Pár nap és itt a karácsony, sokan már kilószámra vásárolják a süteményekhez szükséges diót. Azonban célszerű résen lenni a vásárlásnál, mivel a magyar piacon megjelent az olcsó, de gyenge minőségű importdió! – írja az origo.hu.
Dió és dióbél – a magyar nemesített fajták mérete kifejezetten nagy és világos – fotó: freepik.com
Gyanús az olcsóság
Ellepték a magyar piacokat, parkolókat azok az árusok, akik áron alul kínálják a diót, ami sok esetben silány minőségű.
A leggyakoribb problémát az jelenti az importdiókkal, hogy a termelés nem ellenőrzött körülmények között zajlik. Gyakran alkalmaznak betiltott vegyszereket, és az Európai Unióban előírt szigorú feltételeknek sem tesznek eleget.
Nemrég nyilatkozott a Fanny magazinnak Engelhardt Ádám, az Engelhardt Dióbirtok tulajdonosa, aki elmondta, hogyan tudjuk megkülönböztetni a jó diót az ellenőrizetlen gazdaságból származó rossz minőségű diótól.
Sokféle diós sütemény készül karácsonykor – fotó: freepik.com
Mire kell figyelni a vásárláskor?
A szakember szerint a dió vásárlásakor a következő szempontokat kell figyelembe venni:
- Az a legjobb, ha közvetlenül magyar termelőtől vásároljuk meg a bejglink alapanyagát. Így biztosak lehetünk abban, hogy a termelés és a feldolgozás ellenőrzött körülmények között zajlott és a minőség is garantált. Ha nincs lehetőségünk személyesen vásárolni, akkor néhány termelő kiszállítást is vállal.
- Tudjuk meg, honnan származik a dió! – ennek akkor van jelentősége, ha boltból, vagy a zöldségesnél vásárolunk. A legtöbb üzletlánc árusít magyar termelőtől származó héjas diót, míg a pucolt dió jellemzően import termék. Ne tévesszen meg bennünket az sem, ha egy magyar cég árul előrecsomagolt diót, hiszen az akár külföldről is származhat.
- A méret és a szín is lényeges – a kistermelői piacon is szükséges némi óvatosság, mivel sokszor előfordul, hogy import dióbéllel hígítják fel a kínálatot. Elsőre nehéz különbséget tenni, de az ukrán termések apróbbak és sötétebbek, ellenben a magyar nemesített fajták mérete kifejezetten nagy és világos.
- Kóstoljunk bátran! – soha ne feledkezzünk meg kóstolót kérni. Az import diók általában nem ültetvényről származnak, így az eltérő ízvilág árulkodó jel lehet. Akadhat köztük olyan, ami szinte ehetetlen. Figyeljünk a penészesedés jeleire (szürkés-zöldes bevonat), és ellenőrizzük, hogy ne legyen molyos, vagy avas.
- Figyeljünk a jelekre! – mindig kérdezzük meg az eladótól, hogy milyen fajtájú diót árul, és az melyik termőterületről származik. Ha a kérdés hallatán zavarba jön, az már eleve gyanús.
- Végezzünk töréstesztet! – gyakori, hogy az idei friss termést szárított dióbélként akarják eladni, de megkóstolva érezhető, hogy nem roppan eléggé. Lényeges, hogy ha a dió nincs kellően kiszárítva, rövid időn belül bepenészedik. Ha a héjas dió vásárlása mellett döntünk, előtte végezzünk egy töréspróbát: a dió akkor elég száraz, ha a közepén lévő hártya könnyedén törik hajlítás közben.
- Héjjal, vagy anélkül? – ha nagyobb mennyiséget szeretnénk hosszabb ideig tárolni, akkor inkább a héjas termést válasszunk. Egyszerűbb a tárolása, hosszabb ideig megőrzi az aromáját, és nehezebben dohosodik meg (megfelelő körülmények között tárolva). Bár az ára kedvezőbbnek tűnik, mint a dióbélnek, azt is vegyük figyelembe, hogy 1 kilogrammból jó minőségű áru esetén nagyjából 40 dekagramm dióbél nyerhető ki, és nem feledkezhetünk meg a feltörésével járó munkáról sem.
Legyünk körültekintőek, hiszen a rossz ízű, penészes vagy avas dióbél élvezhetetlenné teszi a bejglinket is.
