A nagyobb problémát utóbbiak jelentik, mert védett fajról van szó, ezért riasztásuk is csak a megfelelő engedélyek birtokában lehetséges, a gyérítésükről nem is beszélve.
A zalakarosi Süslecz Árpád gazdálkodónak részben a Zala vármegyei fürdőváros, részben a szomszédos település, Garabonc közelében vannak területei. Főleg utóbbi helyen okoztak neki és több gazdatársának óriási károkat a vetési varjak, akadt, akinek a háza is ráment a dologra.
– Három év átlagában, 2007-től 2010-ig több millió forintos károm keletkezett nekem is – árulta el Süslecz Árpád. – A többiekkel együtt úgy éreztük, hogy nincs értelme vetni semmit, mert a varjak minden évben óriási területen szedték ki a kelőfélben lévő kukoricát és napraforgót. A természetvédelemmel nem mentünk semmire, a kárunkat nem fizette ki senki. Garaboncon 230 fészket számoltunk meg, ami azt gondolom, irreális szám. Rendben, hogy vannak védett állatfajok, de kérdem én, minket, a gazdákat ki véd meg? Volt, hogy kéthektáros területről a kelő kukorica 70 százalékát kipusztították egyetlen este alatt.
A gazdálkodó azt mondta: akkor oldódott meg a problémájuk, amikor Ausztriából behozott egy speciális csávázószert, ami a madarakat nem pusztítja el, hanem csak hánytatja, miután megették a magot. Nyilván, a kellemetlen mellékhatást nem szívelik a fácánok, galambok, varjak és hamar odébbállnak – olyan területekre, ahol nem ezzel a készítménnyel kezelt magot vetettek. Azóta egyre többen használják a szert.
– Semmi más nem jelent megoldást, a madárijesztőktől sem félnek, nagyon okos madarak a varjak – fogalmazott. – Olyannyira, hogy amikor még csak vetünk a géppel, már ott vannak, megjegyzik maguknak a helyet és miután levonultunk, visszatérnek táplálkozni.
Németh András, a vetőmag-, műtrágya- és növényvédőszer-kereskedelemmel foglalkozó nagykanizsai Agro-Coord Kanizsa Kft. ügyvezetője érdeklődésünkre megerősítette: az utóbbi években valóban növekedett a kereslet a madárkártétel csökkentésére alkalmazott csávázás iránt. A Korit nevű csávázószer alapvetően a fácánkártétel megelőzése érdekében alkalmazandó, de "mellékhatásként" varjak, galambok távoltartására is alkalmas. A termelő saját felhasználásra nem vásárolhatja meg, kizárólag növényorvos, szakirányító felügyelete melletti szolgáltatás formájában kaphatja meg a kezelést vetőmagjára.
Vetési varjú – fotó: Wikipedia
– Évről évre egyre többen igénylik ezt a szolgáltatást, egyre többet csávázunk, amiből leszűrhető, hogy folyamatosan nő a madarak, így többek közt a varjak okozta mezőgazdasági kár – összegzett Németh András. – Ennek alapvetően abban látom az okát, hogy mind jobban szorulnak ki az élőhelyeikről és költöznek át más területekre, olyan helyekre, ahol táplálék – adott esetben csírázó mag – is van. Az egyre növekvő területen történő csávázás hatására megjelenhetnek olyan területen is, ahol korábban nem volt számottevően észlelhető jelenlétük.
A készítmény egyébként nem pusztítja el a varjakat, fácánokat, csupán néhány szem "megkóstolása" után hánytatja őket, ami miatt odébbállnak olyan helyekre, ahol még nem használnak madárriasztó szerrel csávázott vetőmagot. A vetőmagok túlnyomó többsége egyébként madárriasztó szerrel nincs csávázva, mert maga a madárkár még nem akkora mértékű a kontinensen, hogy a vetőmag-előállítók ezzel kezelt vetőmagot bocsássanak forgalomba.
A kelő, vagy éppen csak kikelt kukorica nedvességgel teli magja a kedvencük – fotó: Agroinform
Azt, hogy a különböző madárfajok – galambok, fácánok, varjak – napjainkra akár jelentős kárt is okozhatnak a vetésekben, az emberiség magának köszönheti, mi tettük tönkre azt a tájat, ahol ezek a fajok is élnek, csakhogy az élőhelyek felszámolásával egyre kevésbé találják meg természetes táplálékukat – szögezte le a téma kapcsán Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.
– Ezekben a hetekben, a fiókák kirepülési időszakában a figyelem minden évben a varjakra terelődik, csak ma 4 interjút adtam erről – mondta Orbán Zoltán. – Maradjunk a vetési varjúnál, melynek állománya 2001 óta azért védett, mert az ezredfordulóra ennek a tűzzel-vassal irtott madárnak a hazai fészkelőállománya vészesen megfogyatkozott, 93 százalékkal (!) csökkent.
Tudni kell, hogy a varjú mindenevő állat. Legszívesebben egerekkel, pockokkal, lárvákkal, kukacokkal, s más efféle talajlakókkal táplálkozik – ha teheti. A helyzet azonban az, hogy az intenzív agrárgazdálkodás következtében ezen táplálékállatfajok élőhelye és populációja is erősen csökkent. Így a varjúnak nem marad más lehetősége, mint hogy növényi részekkel, magokkal, így akár az éppen kelő kukoricával pótolja ezeket. Amikor tehát a varjú a vetést dézsmálja, nem tesz mást, csak alkalmazkodik azokhoz a körülményekhez, amiket az ember az állat számára negatívan változtatott.
