Nemrég zárult le az ENSZ 2023-as klímakonferenciája és bár látszólag áttöréseket sikerült elérni, a mostani döntések inkább csak a korábbi sikertelenség után tűnnek mérföldkőnek. Továbbra is nagyon erős a fosszilis energiahordozókat támogató döntések jelenléte, pedig jelentős mértékben le vagyunk maradva a klímaválsággal szembeni küzdelemben - írta meg a 24.hu.

Egyre nehezebb a helyzet

Talán nem meglepő, ha azt mondjuk, egyre nehezebben elérhető a globális felmelegedés 1,5 fokra való korlátozásának célja. Az már biztos, hogy a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez mindenkire szükség lenne.

Éghajlati szempontból egy igen szélsőséges évet éltünk meg 2023-ban, hiszen a hivatalos mérések kezdete óta ez lesz a legforróbb esztendő a Földön. Világszerte tapasztalt extrém hőség, aszály, erdőtüzek, viharok, jegek, vulkánkitörések, egyéb szélsőségek jellemezték 2023-at. Nem beszélve arról, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentése közel sem került az ideális mértékhez.

Nem is a felmelegedés elleni globális fellépés volt a cél?

Úgy tűnik, hogy a klímacsúcson tulajdonképpen nem is a felmelegedés elleni globális fellépés volt a cél, hanem sokkal inkább a fosszilis ipar pozíciójának bebiztosítása. Erre több kutató és aktivista is felhívta a figyelmet a konferencia előtt.


Nem véletlen, a The Guardian nyilvánosságra hozta el-Dzsaber egy korábbi megjegyzését. A COP28 elnöke még novemberben, egy online eseményen nyilatkozta azt, hogy nincsen olyan tudományos bizonyíték, ami alapján a fosszilis ipar fokozatos kivonásával elérhető lenne az 1,5 Celsius-fokos határ. Hozzátette, hogy arra sincsen forgatókönyv, hogy ez a döntés megnehezítené a fenntartható fejlődést.

A probléma ott kezdődik, hogy a résztvevő országok eltérő érdekekkel csatlakoznak be a tárgyalásokba. Míg egy, a megújuló energiaforrások felé húzódó, az iparát fokozatosan zöldítő terület számára már nem sok érv van a fosszilis hordozók védelme mellett, addig egy olajra építő állam számára ez egy sarkalatos pont.

Más kérdés, hogy szintén más lehetőségei vannak a klímaváltozás elleni küzdelemre, valamint a következményekkel való megküzdésre egy fejlett, gazdagabb országnak, mint egy szegény nemzetnek. Bár sokszor a fejlett vidékek csupán minimális kibocsátásért felelnek, általában nem ők szenvedik el a kárt. Ott van például Kiribati, amely aligha felelős az éghajlati átalakulásban, hatalmas veszteséget szenved el.

Döntés született

A két héten át tartó tárgyalások végül egy végleges döntéssel zárultak. A közös minimumot magába foglaló, a jelenlegi helyzetet meghatározó, valamint a jövő nemzetközi klímapolitikájának irányát bemutató dokumentumot sok elemző történelmi jelentőségűnek tart.

Az idei évben fordult elő először, hogy egy COP-on majdnem 200 országnak sikerült megegyezni a fosszilis energiahordozóktól való eltávolodásban. Kijelentették, hogy az említett anyagok égetése nagyban hozzájárul a bolygónk klímaváltozásához. Felhívták továbbá a figyelmet arra, hogy a fosszilisoktól való függésnek bőven akadnak veszélyei.

A klímaváltozás jeleit már évek óta észlelhetjük - fotó: pexels.com

A dokumentum felszólítja a nemzeteket, hogy járuljanak hozzá a Co2 kibocsátás csökkentésére irányuló globális erőfeszítésekhez. Tartalmazza továbbá azokat a meghozandó intézkedéseket, amelyeket az államoknak meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezt a célt közösen érhessük el. Beleértve a fosszilis energiahordozókról való átállást az energiarendszerekben. Végül kiderül belőle, hogy a század közepére ezeknek az országoknak el kellene érniük a nettó zéró emissziót.

Emellett 2030-ig előírja, hogy a megújulóenergia-kapacitást meg kell háromszorozni, valamint az energiahatékonyságot megduplázni. Végül, de nem utolsó sorban az országoknak 2025-ig egy részletes alkalmazkodási tervet kell leadniuk. Ebben összefoglalják, hogy milyen megoldásokkal kívánják majd kezelni a súlyosbodó válság hatásait.