Ráadásul a következő évtől kezdődően az igazoló szervi ellenőrzések egyre nagyobb hányada előzi majd meg a kifizetéseket, így pórul járhatnak azok, akik az utólagos ellenőrzési rendszert kihasználva próbáltak előnyhöz jutni.

Lezárult az Európai Unió 2007-13-as agrártámogatási ciklusa, és gőzerővel folyik a 2014-20-as ciklus támogatási rendjének kidolgozása. A magyar gazdák jól járnak, hiszen ebben az időszakban végre kiegyenlítődnek a támogatások a régi tagországok és az újak között, azaz megszűnik az eddig tapasztalt eltérés a hazai és a jellemzően eddig magasabb nyugat-európai támogatási mértékek között.

Az Európai Unió a váltással egy időben felülvizsgálta a támogatások ellenőrzésének rendszerét is. A 2014-től bevezetni kívánt változás lényege, hogy a korábbinál hatékonyabban szűrje ki a hibás kifizetéseket az ellenőrzési rendszer egyszerűsítésével egyidejűleg. „A reformjavaslat több körös egyeztetésen ment át az elmúlt egy évben, és most – nem utolsó sorban az általunk kidolgozott szimuláció eredményeként – eljutottunk oda, hogy nagyjából végleges konstrukcióról beszélhetünk” – mondja Cserháti Gábor, a Magyarországon 2007 óta igazoló szervként működő KPMG igazgatója.

Az új rendszerben ennek megfelelően sokkal több és átfogóbb helyszíni ellenőrzést végeznek majd az igazoló szervek szerte Európában. A helyszíni ellenőrzések száma az eddigi évi 40 több mint háromszorosa lesz, és számuk akár évi 600-ra is felmehet. A Bizottság által előírt ellenőrzési szám tagországonként változik a tagország által összeállított éves kontrollstatisztikai kimutatások függvényében. A KPMG magyar munkatársai éppen azzal a szimulációs modellel mozdították elő az EU-s tárgyalássorozatot, amely a kifizető ügynökség és az igazoló szerv adatainak összevetése után meghatározza az éves vizsgálati kereteket, és ezek alapján becsülhetővé válik az esetlegesen növekvő esetszám miatt szükségessé váló többlet munkaerő és egyéb ráfordítások is.

„Az általunk felépített és az EU-által a rendszerbe beépített modell lényege, hogy az új szempontok alapján értékeli a tagállamok adatszolgáltatási és ellenőrzési gyakorlatát. Az új megközelítés eredményeként azonosított kontroll hiányosságok megfelelő kezelése ugyanakkor éves szinten jelentősen módosíthatja az igazoló szerv által végzett vizsgálatok volumenét” – mondja Podmaniczky Balázs, a KPMG menedzsere. A magyar szimulációs modellt integráló új szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy az igazoló szerv külön csoportban vizsgálja például az agrártámogatásokon belül a földalapú támogatásokat, vagy akár azon belül a kiemelten egy célra felhasznált támogatásokat, ha az ellenőrzések összevetéséből az derül ki, hogy ezekkel nagyobb arányban van probléma, mint más támogatásokkal.

Ha az ellenőrzés ilyen emelt kockázatú területre bukkan, akkor ezekből a támogatásokból egy önálló sokaságot képez, abból reprezentatív mintát vesz, és ezen a mintán további célirányos ellenőrzéseket rendel el. A szimulációs modell a mindenkor érvényes kockázati környezet szerinti esetszámmal dolgozik, és ennek alapján az igazoló szerv feladata, hogy az aktuális vizsgálatokhoz szükséges ráfordításigényt meghatározza, azaz megmondja, hogy a mintavétellel kapott vizsgálati volumen végrehajtása milyen minőségű és összetételű munkacsapat összeállítását igényli.

Nemcsak a mintavétel és a gyakoriság változik az új rendszerben, hanem az időzítés és az ellenőrzések mélysége is. 2014-től az igazoló szervek már az adott pénzügyi évet megelőzően megkezdik a vizsgálatot, és a mintába került támogatásoknál a teljes támogatási folyamatot górcső alá veszik. Várhatóan jelentősen emelkedik a helyszíni ellenőrzés alá vont parcellák száma is, mert egy-egy blokkon belül mostantól a parcellák 25-50 százalékánál kell lefolytatni a vizsgálatot, szemben az eddigi szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel. „A rendszer ezáltal preventívebb és integráltabb lesz, mint eddig volt, ami megítélésünk szerint növeli a hatékonyságot, és tovább csökkenti az indokolatlan támogatások kifizetésének kockázatát” – mondja a KPMG igazgatója.

Az új rendszer további előnyeként említhető, hogy amennyiben a kifizető ügynökségek és a tagországi ellenőrző szervek vizsgálati eredményei között hibahatáron belüli az eltérés, akkor az igazoló szerv helyszíni ellenőrzéseinek számát szinten tartva a tagország saját ellenőrzéseinek volumenét 2-5 százalékponttal csökkenheti majd. „Ez első ránézésre nem tűnik komoly megtakarításnak, ugyanakkor jelentős könnyítést jelentene a kifizető ügynökségek számára a helyszíni ellenőrzési csúcsidőszakok kezelésében” – világítja meg a várható előnyöket Cserháti Gábor.