A rozs értékes tömegtakarmány – mire figyeljünk termesztésekor?

Egyre inkább érezzük, hogy a "kétlábon-állás" nem elég sem a klíma, sem a takarmánybázis biztonsága, sem a nagy termelésű tejelő tehén szempontjából. Takarmánybázisunkat egyre inkább a sokszínűség jellemzi.

A természet okosan megosztotta a feladatot a tömegtakarmányok között: a silókukorica a bendőben könnyen lebomló keményítő legfőbb forrása, a lucerna szolgáltatja a legtöbb fehérjét, míg a tavaszi betakarítású gabona- és keverékszilázsok adják a bendőben jól fermentálható, de strukturális hatással rendelkező rostot. 2016-ban rekordévet zártunk a hozamok szempontjából, de 5 évből legalább három aszályos vagy hőstressszel sújtott. A változékonyság pedig bizonytalanságot eredményez, amit sem a tehén, sem gazda nem szeret.

Egy másik szempont, hogy az európai szinten is páratlan 9500 literes laktációs teljesítmény nem párosul hosszú hasznos élettartammal Magyarországon. Hazánkban mindössze 2,2 laktációt él meg egy tehén (kb. 5 év). A nagyüzemi körülményeknek, az iparszerű termelésnek, továbbá a hazánkra egyre inkább jellemző (s a szarvasmarha számára nem kedvező) hőségnek bizony ára van.

Kevés ország volt képes úgy növelni a fajlagos tejtermelést, hogy a tehén élettartama és szaporodásbiológiai teljesítménye ne romlott volna. De nem biztos, hogy ekkora árat kell fizetnünk. Egy "bendőbarátabb" takarmányadag, ami támogatja a magas szintű tejtermelést, de bőséggel tartalmaz "többfunkciós rostot", segíthet a dilemma feloldásában. A titok a rost, ami jól emészthető (legalább 60%-ban), segíti a kérődzést (megközelítve a 65-ös rágásszámot), energiát szolgáltat (6 MJ nettó energiatartalmú fű- és gabonaszilázsokkal), szabályozza a bendőn való áthaladás sebességét (megelőzve a hasmenést), időt adva a lebontásnak és a felszívódásnak.

A "jó" rost bizony sokat tesz teheneink egészségéért és a költséghatékony tejtermelésért.

A jelenleg szokásos forró nyári időszakban különös jelentőséggel bír a kiválóan emészthető rostok etetése: kevesebb emésztési hő (belső hőfelszabadulás) keletkezésével nem gyötri a tejtermelő tehenet, így annak még a nyári időszakban sem csökken számottevően az étvágya és a termelése! Számos telepen számoltak be arról, hogy a rozsdepó megnyitásakor és 8-12 kg/nap/tehén mennyiségben való etetéskor még nyári melegben is javult a tejtermelés, esetenként pedig még a tej zsírtartalma is emelkedett.

Az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású tömegtakarmányok és takarmánykeverékek, takarmányozás-élettani szerepük mellett, növelik a tömegtakarmány-termesztés és felhasználás ’biodiverzitását’ is. Több faj használata és a nyári hőség kikerülése nagyobb termésbiztonságot jelent, továbbá jól illeszthetők a vetésszerkezetbe (ha idejében vetik és takarítják be őket). Nem kell a siló- és szemeskukorica (vagy a májusi vetésű árunövények) lába alól kihúzni a talajt. Aszályos vagy forró nyár után pedig (amikor nem terem elegendő silókukorica) nagy segítség, ha a teheneinket (de akár az üszőket is) jó minőségű, emészthető rostban és rostalapú energiában gazdag gabona- vagy keverékszilázsokkal takarmányozhatjuk.

