Ehhez hozzásegített bennünket az a tény is, hogy körülményeink között a kukoricának csak kevés olyan veszélyes kórokozója és kártevője van, ami csökkenthetné a növényben rejlő terméspotenciál kifejlődését. Ezek közé tartozik az immár egy évtizede megjelent és azóta  az  egyik legjelentősebb kártevőjévé vált amerikai kukoricabogár.

Alapvető tápnövénye a kukorica, de fogyasztja a napraforgót, egyes dísznövényeket is. Az imago érési táplálkozása során előfordulhat a tökféléken, esetleg a szőrös disznóparéj virágzatán.
Mind az imágó mind a lárva kártevője a kukoricának.  A lárvák veszélyes károkat okoznak a gyökérzet károsításával, azaz a gyökérszintek eltérő szintű elpusztításával. A károsodás a gyökér csonkolásában, és ezáltal a növény támasztékául szolgáló gyökér károsodásán keresztül a korai szárdőlésben nyilvánul meg. Az úgynevezett “libanyak” jelenség, vagy “S” kanyar megjelenése a kukorica szárában – ami előbb utóbb a növény megdőléséhez vezet – utal a lárvák jelenlétére és károkozására. A kialakult kár mértéke egyenes arányban van a talajban jelenlévő peték, majd az azokból kikelő lárvák számával, melyek meghatározását gyökérmosással lehet elvégezni. Előrejelzése: kora tavasszal talajmintát veszünk (10-20 cm mélységben), és “kimossuk” a petéket a mintából, ha mintánként több mint öt petét találunk, fel kell készülni a védekezésre.

2010. Bonyhádi kísérlet