Milyen kihívások elé állítja a növény- és talajvédelmet a napraforgó térnyerése?

A szántóterületeink történelminek számító 4093 ezer ha-ra csökkentek 2025-ben (forrás: KSH), így a napraforgó részaránya elérte a 17,4%-ot. A napraforgó ilyen mértékű térnyerése gazdasági, valamint növény- és talajvédelmi kérdéseket is felvet, két utóbbi nézőpontból kértük ki a szakértők véleményét.

Görög Róbert
elnök
Magyar Növényvédelmi Szövetség

Az elmúlt években a napraforgó vetésterülete Magyarországon tartósan magas szinten stabilizálódott, egyes térségekben pedig tovább növekedett. A kultúra térnyerését több tényező együttes hatása magyarázza: viszonylag jó alkalmazkodóképesség a szárazabb körülményekhez, kiszámítható felvásárlói háttér, valamint a hazai feldolgozóipar fejlődése. Ugyanakkor a napraforgó ilyen mértékű dominanciája a vetésszerkezetben növényvédelmi és gazdasági oldalról is új kihívásokat vet fel.

A termesztés intenzitásának növekedésével párhuzamosan sok gazdaságban rövidült a vetésváltás, a napraforgó gyakran 2–3 évente visszakerül ugyanarra a területre. Ez agronómiai és növényvédelmi szempontból fokozza a kórokozók fennmaradásának és felszaporodásának esélyét. Különösen a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) jelent tartós kockázatot, mivel a kórokozó hosszú életképességű képletei miatt a fertőzési nyomás a vetésváltástól függően gyorsan növekedhet. Emellett a Diaporthe/Phomopsis és az Alternaria fajok által okozott betegségek jelentősége is nőtt, különösen csapadékosabb évjáratokban és sűrűbb állományokban.

Görög Róbert, elnök, Magyar Növényvédelmi Szövetség – Fotó: Agroinform

A növényvédelmi technológiák fejlődése – beleértve a korszerű fungicideket és a rezisztens hibridek nemesítését – hatékony eszközöket biztosít a termelők számára, ugyanakkor ezek hatékonysága nagymértékben függ az okszerű alkalmazástól és a termesztési környezet egészétől. A védekezések időzítése, a hatóanyag-rotáció és az agrotechnikai elemek összehangolása egyre nagyobb jelentőséggel bír.

A gyomszabályozás területén a herbicidtoleráns hibridek elterjedése érdemben hozzájárult a technológiai biztonsághoz, különösen a kezdeti fejlődési szakaszban. Ugyanakkor a nagy területi arány és az ismétlődő technológiák miatt a gyomflóra összetétele átalakulhat, ami indokolttá teszi a megelőzésre, hatóanyag-váltásra és integrált szemléletre épülő gyomirtási stratégiák alkalmazását.

A nagy, összefüggő napraforgó-területek a kártevők megjelenésének is kedvezhetnek. A levéltetvek, poloskák és egyes lepkefajok elleni védekezés során egyre fontosabb az előrejelzésen alapuló, célzott beavatkozás. A beporzók védelme szintén kulcskérdés, ami a technológiai fegyelem és a megfelelő készítményválasztás szerepét erősíti.

Gazdasági szempontból a napraforgó továbbra is a jövedelmezőbb szántóföldi kultúrák közé tartozik a jó évjáratokban. A feldolgozóipar bővülése és az exportlehetőségek stabil keresleti hátteret biztosítanak. A jövedelmezőség fenntartása egyre inkább a technológiai fegyelem és a kockázatkezelés kérdésévé válik. A túlzott kultúrakoncentráció azonban csökkentheti a gazdaságok alkalmazkodóképességét.

Papp Zoltán
fejlesztési menedzser
Sumi Agro Hungary Kft

Sok helyen a napraforgó területét már nem lehet növelni. Ahol lehet, ott a jelentősége meg fogja haladni a kukorica szerepét. Elsősorban a Dunántúlon és délen várható a növekedés. Ez a változás a növényvédelem oldaláról is számos kérdést vet fel. Az okszerű vetésforgót már eddig is feszegettük. A 4–5 éves forgás sok helyen 3, vagy akár csak 2 évre csökkenhet. Ennek elsősorban a kórokozók oldaláról van jelentősége. Itt fokozottan figyelni kell a gombabetegségek megjelenésére. Szerencsére az elmúlt évek szárazabb időjárása nem segítette a veszélyes betegségek (fehér- és szürkepenészes szár- és tányérrothadás, alternáriás és fómás levél- és szárfoltosság stb.) nagymértékű felszaporodását.