Az őszi vetésű tömegtakarmányok és takarmánykeverékek, takarmányozás-élettani szerepük mellett, növelik a termesztés biodiverzitását is – a szerző felvétele

A gabonaszilázsok közül a szeptemberi vetésű és kora tavaszi (áprilisi) betakarítású, speciális vetőmagot igénylő rozsszilázs kiváló eredményeket adott az elmúlt 5 évben. A növény potenciálisan 15-20 tonna/ha hozamra képes (szilázsra vetítve) megfelelő időjárási viszonyok mellett. A hozam azonban széles tartományban változik a termőhelytől, az agrotechnikától és az évjárattól függően (3-45 tonna szilázs/ha).

A rozs kora tavaszi betakarításakor, amikor a kalász még hasban van (áprilisban), a hiányzó keményítőtartalmat kompenzálja a kedvező rostemészthetőség és az ebből származó energia. Az áprilisban betakarított rozsszilázsok laktációs nettó energiatartalmának üzemi átlaga 5,74 MJ/kg sza. volt 2016-ban. Ehhez képest a hagyományosan, kora viaszérésben történő betakarításakor a laktációs nettó energiatartalom mindössze 4,59 MJ/kg sza.!

A különbség 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetésekor több mint 1 kg tej. A növény legfontosabb takarmányozás-élettani tulajdonsága mégsem ez, hanem az emészthetőrost-tartalma. A rozs 350 g/kg sza. feletti mennyiségben tartalmaz emészthető (pontosabban: bendőben lebontható) rostot. Ezzel szemben a kukoricaszilázsban és a lucernaszilázsban/szenázsban 170-200 g/kg emészthető rost van mindössze (1. táblázat).

1.táblázat: Az üzemi rozsszilázs/szenázs minták táplálóanyag-tartalma (ÁT Kft., Gödöllő, 2013-2017.)

NDFd-NDF bendőbeli lebonthatóság 48 óra, dNDF - lebontható NDF 48 óra

A rozs termesztésének leggyakoribb kérdései

A rozs vetésének időpontja kritikus az áprilisban várható hozam szempontjából. Egy késői vetésnél (október vége - november) az elmaradó hozam akár -20% is lehet (Iván Ferenc mérései szerint). Legkésőbb szeptember végén a vetőmagnak a földben kellene lennie. Átlagos őszön nagy valószínűséggel nem fog úgy bokrosodni, hogy egy őszi kaszálásra szükség lenne, de már elég erős lesz a túlélésre egy hideg télen.

A vetőmagmennyiség a másik fontos és mérlegelendő szempont a várható hozam oldaláról nézve. A vetőmag-forgalmazók javaslatát kell alapul venni, de ez felülírható a talajadottságok és a vetésidő függvényében. Gyengébb talajokon érdemes növelni a vetőmag mennyiségét (+20-30%-kal). Elkésett vetés esetében pedig mindenképpen hasznos emelni a csíraszámot, hiszen a gyengébb növény télen jobban kiritkul.

A tápanyag-utánpótlásról megoszlanak a vélemények. A növény ősszel kevesebb nitrogént vesz fel, mint tavasszal, de az áttelelést segíti a nitrogén őszi kijuttatása. Az őszi N-ellátás meghatározza a bokrosodás intenzitását – ezen keresztül a hozamot is –, mivel a rozs a fagyok beállta előtt képes csak ezen bokrosodásra. Kedvező továbbá a növény nagyon kora-tavaszi indulásánál is, amikor még nem lehet ”rámenni a földre”. Ezen gyakorlat megalapozásaként leírjuk a 2015. év esettanulmányát Iván Ferenc kolléga megfigyelése alapján.

”A 2015. év ősze csapadékos volt, sokan nem tudták kijuttatni az alapműtrágyákat, s a vetéssel is megkéstek. Szerencsénkre az ősz enyhe volt, sokáig tudott szépen fejlődni, bokrosodni a rozs, az első fagyok késve jelentkeztek. Már itt látszott a probléma, hogy az intenzív fejlődéshez, bokrosodáshoz nagyon hiányzott a műtrágya, különösen azok a táblák szenvedtek, ahol az elővetemény kalászos volt, s a bőséges szármaradvány erős pentozánhatása megtorpanásra kényszerítette fejlődésében a rozsot. Pedig az időjárásra (a hőmérsékletre és a csapadékra március elejéig) nem lehetett panasz, e tényezők szinte az egész országban kedvezően alakultak. Szélsőséges lett a kép, a korai kitavaszodás miatt április elején (4-én) már volt, aki kaszálta a zsenge rozsot, máshol szinte a novemberi fejlettséget tükrözte a növényállomány.