A helyzetet csak tovább rontja, hogy a rendszerváltás után az uniós területalapú támogatások maximalizálása érdekében a gazdálkodók minden négyzetcentimétert beszántottak, eltűntették a táblák közötti mezővédő erdősávokat, a területek szélét „kitakarították", ami a természetes élőhelyek, az ezeken élő növények és állatok faj- és egyedszámának drámai csökkenését okozta és okozza. Éppen ezért a varjak ügye tipikus történetnek tekinthető abban az értelemben, hogy
egy szuperintelligens állatcsoport képviselői, melyeket – a fészkelőhelyeiket is elpusztítva – folyamatosan üldöztek és üldöznek, egyre nagyobb számban és arányban a számukra egyedül biztonságos lakott területekre költöznek.
Akármennyire szeretnék is egyesek, a kedvünkért ezek, és a többi hasonló élőhelyigényű madár, állat nem fog kollektív öngyilkosságot elkövetni és kipusztulni, inkább alkalmazkodnak – mi, emberek is ezt tennénk és ezt is tettük, másként ma nem lennénk itt.
Mi a megoldás a varjúhelyzetre?
Elvileg ki lehetne jelölni az önkormányzatok területén olyan erdős élőhelyet, ahova a varjak odaszoktathatók lennének több köbméternyi fészeképítő gally kihelyezésével és téli etetésével malomipari „rostalja" magtörmelékkel. A tapasztalatok alapján azonban félő, hogy az agrár- és vadgazdák nem néznék jó szemmel ezt, és önbíráskodva ellehetetlenítenék az ilyen kezdeményezéseket. Ezért szenvedi most már a lakosság is el azt a varjúhelyzetet, amit mi okoztunk és okozunk saját magunknak. Ezért csak egyetlen megoldás marad – meg kell tanulnunk együtt élni velük, készülve arra, hogy újabb és úja ilyen „konfliktusfajok" jelennek meg mindaddig, amíg nem változtatunk önsorsrontó életmódunkon, gazdálkodási gyakorlatunkon.
Orbán Zoltán a megoldáskeresés kapcsán hozzátette:
a mezőgazdasági területek legalább 10 százalékát – a gazdálkodóknak pénzügyi támogatást is biztosítva – vissza kellene adni a természetnek, a vadon élő növény- és állatfajok százainak, hogy ökoszisztéma-szolgáltatásukkal segíthessék a gazdálkodó embert is.
Amíg ez nem történik meg, nemhogy nem lesz változás varjú- és más fronton sem, a helyzet évről évre romlani fog. Ezt a lépést amúgy nem lenne nehéz megtenni, hiszen az MME egyik legutóbbi LIFE-pályázatának kutatása is kimutatta, hogy a hazai agrártáj 6-8 százaléka eleve nem alkalmas arra, amit termelnek rajta.
– Az Európai Unió agrártámogatási rendszerében az elmúlt időszak sajnos csökkenő tendenciája helyett növelni kellene a természetkímélő, nem termelő jellegű tevékenységek támogatást, ami a gazdákat anyagilag is segíti, érdekeltté teszi a biológiai sokféleség megőrzésében, erősítésében – fogalmazott.
A vetési varjak az EU-ban védett állatok, ezért – hiába okoznak jelentős károkat a mezőgazdaságban – védekezni nem lehet hatékonyan ellenük, kártérítés pedig nem jár a gazdáknak. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országszerte kéri a gazdálkodókat a károk, problémák jelzésére, és kezdeményezni fogja a vonatkozó jogszabályok módosítását – olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara friss sajtóközleményében.
A varjak a szántóföldeken nagyon nagy károkat okoznak, kiszedik a vetőmagot, megdézsmálják a termést, illetve a településeken is egyre nagyobb számban jelennek meg.
Mint írták: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) korábban már kezdeményezte a szabályozási környezet módosítását, de az nem járt eredménnyel. Több esetben olyan visszajelzések érkeztek a hatóság, illetve a döntéshozók részéről, hogy nem érkeznek be hozzájuk nagy számban riasztási, gyérítési kérelmek, emiatt meglátásuk szerint a varjak nem okozhatnak jelentős problémát a gazdálkodóknak. Másrészt a védettség uniós szinten került meghatározásra, az állomány nagyságát is uniós szinten vizsgálják, és vannak olyan országok, ahol csökken a varjak száma.
Ebből a szempontból fontos, hogy a kártételekről, azok kiterjedéséről és mértékéről pontosabb adatok álljanak rendelkezésre. A NAK emiatt országos felmérést indít a gazdálkodók körében, vármegyei szervezetei segítségével rögzítve a gazdálkodói jelzéseket a vetési varjak által okozott kártételekről.
A kamara ennek mentén egyeztető fórumokat is kíván szervezni a hatóságokkal, célja a jogszabályi környezet gazdabarátabbá alakítása, a jogalkotók felé megalapozott igénnyel jelezni a problémakört.
