A hazai gyümölcsösökben, de a rovarporozta szántóföldi kultúrák szinte mindegyikénél évről évre problémát okoz a beporzást végző rovarállomány biztosítása, illetve maga a beporzás. A háttérből ide sejlik már a vadul szkeptikus olvasók hangja, mely szerint a mézelő méhek pusztulása után pár évvel az emberi faj a civilizációjával együtt ki fog halni. Szerencsére nem ilyen egyszerű a képlet, de a beporzás fontossága, az ebben résztvevő, számunkra mindenképpen hasznos rovarpopulációk védelme egyre inkább elsőrendű fontosságúvá válik mind a környezetvédelem, mind pedig a mindennapi mezőgazdasági gyakorlat területén – olvasható az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet cikkének bevezetőjében.
A hasznos rovarpopulációk védelme egyre inkább elsőrendű fontosságúvá válik – fotó: pixabay.com
A mézelő méh is nagyon fontos, de a vadméhek szerepe is jelentős
A házi méh (Apis mellifera) biológiai szerepe és gazdasági jelentősége ismert, ez nem jelenti azt, hogy a méhekkel minden rendben lenne. A méheket az utóbbi években-évtizedekben sújtó negatív hatások (ázsiai méhatka (Varroa destructor) fertőzés, izraeli heveny méhbénulás vírusa, fontos virágzó kultúrák (pl. akác) nektárszegénysége, vagy a virágzás elmaradása (késői fagyok miatt), növényvédelmi problémák) egyre több helyen vezettek a méhcsaládok elnéptelenedéséhez, kipusztulásához, vagy legalábbis tavaszi népességük, kondíciójuk drasztikus csökkenéséhez.
A házi méhek mellett a virágos növények beporzásában ugyanakkor nagy szerepet vállalnak a különböző vadon élő beporzó rovarok. A beporzást ökoszisztéma-szolgáltatásnak tekintjük: ha jól működik, észrevehetetlen, de ha nem működik, fájó a hiánya – írja az ÖMKi
A vadméhek napi bioritmusa jelentősen eltér a házi méhekétől
A vadon élő beporzó rovarok egy része a háziméhek rokona, valamilyen vadméh faj (szabóméhek, poszméhek, karcsúméhek, bányászméhek, stb.), amelyek azonban teljesen más életmódot folytatnak, mint mézelő méh társaik. Közép-Európában mintegy 750 fajuk fordul elő. A vadméheken kívül egyéb fajok, így például a zengőlegyek, hangyák, darazsak, bogarak, lepkék, tripszek, ugróvillások is részt vesznek a beporzásban.
A vadon élő beporzó szervezetek sokfélesége a garancia arra, hogy a természetben előforduló valamennyi virágos növény hatékony beporzásban részesüljön. Nagyon sok olyan növényfaj van, amelyet csak néhány vadméh faj képes beporozni. Tipikusan ilyen a lucerna, amelyet a házi méhek nem, vagy csak nagyon kis hatékonysággal képesek beporozni a virág morfológiája és mérete miatt. Ugyanezt a feladatot viszont a lucerna-szabóméh (Megachile rotundata) gond nélkül és igen hatékonyan megoldja.
A vadon élő méhek java része a talajban készített kis járatokba, üregekbe gyűjt nektárt, virágport az utódai számára. Legtöbbjük (természetesen ez alól is vannak kivételek) nem is repül be hatalmas távolságokat (ellentétben más beporzó rovarokkal, mint pl. a zengőlegyekkel, amelyek kiválóan és nagy távolságokra is szívesen repülnek), így fontos, hogy egy adott kultúra területe alkalmas legyen az imágók táplálása mellett a „fészekrakásra", azaz a lárvák felnevelésére is. Szántóföldi kultúrák esetében a tábla területén a sokszor túl gyakori talajművelések miatt ez nem igazán lehetséges, de a mezsgyék, szegélyek az ott élő meglehetősen diverz virágzó flóra által nem csak a peterakáshoz kínálnak jó lehetőségeket, hanem az imágóknak is kellő mennyiségben nyújtanak táplálékot – olvasható a cikkben.