Mi lehetett a probléma? Nem a megkésett vetés (a kegyes időjárás kompenzálta), hanem a hiányos tápanyag-utánpótlás okozta a lassú fejlődést. Ez természetesen csökkentette a bokrosodást, és nem segített az ideális nyersfehérje-tartalom elérésében sem.  Fontos, hogy a zölden betakarított rozs, mint a „tömegtakarmányok broilerje”, gyors fejlődésre hivatott, minden napnak megvan a szerepe az intenzív fejlődésben. Ezt csak akkor képes megvalósítani, ha megfelelő N-ellátásban részesítettük már az ősszel! Nagy örömömre szolgált, hogy 2016-ban sokkal jobban figyeltek a termelők az optimális időben, zsengébben történő betakarításra, így számottevően kedvezőbb táplálóanyag-tartalmat és emészthetőséget érhettek el, mint az elmúlt években.

Az esetek zömében viszont az volt tapasztalható, hogy hiányos volt, különösen a kezdeti fejlődést, intenzív bokrosodást segítő őszi tápanyagellátás, így a hozamok elmaradtak a  kívánatos 20 t/ha fölötti (30-35% szárazanyag értékben) mennyiségtől”.

Ezért általában háromszori kijuttatást javaslunk: ősszel, kora tavasszal (ha rá lehet menni a földekre, akkor februárban), és márciusban (legkésőbb kaszálás előtt 1 hónappal), de az őszi műtrágyázásnak a bokrosodás és a tavaszi gyakorlati nehézségek miatt egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. Az általános javaslat összesen 80-120 kg N/ha.

A közel 5 éves tapasztalat és a mérési eredmények szerint a rozs nagyobb nyersfehérje-tartalmat lenne képes elérni, mint az üzemi körülmények között megvalósult és mért értékek. A gyenge fehérjetartalomnak több oka lehet, a legfontosabb a nitrogén-utánpótlás mértéke, módja és a betakarítás fenológiai fázisa.

A gyenge fehérjetartalom fő oka a nem megfelelő nitrogén-utánpótlás – a szerző felvétele

A rozs nyersfehérje-tartalmának nem a takarmányozási jelentősége az elsődleges, hanem indikátornak tekinthetjük a hozam szempontjából. Amennyiben a nyersfehérje-tartalom kalászhányás előtt nem éri el a 15%-ot, akkor az adott kultúra nem kapott elegendő nitrogén-utánpótlást, és a hozam is legalább 10-20%-kal elmarad a potenciális értéktől. Tehát ezen szilázs önköltsége nagyobb, mint ami ideálisan elérhető lett volna az adott évben. Ezért

a nitrogén-utánpótlás mértékén nem érdemes spórolni, mert drágán fizetünk érte!

A túlzott nitrogén szintén kerülendő, mert növeli a környezetterhelést, ritkán ugyan, de meg is dőlhet tőle a növény, valamint növeli a nitráttartalmát a szilázsnak. A rozs esetében gyakran fordult elő az elmúlt években nitrátterheltség. Későn vagy túlzott dózisban kiadott nitrogén-utánpótlás és túl korai betakarítás esetén tapasztalható. Mivel a rozsnak nem a fehérjetartalma az elsődleges ‘jó’ tulajdonsága, hanem a rostemészthetősége, ezért a 15-16% nyersfehérje-tartalmat javasoljuk célként kitűzni. A méréseink szerint efölötti fehérjetartalomnál jelentős a nitrátterhelés kockázata.

Az utóbbi időben került előtérbe a tömegtakarmánynak termesztett rozsnak egy másik – és egyre nagyobb jelentőségű – előnyös tulajdonsága: mivel nagyon korai betakarítású növény, ebben az időben a toxinokat termelő penészgombák jóval kisebb mértékben károsíthatják, fertőzhetik a belőle készült tömegtakarmányt.

