A mezőgazdaságért felelős államtitkárt a kiskunsági homokon, a Pannon Genetic vetőmagüzemének átadó ünnepségén értük utol a témával. A helyszín adta a kérdést: mi esélye van még az Alföldnek kukoricatermesztésre? Mi esélye van Magyarországnak, ha ilyen ütemben zajlik a táj kiszáradása?
– Tavaly ilyenkor indult a „Vizet a tájba” program. Nagy társadalmi érdeklődés övezte a folyók árterekre való kivezetését, de csak az igényelt területek 15%-án valósult meg a mentett oldali elárasztás. Milyen intézkedések várhatók a vízhiány mérséklésére?
– A Duna vízgyűjtőjén több hó esett, így ott kedvezőbbek a kilátások, ugyanakkor a felszíni vízkészleteknek csak mintegy 5%-a hasznosítható ebben a térségben. A Tisza vízgyűjtőjén viszont romlottak a hidrometeorológiai viszonyok, és egy közepesen aszályos időszakból egy súlyosan aszályosba léptünk át. Az emelkedő hőmérséklet és a fokozódó légköri aszály miatt tavaly olyan intézkedéseket vezettünk be, amelyek több mint 1 milliárd köbméter víz visszatartását tették lehetővé. Ez lassította az Alföld kiszáradását és a talajvíz csökkenését, valamint részben pótolta a kieső csapadékot.
– A folyómedrek mélységén lehet változtatni? Van erre forrás?
– Szükséges a beavatkozás. Évente 3–5 centiméterrel mélyülnek a medrek, ami a talajvízszint további csökkenését okozza. Például fenékküszöbökkel, kőszórással segíthetjük a meder visszatöltődését. A mederrekonstrukció a vízügyhöz, az pedig az Energiaügyi Minisztériumhoz tartozik, így a részletekbe nem mennék bele. Azt viszont elmondhatom, hogy például a Dunavölgyi-főcsatornán keresztül jelentős vízmennyiséget tudunk eljuttatni a gazdákhoz öntözés céljára. Fontos intézkedés a gazdák szempontjából az öntözővíz díjának és a vízkészletjáruléknak az elengedése. Tavaly egy mintegy 23 milliárd forintos program segítette ezt.
Hubai Imre államtitkár – Fotó: Agroinform
– Mi a helyzet a Keleti-főcsatornával?
– Jelenleg a vízszállító kapacitásának csak 24%-án üzemel, ezt kotrással 100%-ra növeljük. Ez mintegy 200 ezer hektár mezőgazdasági terület vízellátását segíti majd. Tehát a már meglévő vízkormányzó rendszerek rendbetételével is jelentős javulás érhető el a vízellátásban. Tavaly 145 ezer hektár volt az mezőgazdasági öntözött terület, a cél a 300 ezer hektár elérése. Természetesen fontos a téli vízmegtartás és az öntözési idényen kívüli csatornafeltöltés is. A legjobb vízmegtartó maga a táj. Ha itt több vizet tudunk raktározni, az csökkenti az öntözési igényt és emeli a talajvízszintet is. Ehhez szemléletváltásra van szükség a vízügyi és az agrárágazat részéről is.
– Továbbra is van érdeklődés a gazdák részéről a Vizet a tájba program iránt? Tavaly csak minden tizedik árasztási igényt követte cselekvés.
– Nem mindenhol van elegendő vízkészlet ehhez. Egyszerűbb megoldás a füves-cserjés sávok létesítése, amit a vizes élőhelyek kialakítására kiírt pályázattal támogatunk 5 éven át. A cél, hogy minél több területet vissza tudjunk nedvesíteni.
– A vizes élőhelyek kialakítását célzó pályázat mekkora területet érinthet?
– 35 ezer hektáron már most megvan a potenciál, hogy éljenek a gazdák a lehetőséggel, de lehet, hogy csak fele ekkora területre fognak pályázni. Egyébként országosan 330 ezer hektárra becsülhető az a felhagyott halastó, vízállásos terület, elhagyott csatornaszakasz, amit vissza lehetne nedvesíteni.
Az Alföldre már csak öntözve alkalmas az árukukorica – Fotó: Shutterstock
– Itt vagyunk a Kiskunságban, egy kukoricanemesítőnél. Milyen esélyei vannak még a növénynek ilyen klimatikus körülmények között?
– A hőösszeggel nincs baj, de a csapadék, a pára és a talajnedvesség hiányzik. Öntözés nélkül aligha lehet gazdaságosan megtermelni a növényt. A stabil hozamokat csak megfelelő vízgazdálkodással és folyamatos nemesítéssel lehet biztosítani. Ehhez szükség van állami támogatásra, fejlesztésekre és egy kiszámítható agrárpolitikára.
Ez a cikkünk is érdekelheti: Belvízveszélyből profit: Így pontozza a vízügy a vizes élőhely-pályázatokat.
Indexkép: Shutterstock.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