A vad beporzók szempontjából az aljnövényzet, főképp a virágos aljnövényzet jelenléte létfontosságú – fotó: pixabay.com
Lehetőségek a vad beporzó rovarok segítésére
Rengeteg lehetőségünk van arra, hogy a saját területünkön élő vadméhek és más beporzó szervezetek tevékenységét segítsük:
- hatalmas segítség számukra, ha a legveszélyesebb műveletek, a peszticidek használata során figyelünk rájuk (is), így nem árt helyi megfigyeléssel meghatározni azt az időtartományt, amikor a vad beporzó szervezetek aktívak
- tartózkodjunk attól, hogy a már aktív, repülő állományt akármilyen készítménnyel lepermetezzük. Ha kezelést kell végezni pl. egy gyümölcsösben, azt úgy tegyük, hogy még a legkorábban kirepülő fajoknak a légtérben való megjelenése előtt a kezelést be is tudjuk fejezni. Mivel szinte minden növényvédő szernek van valamekkora mértékű repellens hatása, így a kezelés után a rovarok ezen hatás miatt nem, vagy csak kis mértékben fognak találkozni a kijuttatott készítményekkel.
- a vad beporzók szempontjából az aljnövényzet, főképp a virágos aljnövényzet jelenléte létfontosságú. Éppen ezért, ha bármilyen gyom vagy vetett növény már virágzik az adott területen, azt úgy kell tekinteni, mintha a fő kultúra állna már virágban. Ez jelentősen elnyújtja a „virágzás időszakát", amely fontos korlátozó tényező a növényvédelem során. Tipikusan ilyen pl. gyümölcsösökben a pongyola pitypang (Taraxacum officinale) jelenléte, amelynek élénk kénsárga virágai kiváló méhlegelők, és a helyi beporzó faunán túl messzebbről is oda vonzzák a jól repülő rovarokat (így a házi méheket is).
- főleg gyümölcsösökben a talajművelés is meglehetősen nagy veszélyt rejthet a vadméhek számára. Az ivadékbölcsőiket a talajban kialakító fajok számára nagy populációcsökkenést eredményezhet, ha a művelt sorközök talaját rendszeresen bolygatják. Ilyenkor csak a műveletlen sorközökben, illetve a sorokban levő területeken élő egyedek tevékenységére számíthatunk.
Ha a vadméhek nyáron nem találnak kellő mennyiségű, általuk elérhető nektárt és virágport biztosító, általuk látogatható morfológiájú virágokat, akkor populációjuk olyan alacsony értékre eshet le, amely a soron következő virágzási időszakban nem, vagy csak megkésve és részlegesen tudja ellátni a kultúrnövények beporzásában játszott szerepet – áll az ÖMKi cikkében.
A magasabb vöröshere (Trifolium pratense) szintén hasznos tagja lehet a gyümölcsösök aljnövényzetének – fotó: pixabay.com
A jellegtelen vadnövények fontossága
Mint írják, igen sok esetben a helyi őshonos flóraelemek is elegendőek egy fajokban kellően gazdag beporzó fauna fenntartásához. Ugyanakkor egy gyümölcsösben nyilvánvalóan nem lehet hagyni a köztes növényzetet szinte háborítatlanul növekedni, ez már csak növényvédelmi okokból is nemkívánatossá válik. A magas aljnövényzet miatt megnövekvő páratartalom egyes gombás betegségek térnyerését segítheti elő, ráadásul a korona alsó részének besűrítésével annak átpermetezhetőségét is nagyban csökkentheti.