A rozs betakarítási technológiájának egyes kérdései

A kaszálás időpontja meghatározó jelentőségű a minőség szempontjából a rozs esetében, mivel a rozs rendkívül gyorsan vénül, szűk a betakarítási ablaka.

”Egy másik érdekes tanulság, hogy olyan gazdaságokban, ahol 300 ha fölötti területről szeretnék a rozsot betakarítani, érdemes az első harmadát az optimális idő előtt pár nappal besilózni (ha van lehetőség külön kisméretű depóba), s a nagy-részét az optimális időben.

Ezzel szemben, ha megvárjuk a kedvező időpontot a kaszálás kezdetével, könnyen lehet, hogy a második fele már megkésett betakarítás lesz, csökkent minőséggel. Itt valóban csak pár napról van szó. A 300 ha rozsterületméretet nem a gépesítettség, nem az emberi odafigyelés miatt tartom az egyidejűleg kezelhető terület maximumának, hanem amiatt, hogy egy átlagos évben az átlagos kaszálás-fonnyadás-silózás-betárolás időszükséglete két csapadékos idő között nem tesz lehetővé nagyobb terület igényes betakarítását, nagyobb kockázat nélkül” (Iván Ferenc).

A rozs "öregedésével" nemcsak nő a növény rosttartalma, de a lignifikáció révén megváltozik rostösszetétele is. A beépülő lignin miatt a sejtfal ellenállóbb lesz a külső hatásokkal szemben, ami csökkenti a táplálóanyagok emészthetőségét (sejtfalhatás), végső soron jelentős mértékben csökkenti a növény táplálóértékét (energiatartalmát).

A tejtermelés szempontjából pedig meghatározó jelentőségű, hogy milyen a tömegtakarmányok emészthetősége és táplálóanyag-tartalma.

Nagyobb fehérje- és energiatartalmú tömegtakarmányt etetve ugyanis csökkenthető az abrak részaránya az adagban, a bendőműködés számára kedvezőbb abrak: tömegtakarmány alakítható ki. Ennek hosszú távú kedvező hatását valamennyien ismerjük (hosszú hasznos élettartam, ellenálló-képesség: javuló láb- és tőgyállapot, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz). A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi adag költségét is.

A rozs gyorsan vénül, ezért jól kell időzíteni a betakarítást – fotó: Shutterstock

Megállapítást nyert, hogy a különböző rozsfajták és hibridek közötti különbség kisebb, mint a fenológiai fázis hatása betakarításkor! Hiába van kiváló fajtánk/hibridünk, ha későn takarítjuk be. A kísérleti eredmények alapján megállapítottuk 2013-ban, hogy a nyersfehérje-tartalom a két hét alatt közel a felére esett vissza. A lignintartalom majdnem megduplázódott, tehát a lignifikáció rövid időszakon belül rendkívül erőteljes volt. A változás mértéke azonban már 7 nap elteltével jelentősnek ítélhető! A nyersfehérje-tartalom átlagosan 7,7-9.1% sza. értékkel csökkent 14 nap alatt, ami 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetése esetében legalább 0,6 kg/nap/tehén extrahát szójadarával egyenértékű (500 tehén esetében 1 év alatt ez legalább 9m Ft többletköltséget jelent).

Mérlegelni kell azonban azt is, hogy a betakarítandó tömegtakarmány önköltsége hogyan alakul a várható hozam függvényében. A rozs ebből a szempontból kedvező növény, mert nagy hozamra nemesített, korszerű genetikájú rozsfajták és hibridek állnak ma már rendelkezésre a kínálatban. Így ezen növénytípussal a kedvező hozam egyben kedvezőbb önköltséget ad, a búza, árpa vagy zab várható értékeihez képest.

Summa summárum, Iván Ferenc szaktanácsadó szerint (szóbeli közlés) akkor ideális a táplálóanyag-tartalom és az emészthetőség, ha 6-10 cm a kalász mérete a hasban.

Ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm. Így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető (csapadékos tavaszi időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a Clostridium-fertőzés veszélye).

A szárazanyag- (víz) tartalom meghatározó az erjedés minősége szempontjából, különösen akkor, ha korán, kalászhányás előtt történik a betakarítás (ekkor jelentős a növény fehérjetartalma és pufferhatása)! A rozs betakarítása kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás), mert a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kb. 20%, amivel nem célszerű silózni. A szársértés és a rendterítés okozhat nehézségeket a betakarításkor, de a megfelelő minőségű erjedés miatt a 30% szárazanyag-tartalom megközelítése fontos lenne. A vizes rozs a magas fehérjetartalom következtében ugyanis vajsavasan erjedhet! A szilázsok szárazanyag-tartalma a mérési eredmények szerint (1. táblázat) nem ideális és széles tartományban mozog (14-58%, átlagosan 29%).

Ennek eredményeként számos esetben vajsavas és/vagy ecetes erjedés következett be, illetve a minták ammóniatartalma emelkedett volt (fehérjebomlásra utaló jel). A nagy kiindulási cukortartalmú (korán betakarított) rozs az erjedés minőségére egyébként kevésbé érzékeny, mint a lucerna, de a csurgaléklé és a vajsavas erjedés megelőzése ebben az esetben is indokolt. A gyakorlati tapasztalatok szerint, ha nincs komolyabb technológiai probléma (leállás, eső, sár), akkor már 28% elérésekor etethető minőségben fog lezajlani az erjedés. A betakarításra kerülő növényhozam azonban általában olyannyira jelentős, hogy nehezen fonnyad, ezért erre készülni kell a gépparkkal!

A szársértéshez ütőujjas (acél verőujjas) szársértő berendezésre vagy speciális kondicionáló berendezésre lenne szükség. A kondicionáló berendezés vontatott kivitelű, külön munkagép húzza a kasza után. Széles rendet hagy maga után. A fém pálcáshenger nyomai jól láthatóak a száron és jelentősen növeli a fonnyadás intenzitását.

Nyitott légcserenyílás, Bosma, 1991.

A rendet teríteni kellene, ami nagy termésmennyiség esetében nehézkes. Ha a rendterítő műszaki állapota nem engedi a rendterítést, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után és forgatni kell. A fonnyadás – időjárástól függően – kb. 24-72 óra legyen áprilisban (ha ettől hosszabb ideig van a renden, akkor az jelentősen rontja az alapanyag mikrobiológiai állapotát). Tehát a gyors, de intenzív fonnyasztás a cél, amit segít a szársértő alkalmazása, az azonnali rendterítés és a forgatás.

A rendterítés megítélése egyébként ellentmondásos. A rendterítéssel és az ezt követő rendösszerakással növeljük a hamutartalmat, ami ebben az esetben elsősorban a földszennyeződésből származik. Akkor miért érdemes a kaszálás után azonnal rendet teríteni?

A tárcsás rotációs kasza után visszamaradt rendet a rendrevágás után közvetlenül el kellene teríteni. Ennek oka, hogy a légcserenyílások 100 kg/óra/zöld tonna hatékonysággal párologtatják el a vizet az első 2 órában, majd fokozatosan bezárulnak, és a vízleadás 20 kg/óra/zöld tonna értékre csökken. Tehát a nagy felületet szinte azonnal létre kellene hozni, hogy a napsütés közvetlenül a még aktív légcserenyílásokat érje az alapanyagban. Ezt követően a fonnyadás hatékonysága jelentősen csökken, ami nyújtja a 30% szárazanyag-tartalom eléréséig szükséges időtartamot.