A kártevők oldaláról szintén segítheti számos kár fokozódását a nagyobb napraforgó-terület. A talajlakó kártevők közül elsősorban a drótférgek jelenléte fokozódhat. A zöld növényi részek kártevői közül a két, napraforgón is károsító levéltetűfaj (fekete répalevéltetű és sárga szilvalevéltetű) jelentősége emelkedhet.

Papp Zoltán, fejlesztési menedzser, Sumi Agro Hungary Kft. – Fotó: Agroinform

Napjaink leginkább terjedő kártevői, a poloskák által okozott károk terjedése is növekedhet. Viszont más oldalról érdekes jelenség is előfordulhat: ha olyan mértékben csökken a kukorica területe, ami miatt a monokultúra lényegében eltűnik (a gazdálkodók igyekeznek az ilyen területeket csökkenteni a költségek miatt), akkor a kukoricabogár lényegében akár el is tűnhet. Ez egy nagyon izgalmas kérdés, amelyre ma még nem tudjuk a választ.

A napraforgó gyomirtása is további kérdéseket vet fel. Részben magában az állományban számos gyom nehezebben megoldható problémát jelent, mint kukoricában. Ide tartozik a vadkender vagy a parlagfű. Másrészt elsősorban az állományban használható gyomirtó szerek hatóanyagainak hatásmechanizmusa miatt az ún. ALS-rezisztencia veszélye fokozódhat. Egyes gyomirtó szerek olyan hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek bizonyos esetekben az utónövényben okozhatnak problémát áthúzódó hatásuk miatt.

Érdemes a napraforgó növényvédelmében ezeket a tényezőket is figyelembe venni!

Szabó Roland
növényvédelmi szakmérnök, gyombiológus,
címzetes egyetemi docens

A napraforgó hazai vetésterületét abszolút racionális, objektív tényezők szabályozzák; ugyanakkor az irracionális hatásokra (elsősorban abiotikus és humán ideológiák) a termelők szubjektumukkal ezeket a korlátokat elérik, de akár át is lépik. Átlépik, mert ebben az esetben van esély a rövid- és középtávú gazdasági túlélésre, és ha ez realizálódik, akkor lehet foglalkozni ennek árnyoldalaival. Fordítva vélelmezhetően nem menne. Egy rövid matematika ennek igazolására: ahol a termőföld biztosítja a kizárólagos megélhetést – annak minőségéről most ne is ejtsünk szót –, ott a jövedelmezőséghez – a 2025-ös terményátvételi árakat alapul véve – 7 t/ha kukoricára, illetve 2,2 t/ha napraforgóra volt szükség.

Azonos költséghányad mellett a hazai klimatikus adottságokon nagyobb és megbízhatóbb gyakorisággal érhető el a napraforgóval a kívánt minimális hozamszint, mint kukoricával; illetve ha ez nem következik be, akkor a napraforgó betakarítható hozama magasabb árszinten stabilizálódik, mint a kukoricáé, azaz a veszteséget jobban mérsékli. Éppen ezért egyszerre biztonságosabb és kevésbé kockázatos a gazdák szemében.

Szabó Roland, növényvédelmi szakmérnök, gyombiológus, címzetes egyetemi docens – Fotó: Agroinform

Ökonómiailag ez fűti a jelenlegi gondolkodásmódot. Ahol eddig is nagyobb jövedelembiztonságot jelentett a napraforgó, ott bizonyosan növekedni fog a vetésterülete, hiszen a biztonság most prioritássá vált. Azokon a helyeken viszont, ahol az éghajlati adottságok még kellően megbízhatóak a kukorica számára, a jobb vetésforgó és a diverzifikáció végett sem kell számítani jelentős átrendeződésre. (Mellesleg ezeken a területeken a napraforgó sem igazán érzi otthonosan magát, hiszen számára a csapadék mennyisége időszakonként túlzott, az ideálisnál kevesebb a napsütéses órák száma; továbbá az erősen savanyú talajokon nem díszlik szépen, a vékony termőréteg esetén pedig a megdőlés kockázata drasztikusan növekszik.)

