Ángyán józsef

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

A tisztábban látáshoz ajánlom az Agroinform Kiadóház gondozásában, a Környezetgazdák Kiskönyvtára sorozatban 2001-ben Josef Riegler és Anton Moser könyvét. A címe: Ökoszociális piacgazdaság. Így ír az előszavában Riegler (az Osztrák Köztársaság egykori mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztere, volt alkancellár; az Osztrák Ökoszociális Fórum elnöke): "Jó érzés volt látni, hogy a nyolcvanas évek második felében Ausztriában megkezdett utunkon egyre többen követnek bennünket. Bár rideg viszonyok között kellett kicsíráznia a magnak, amelyet vetettünk, sokfelé szépen hajt már s teremni kezd." „Az iskolában minden embert el kéne juttatnunk annak a természettudományos egyszeregynek a belátásáig, hogy egy természetes egyensúlyi rendszerben az exponenciális növekedés és a korlátok folyamatos túllépése lehetetlenség. Ez éppúgy érvényes a népességrobbanásra, mint ipari társadalmunkban a korlátozott készletek kimerítésére vagy a légkör, a talaj, a vizek hulladékterhelésére. A szó legszorosabb értelmében megmaradásunk a tét. Vagy fölismeri az emberiség, hogy így nem mehet tovább, s a fenntarthatóság szellemében egy új körfolyamat-elv szerint módosítja egész magatartását, vagy előbb-utóbb kiirtja magát.” Ezt a többek között Ausztriában is működő és fenntartható nyugati modellt akarja Ángyán József...

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

A magyar föld védelmében! Miközben a természeti erőforrásokért folyó küzdelem világszerte egyre embertelenebb formát ölt, nem mindegy, hogy a nemzet képes-e minden létező eszközt megragadni saját jövője érdekében, vagy lehajtott fejjel asszisztál saját kifosztásához. Halálra ítélt az erőforrásaitól megfosztott közösség, halálra ítélt a hazájától megfosztott nemzet! A magyar agrárium szabályozási folyamata a termőföldnek mint természeti erőforrásnak a nemzet számára történő hosszú távú megőrzését kell, hogy szolgálja. Erre a célra a földforgalmi törvény tervezete jelenlegi formájában alkalmatlan. Az agrárszabályozási stratégia olyan irányú átalakítása szükséges, hogy az a lehető legmesszebbmenőkig kihasználja az adott jogi, pénzügyi és politikai eszközöket a termőföld nemzeti tulajdonban és a helyi közösségek használatában tartására – az ökológiailag is fenntartható gazdálkodási formák előtérbe helyezésével. Mindehhez nemcsak a jelenlegi földforgalmi törvénytervezet alapvető módosítására van szükség, hanem a földforgalmi törvénnyel egy időben koherens üzemgazdálkodási törvény, szövetkezeti törvény és finanszírozási háttér megalkotására is, sőt, adott esetben nem szabad visszariadni az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződés felülvizsgálatától sem, amennyiben a nemzet hosszú távú fennmaradása ezt megkívánja. Azonnali intézkedések összehangolt sorával kell fellépni a zsebszerződések felszámolása érdekében még a moratórium lejárta előtt – törvénysértésre az Európai Unió más országaiban sem épülhet tulajdonjog! Mivel ezt ígéri mindnyájunknak a magyar kormány hivatalos vidékfejlesztési programja, ezért követeljük az eredeti kormányprogram maradéktalan végrehajtását a Nemzeti Vidékstratégia szellemében! Egyben elutasítunk minden olyan intézkedést, amely politikai megfélemlítő akció leghalványabb látszatát is kelti mindazokkal szemben, akik az eredeti kormányprogram érdekében az elmúlt hónapokban felemelték a szavukat. „Mert akik abban gyönyörködnek, amit ez a világ nyújt, örökre koldulnak és szükségben maradnak!” Budapest, 2013. június 7. Ács Margit irodalomtörténész Ács Sándorné agrármérnök Ángyán József egyetemi tanár, országgyűlési képviselő Bagi Béla nyugalmazott országgyűlési képviselő Bárdy Péter iskolaigazgató Bencsik János szociológus, országgyűlési képviselő Bene Gábor közjogász Béres Tamás lelkész, egyetemi oktató Biró Borbála talajbiológus, egyetemi tanár Csizmadia László grafikus Elek István közíró Ertsey Attila DLA építész Farkas Ádám képzőművész Farkas István vegyészmérnök, természetvédő Fidrich Róbert környezetvédő Gulyás Gyula filmrendező Gulyás János filmrendező Hajósy Adrienne geofizikus Hetzmann Róbert a Váralja Szövetség elnöke Holly László kertészmérnök, a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet ny. igazgatója Hossó Andrea közgazdász Jelenczki István filmrendező Kajner Péter közgazdász Kalas György jogász Kerekes Sándor egyetemi tanár Kollár István egyetemi tanár Krizsán András építész Lajtmann József vízgazdász Lányi András író, egyetemi docens Lovas Rezső fizikus Lukács András geofizikus, környezetvédő Medvácz Lajos Balassagyarmat polgármestere Mellár Tamás közgazdász, egyetemi tanár Miklóssy Endre Hild- és Pro Régió-díjas építész-urbanista Molnár Attila állatorvos, a Makovecz-féle Magyarországért Egyesület alelnöke Ortutay Tamás képzőművész Pápai József nyugalmazott stratégiai tanácsadó Roszík Péter agrármérnök Szabó Gellért Szentkirály polgármestere, a Magyar Faluszövetség elnöke Szakolczai György közgazdász, professor emeritus Szigeti Tóth János szociológus Vajna Zoltán akadémikus Varga István mérnök-közgazdász Varga Zoltán professor emeritus Vásárhelyi Judit tanár Vicze Csilla jogász, a Civilek a Mecsekért Mozgalom ügyvezetője Vida Gábor egyetemi tanár, az MTA tagja Ifj. Zlinszky János egyetemi docens

