüneteltetjük az öntözést, és a talajt kapálással fellazítjuk, levegősebbé tesszük.