Visszatérve oda, ahol már az észszerűség határát elérve, vagy azt túllépve kerül elvetésre a növény, ott az húzódik meg a háttérben, hogy a jelen biztonsága elsődleges a jövő kihívásaihoz képest (akkor fognak átmenni a gazdák a hídon, ha odaértek).

Mik lesznek, illetve lehetnek ezek a kihívások?
Ezek teljes köre bőven meghaladja ezt a kis közleményt, ezért kizárólag a leginkább problémás kihívásokra hívnám fel a figyelmet. Óriási limitáló és szelektáló tényező lesz a közeljövőben a különböző talajpatogén (soil-borne) gombák (Macrophomina, Verticillium stb.) erősödő jelenléte, hiszen az ellenük való védekezés szintje és lehetősége közelít a nullához; ellenben a megnövekedett egyedsűrűség ezeken a területeken óhatatlanul is megnöveli a kontaminációk, így az infekciók számát is. Továbbá semmit nem tudunk a túlnövekedett állományok között bekövetkező hibridizációs folyamatokról. Senki ne várja, hogy ez csak a heterózishatással egyenértékű, pozitív esemény legyen. Akár kioltó folyamatok is lehetnek ezek, hiszen a pollen rögzülése nem egyenlő és nem azonos az embrió kialakulásával.

Zárszóként: semmiben nem javasolt és nem előnyös az optimumot tartósan túllépni, de rövid ideig nem kizárt (pl. verseny, vizsga).
Reméljük, hogy a gazdák biztonságérzete hamarabb bekövetkezik majd, mint az ezzel egyidejűleg most felvállalt kockázati tényezők kontrollálhatatlan elhatalmasodása.

Ahol eddig is nagyobb jövedelembiztonságot jelentett a napraforgó, ott bizonyosan növekedni fog a vetésterülete, hiszen a biztonság most prioritássá vált – Fotó: Pixabay

Daoda Zoltán
szakmai igazgató
AGRO.bio Hungary Kft.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyértelműen látszik, hogy Magyarországon a napraforgó vetésterülete folyamatosan növekszik, és ez a tendencia nagy valószínűséggel 2026-ban is folytatódik. Ennek hátterében elsősorban a kultúra relatív jövedelmezősége és piaci biztonsága áll, ugyanakkor a folyamat értelmezése során figyelembe kell venni azt is, hogy más olajos növények – elsősorban a repce és a szója – vetésterülete hogyan változik. Növényvédelmi szempontból ugyanis az együttes vetésterületük további bővülése komoly kockázatokat hordoz.

A napraforgónak, a repcének és a szójának számos közös gombakórokozója van, ezért szűk vetésforgóban a fertőzési nyomás gyorsan és látványosan fokozódhat. A napraforgót 4–5 évnél sűrűbben nem ajánlott ugyanarra a területre visszavetni, a gyakorlatban azonban gyakran előfordul, hogy a termelők egy-egy évben repcét vagy szóját illesztenek be a forgóba, ami tovább növeli a szklerotínia, a fóma és más talajeredetű betegségek felszaporodásának kockázatát. Ez a helyzet jól mutatja, hogy a napraforgó területének növekedésével párhuzamosan a megelőzés szerepe felértékelődik.

Daoda Zoltán, szakmai igazgató, AGRO.bio Hungary Kft. – Fotó: Agroinform

Tapasztalataink szerint a gombabetegségek elleni védekezésben egyre kevésbé elegendő kizárólag a tünetek megjelenése után beavatkozni. Sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb megoldást jelent, ha már a termesztést megelőzően a talajon és a talajban is szűkítjük a kórokozók életterét.