Egy amerikai adatsorból azt lehet látni (C. E.Thomas Miner Institute 2005-2006), hogy 2006-ban, május 3-5. között a 44% szárazanyag-tartalom eléréséhez a lucernában 55 óra kellett keskeny renden, míg 29 óra elég volt a széles renden (28-29° C mellett). Vannak olyan kivitelű kaszák is, melyek a növényt közvetlenül terített, széles rendre rakják. Ebben az esetben a rendterítés műveletét elhagyhatjuk ( a hozamtól függően). Speciális, nagy munkaszélességű kasza után a rend lehet olyan laza és vékony, aminél elhagyható a rendterítés, de nem kockáztatjuk a hatékony száradást. Így csökkentjük a hamuszennyeződés mértékét.

A rendterítésre egyébként merev forgórésszel ellátott rendterítő berendezéseket alkalmazunk. Az ujjak kialakítása egyszerűnek tűnik, de a legújabb műszaki megoldások csökkenthetik a hamutartalmat! A rendterítés munkamagassága elsődleges szempont a hamutartalom csökkentésében! Nem szabad porfelhőt képezni rendterítéskor, mert az rontja a szilázs higiéniai állapotát és csökkenti energiatartalmát!

Tehát sajnos ezen műveletek velejárója a talajszennyeződés. Az üzemi rozsszilázsminták esetében a hamutartalom átlaga 10% körül alakult 2013-2017. között, de nem volt ritka a 220 g/kg sza. feletti érték sem. A talajszennyeződés hajlamosít a vajsavas erjedésre (Clostridium), különösen vizes és nagy fehérjetartalmú alapanyag esetében. Ezen esetekben a betakarítás technológiáját kell javítani (emelni a tarlót és a rendképzők műveleti magasságát).

A 28-30% szárazanyag-tartalmat elérve szűk rendet képezünk, és járvaszecskázóval vagy bálázóval felszedjük a növényanyagot. A szecskaméret 2-3 cm között változhat (a szárazanyag-tartalom és a rostemészthetőség függvényében), ami még strukturális rostnak tekinthető, de a jól tömöríthető kategóriába tartozik.

A zöld rozs cukortartalma általában jelentős a korai fenológiai fázisban, de az erjedés során a cukrok szerves savakká alakulnak át, ezért a maradványcukor-tartalom töredéke a kiindulási értéknek. A maradványcukor mennyisége azonban még ebben az esetben is lehet duplája egy kukoricaszilázshoz viszonyítva (az erjedés intenzitása határozza meg). A cukor megőrzésének egyik módja a nagyobb szárazanyag-tartalomra történő fonnyasztás. Amennyiben a technológiai nehézségek ellenére sikerül 40% körüli szárazanyag-tartalmat elérni, úgy a cukortartalom nagy valószínűséggel 10% sza. felett lesz a rozsszenázsban.

A rozs biztonságos erjedéséhez használhatunk silózási adalékanyagokat. A tejsavtermelő baktériumokkal való oltás feltétlenül javasolt, a domináns tejsavas erjedés kedvező hatásai miatt. De használhatóak a Clostridium ellen hatékony sók (nitrit és szorbát keverékek), valamint pufferolt savak is (hangyasav és propionsav keverékek). Utóbbi esetben

különös jelentősége van a technológiai előírások betartásának, mert veszélyes anyagokról van szó.

Az a legjobb megoldás, ha silózási szakemberek segítségével savapplikátorokat állítanak be a járvaszecskázón, és nem korrozív, pufferolt savkeverék kiadagolása történik meg. Az adalékanyagot kijuttató rendszer tisztításának ilyenkor óriási jelentősége van a járvaszecskázó védelme szempontjából. Aki nem vállalja ezt a technológiát, annak megoldást jelenthet a két előző adalékanyag-csoport.

A rozs erjeszthető bálában, de a legjobb megoldás a szecskázott alapanyag erjesztése falközi silóban vagy fóliatömlőben. Így a TMR készítése során egyenletesebb keverék készíthető, amit a tehén nem tud kiválogatni. Fontos megemlíteni, hogy a rozs öregen nehezen tömöríthető még szecskázott állapotában is, jelentős rosttartalma miatt! Egy átlagos falközi silót lehetőleg 3 napon belül zárjunk le, napi minimum 1 métert haladva a rétegvastagságban.