A gyümölcsösökben alkalmazott kaszálások egyfajta „szükséges rossz" módján szelektálják is a jelen levő virágos növényeket, óhatatlanul flóra- és faunaalakító mesterséges beavatkozás. Célszerű ezt úgy végrehajtani, hogy a virágzó fajok állományait a lehetőségekhez képes minél kisebb mértékben károsítsa. Fontos itt a többes szám, hiszen egyetlen jó, dúsan virágzó faj állománya csak egy adott ideig nyújthat táplálékot. A mézontófű (Phacaelia tanacetifolia) pl. igen jó táplálékforrás, de csak addig, amíg virágzik.
A minél nagyobb biodiverzitású, virágos növényfajok elegyéből álló aljnövényzet kialakulása, illetve kialakítása során érdemes figyelembe venni azt, hogy mely kívánalmaknak kell, hogy megfeleljen egy-egy növényfaj, amelyet el kívánunk terjeszteni pl. a gyümölcsösünkben.
Mindenképpen célszerű, hogy a „vadméh-legelőnek" kiszemelt növényfajok mindegyike igénytelen legyen. Bírja a taposást (a sorközökben erőgépek mozognak, amelyek esetenként durván nagy taposási terhelést okozhatnak). Bírja a kaszálást is egy ilyen növény.
Akár a termete végett (legyen kellően alacsony), akár a nagyon jó megújuló képessége folytán. Virágzása minél tovább tartson, és lehetőség szerint ne csak néhány specializált faj számára tudjon táplálékforrásként szolgálni. Lehetőleg ne legyen köztes gazdája a fő kultúra egyetlen fontosabb kórokozójának és kártevőjének sem.
Alacsony fehérhere (Trifolium repens) – fotó: pixabay.com
Vannak olyan kicsi, jellegtelen növények, amelyek szinte minden feltételnek eleget tesznek és már évszázadok, netán évezredek óta fontos táplálói nyár folyamán a hasznos beporzó szervezeteknek - írja az ÖMKi. Ilyenek:
- komlós lucerna (Medicago lupulina): ez az apró termetű pillangós évente többször is képes virágozni, mélyebb kaszálás után is gyorsan megújul, valamint akár egy hónapon belül képes a magfogásra. Már részben beérett állománya a virágzás szintjében kaszálva hatékonya terjeszti is ezt az apró, sárga virágú növényt
- az alacsony fehérhere (Trifolium repens), illetve a magasabb vöröshere (Trifolium pratense) szintén hasznos tagjai lehetnek a gyümölcsösök aljnövényzetének. Mindkettő szereti az üdébb, nedvesebb talajokat és a vörös here esetében a virágzás csak egy hosszabb kaszálási fordulóval érhető el.
- lucernafajok (Medicago falcata, M. varia, M. sativa)
- szarvaskerep (Lotus corniculatus) szintén inkább az üdébb, nedvesebb élőhelyek gyakori hasznos növénye. Hosszan és sokáig virágzik, ráadásul virágait nagyon sok rovarfaj képes táplálékként hasznosítani, nem csak egyes specializált fajok
- a sokak által csak gyógynövényként ismert lándzsás útifű (Plantago lanceolata) is kiváló nyári méhlegelőt tud nyújtani. Pollentermelése rendkívül látványos, de nektárt is termel. Külön előnye, hogy igen jó mikorrhiza-partner, így ez is csak növelheti fontosságát
- gyakori a terjőke kígyószisz (Echium vulgare) is szerepet kaphat nyári méhlegelőként, mivel kellő magasságban kaszálva egy hosszabb, legalább egy hónapos kaszálási fordulót hagyva kitűnően újul és oldalhajtásai is gazdagon, meglehetősen sokáig virágoznak.
Gyakori a terjőke kígyószisz (Echium vulgare) – fotó: pixabay.com
Ezek a sokszor gyomnövénynek csúfolt, szerény kis növények döntő jelentőségűek a vadon élő beporzó szervezetek populációinak fenntartásában. Alapvető érdekünk, hogy segítsük ezeket a rovarokat, amelyhez viszont a sok gyakori, „lesajnált" kis növény életfeltételeinek és térnyerésének javításán át vezet az út – olvasható az ÖMKi cikkében.
