Szamóca: a hosszú tél után ez az első friss, illatos gyümölcs, ami csupán néhány hétig kapható – és akkor sem olcsón. A szezon mindössze két hónapig tart, de a szamócatermesztés egész éves elfoglaltságot jelent. A hazai szamóca előnye, hogy teljes érettségben szüretelik, így azonnal fogyasztható – cserébe viszont nagyon rövid ideig tartható el. Az import eper, például a görög vagy a spanyol, féléretten kerül leszedésre, hogy a szállítás közben érjen be.
Szamócát termeszteni valódi mesterség
A szamóca akkor a legízletesebb, ha a fény, a hő és a tápanyagok aránya tökéletesen összehangolt. A fóliás termesztés bizonyos előnyökkel jár, de a szabadföldi termelés során a gyümölcs komplexebb ízvilágot képes fejleszteni. A homokos talaj előnye, hogy steril, így kontrolláltan adagolhatók a tápanyagok – viszont érzékeny a hőingadozásra.
A szamóca cukortartalma az íz kulcsa – de fontos tudni: minél édesebb, annál romlékonyabb. A szezon során a szemek mérete sem egyenletes: az elején nagyobbak, később kisebbek lesznek.
A fóliás szamóca jellemzően április közepétől, a szabadföldi május elejétől kapható. Ami korábban kerül piacra, az szinte biztosan import. Tudatos vásárlóként érdemes figyelni az árra: ha valami feltűnően olcsó, ott érdemes gyanakodni. Az is árulkodó lehet, ha az árus többféle gyümölcsöt árul egyszerre – ez ugyanis nem jellemző egy szamócatermesztőre.
Minden szamóca „lajosmizsei”?
Akár fővárosi termelői piacról akár útszéli árusról van szó, gyakran találkozunk a “lajosmizsei” felirattal. Fontos azonban tisztázni: a „lajosmizsei” nem egy hivatalos eperfajta, hanem a termék földrajzi eredetére utal. A térség gazdái különféle fajtákat termesztenek fóliasátorban és szabadföldön egyaránt. A térség sikeréhez hozzájárultak az olyan kiváló adottságok, mint a kórokozóktól mentes homoktalaj, valamint Budapest közelsége is.
A szamóca akkor a legízletesebb, ha a fény, a hő és a tápanyagok aránya tökéletesen összehangolt – fotó: Unsplash
Fogalom lett a lajosmizsei eper
A lajosmizsei eper népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy a helyi termelők korábban tömegesen voltak jelen a budapesti nagybani piacon – valamikor az eladók 70–80%-a innen származott. A vevők pozitív tapasztalatokat szereztek, a névhez kiváló minőség és megbízhatóság társult.
A Lajosmizsén termesztett eper frissessége kiemelkedő: amit délelőtt leszednek, az délután már a piacon van.
Ahogy egyre ismertebbé vált a név, úgy szaporodtak el a visszaélések is: nemritkán görög vagy spanyol import gyümölcsöt árulnak „magyar” vagy „lajosmizsei” felirattal. A fogyasztó így gyakran csalódik – a valódi termelők pedig veszítenek a hitelességükből.
Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke mindezt megerősítette: elmondta, hogy az import áruk átcímkézése komoly probléma, különösen szezon kezdetkor, amikor az árak még magasabbak. Szerinte sok esetben a kereskedők más hazai termesztésű eperre is rásütik a „lajosmizsei” jelzőt, ami nemcsak megtévesztő, de tisztességtelen is.
Mit tehet a fogyasztó?
A megtévesztés ellen nagyon nehéz védekezni. A piacon sokan úgy árulják a gyümölcsöt, hogy semmiféle igazolásuk nincs róla. A valódi termelők joggal várnak hatékonyabb fellépést, de a hatóságok a korlátozott kapacitásuk miatt nem képesek minden árus termékének az eredetét ellenőrizni.
Érdemes tehát tudatos vásárlónak lenni: kérjünk áfás számlát, őstermelői igazolványt, vagy legalább egy fotót az eperföldről. Aki valóban büszke a termékére, az szívesen mutatja meg, honnan származik.
Forrás: telex.hu
Indexkép: pixabay.com