A tömörítés rétegvastagsága (feltoláskor) rozs esetében ne haladja meg a 20 cm-t lehetőleg. A tömörítőhenger használata további segítséget jelent, ha nehezebben tömöríthető az alapanyag. A depó teteje kezelhető savakkal (hígított propionsavval) vagy a tejsavas erjedést nem gátló, de nagyon erős penészölő, környezet- és fogyasztóbarát kálium-szorbáttal. N nagy felületi tömörség esetében, oldaltakaró fóliát és dupla fedőfóliát alkalmazva, gyors fedésnél minimálisra csökkenthető a silótető vastagsága (adalékanyag nélkül is). A fólia átfedése nagy fesztávolságú depó esetében legyen legalább 1 méter. A széleken a fóliát zsákokkal rögzítsük (jól illeszthetők a falhoz), de a belső felületen a gumiabroncs is jól ellátja feladatát. Ha nem tudjuk az egész felületet gumiabroncsokkal fedni, akkor alakítsunk ki cellákat (így ha a fólia alá fúj a szél, akkor is csak egy-egy cella teteje romlik meg).

Ne feledjük, 20% veszteség 20%-kal növeli a tényleges önköltséget, ami egy tavaszi betakarítású növény esetében egyébként is jelentős. A silófalat tartsuk frissen, etessük napi (legalább) 20 cm vastagságban. A nagy szárazanyag-tartalmú rozsszenázsokból ugyan kevés van, de azért meg kell említeni, hogy ezen takarmány gyorsan melegszik a maradványcukor-tartalma miatt, ezért a gyors kitermelés fontos szempont ilyen esetben. Ezen takarmányokat nem szabad deponálni és legalább kétszeri etetéskor javasolt a használatuk (mivel a TMR-t is melegíti, különösen nyári melegben).

Előnyök és nehézségek

Melyek a rozs mellett szóló legfontosabb gyakorlati tapasztalatok?
•    potenciálisan kiváló az étrendi hatása: jól emészthető struktúrrostban rendkívül gazdag,
•    kiváló rostemészthetőségű rozsszilázs etetésekor (még nagy melegben is) segíti a tejtermelést,
•    tömegtakarmánnyal bevitt energia és fehérje,
•    potenciálisan nagy hozamot adó tömegtakarmány (vetésidő, csíraszám és tápanyag-utánpótlás, valamint a téli-tavaszi időjárás függvénye),
•    kettős termesztés valósítható meg: két betakarítás egy évben egy területről,
•    akár kétszer is megkaszálható, ha a területet nem akarjuk gyorsan másra használni,
•    a meleg előtt elkészül a szilázsunk, és már nem jelent olyan nagy kockázatot a nyári aszály vagy a hősokk, mert a takamánybázis egy része már a depóban van,
•    a termőföldbe vethető következő (ált. silókukorica) növénynek kiváló előveteménye – nemcsak az idő miatt, hanem a talaj kímélése miatt is.

Melyek a rozs gyenge pontjai, amire készülni kell?
•    ha nem tartjuk be a technológiát (vetésidő, csíraszám, nitrogén-utánpótlás), akkor gyenge lesz a hozam,
•    rendívül gyorsan vénül (a betakarítási ablaka szűk): 5-7 nap késés tönkreteszi a minőséget,
•    a kaszálás és fonnyasztás, valamint a rendképzés nehézkes a kora tavaszi változékony (és gyakran még hűvös) időjárási körülmények között,
•    különös figyelmet kell fordítani a földszennyeződés csökkentésére (tavasz!),
•    ‘egyfunkciós’ növény, sem tejesérésben, sem abrakként nincs takarmányozási szempontból jelentősége.

Összességében, mint látták, a rozs tömegtakarmányként különös figyelmet igénylő növény. Közeledve az őszi munkákhoz azt kell hogy mondjuk, ez a figyelem kincset érhet már a vetés pillanatában!

¹Dr. Orosz Szilvia, ²Dr. Hoffmann Richárd, ³Iván Ferenc
¹Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.
²Kaposvári Egyetem
³egyéni szaktanácsadó