Magyar ökológusok kutatásai szerint a Duna-Tisza közi Homokhátság természetes gyepei az elmúlt közel húsz év során aggasztó változásokon mentek keresztül. A klímaváltozás hatására növekszik a melegkedvelő növények aránya, miközben megjelentek és terjednek az idegenhonos inváziós fajok is, mint a bugás tövisperje és a homoki prérifű. Ez a tendencia hosszú távon veszélyezteti a térség értékes, őshonos növényközösségeit.


A vizsgálat alapját 2005-ben és 2022-ben végzett terepi felmérések képezték, amelyek során azonos mintaterületeken rögzítették a növényfajokat. A kutatók a nyílt évelő homoki gyepek fajösszetételére fókuszáltak, amelyek rendkívül ellenállók a szárazsággal szemben, így jó indikátorai a hosszú távú klímaváltozás hatásainak.

Az eredmények szerint ugyan a fajszám változatlan maradt, ám a melegkedvelő fajok aránya jelentősen nőtt, míg a hűvösebb körülményeket kedvelő növények visszaszorultak. A kutatók hangsúlyozták: ez nem jelent jó hírt, mivel a fajösszetétel átrendeződése és az inváziós növények térhódítása komoly veszélyt jelent az ökológiai egyensúlyra.

A klímaváltozás nemcsak a hőmérséklet emelkedésében nyilvánul meg, hanem a párolgás fokozódásán keresztül is kiszáradást okoz, még akkor is, ha a csapadék mennyisége nem csökken. Az évelő növények, amelyek eddig domináltak, lassabban képesek regenerálódni a száraz időszakok után, míg az egyéves, gyorsan ciklusukat végző növények előnybe kerülhetnek. Így a térség vegetációja akár félsivatagi jellegűvé is válhat.


A Homokhátság jövője bizonytalan: ha nem történnek célzott természetvédelmi és tájhasználati beavatkozások, a térségben őshonos növényvilágot néhány évtizeden belül idegen fajok egyhangú állományai válthatják fel.

Forrás: masfelfok.hu

Indexkép: Kröel-Dulay György