A talajmikrobiológiai megoldások ebben kulcsszerepet játszanak: megfelelő mikrobiális egyensúly esetén a kórokozók visszaszoríthatók, felszaporodásuk mérsékelhető. A gyakorlatban ez olyan hasznos mikroorganizmusok alkalmazását jelenti – például antagonista gombák és a talajban zajló lebontó folyamatokat támogató mikrobák bevonásával –, amelyek egyrészt közvetlenül versengenek az élőhelyért a fonalas gombákkal, másrészt megkötik a kórokozók számára nélkülözhetetlen tápanyagokat, és gyorsítják a szerves anyagok feltárását, ezzel hosszabb távon is kedvezőtlen környezetet alakítva ki felszaporodásukhoz.

Összességében a napraforgó ilyen mértékű térnyerése csak akkor tartható fenn hosszabb távon, ha a termesztéstechnológia is alkalmazkodik hozzá, amelynek megtervezésekor egyre inkább a megelőző növényvédelemre, az egészséges talaj kialakítására és fenntartására helyezzük a hangsúlyt.

Dr. Pénzes Éva
ügyvezető
Talajvédelmi Szövetség

Bár a napraforgó jó piaci árakkal és biztos értékesítéssel kecsegtet, túlzott térnyerése talajvédelmi szempontból komoly kockázatokat hordoz.
A napraforgó a megfelelő tápanyag-ellátottságú, jó vízmegtartó képességű, középkötött talajokon teljesít a legjobban. Jelentős tápanyagigénye miatt gyakran kimeríti a talaj készleteit, ezért talajzsaroló növényként is emlegetik. A nitrogén mellett nagy mennyiségű foszfort, káliumot és ként igényel, így a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen.

A napraforgó legjelentősebb, talajból fertőző betegségei közé tartozik a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum), a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina), a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) és a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii). További fontos betegségek a diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi) és a peronoszpóra (Plasmopara halstedii), amelyek különösen kedvelik az ismételt termesztést. A monokultúra vagy a túl rövid vetésváltás jelentősen növeli a fertőzési nyomást, ami nemcsak a termést veszélyezteti, hanem a talaj mikrobiális egyensúlyát is kedvezőtlenül befolyásolja.

Dr. Pénzes Éva, ügyvezető, Talajvédelmi Szövetség – Fotó: Agroinform

A mikrobiológiai készítmények, különösen a baktériumos talajoltás egyre fontosabb szerepet kapnak a napraforgó termesztésében. A kijuttatott baktériumok javítják a tápanyag-feltáródást, serkentik a gyökérfejlődést, kedvezően hatnak a talajszerkezetre, és segítik a növényt az aszály okozta stressz leküzdésében. A készítményekben található mikrobák képesek visszaszorítani a talajból fertőző kórokozók szaporodását is. Egyes talajbaktériumok sziderofort termelnek, amelyek megkötik a vasat, így vashiányos környezetet hoznak létre – ebben a gombák nem tudnak tovább fejlődni. A baktériumos talajoltás ezért különösen előnyös olyan területeken, ahol a vetésváltás beszűkült, a talaj szervesanyag-tartalma csökken, vagy az elmúlt években jelentős gombafertőzés lépett fel.

Összességében a napraforgó térnyerése csak akkor tartható fenn gazdaságosan, ha a talajvédelmi szempontok érvényesülnek. Ajánlott legalább 4–5 éves vetésváltásban gondolkodni, a szármaradványokat mikrobiológiai készítményekkel kezelni és visszaforgatni, valamint baktériumos talajoltással célzottan támogatni a talajéletet. A tudatos tápanyag-gazdálkodás és a talajélet erősítése hosszú távon nemcsak a termésbiztonságot, hanem a talaj egészségét is szolgálja.

A napraforgó vetésterületének folyamatos bővülése agronómiai, növényvédelmi és talajvédelmi szempontból is komoly odafigyelést igényel. A jövőben csak az tudja fenntarthatóan kihasználni e kultúra előnyeit, aki technológiai tudatossággal és hosszú távú szemlélettel közelíti meg a termesztést. Az okszerű vetésváltás, a megelőző növényvédelem és a talajmikrobiológiai egyensúly biztosítása nélkül a jelenlegi előnyök gyorsan veszélyforrásokká válhatnak.

Összeállította: Gáspár Andrea

A napraforgó kikövezett útja Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:

Agroinform TechMag 2026/1

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.