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

Megismétlem: az élelmiszer létfeltétel – minden körülmények között meg kell termelni. Erre kizárólag a valódi falvak sokasága alkalmas, az „élet” szó eredeti értelmében életképes parasztcsaládokkal - amint az az EU nyugati országaiban teljesen természetes... Ángyán József államtitkári pozíciójáról való lemondását összefüggésbe hozták az "agrárbéke" megteremtésével. Erre reagált a jeles Tisza-kutató, ontológus Molnár Géza: "Igazuk lehet, hogy Ángyán nélkül végül elérik az áhított agrárbékét - a halott vidéknél tényleg nincs békésebb vidék". Az Agrárunió c. lap 2011. dec.-i számában egy sikeres „agráriparos” így nyilatkozik: "...a hatóanyag és a víz terem. A földnek...kevesebb szerepe van...egy tejfölös bögrényi nagyságú uborkapalántáról egy mázsa uborkát szednek le...a föld azért van, hogy a létrát rá tudják tenni, hogy le tudják szedni. A többi dolog abból a nyolc-tíz hordóból a komputeren keresztül a megfelelő adagolással működik". Nagyon jól megfogalmazta az intenzív „agrárgyárak” lényegét – csak arról nem szól, mi lesz, ha kiürülnek azok a bizonyos "hordók"! Márpedig kiürülőben vannak... Nem politikai, hanem „pénzpárti” elkötelezettség szerint lehet sorolni az intenzív nagygazdaságok tulajdonosait! Ők a „versenyképesek”, kifacsart értelmezésben az "életképesek" - mint ahogy a profit szempontjából igen eredményes ipari ágazat a fegyvergyártás. „Életképes fegyvergyártás” – „és a föld azért van, hogy a létrát rá tudjuk tenni” –abszurd megközelítései az emberi létnek! Szanyi Tibor úr írta a Gazdálkodás c. folyóirat 2003 évi 6. számában: "Magyarországnak –természeti körülményei folytán- szinte behozhatatlan előnyei vannak a szántóföldi gabonatermelésben, amit bizonyít az e szektor tetején ülő vállalkozók elképesztő gazdagsága is." Ők a „versenyképesek”, akik mindent elkövetnek az „elképesztő gazdagságuk” megőrzése érdekében – és a földforgalmi törvény körüli hajcihő példáján láthatjuk is, hogy kormányváltás ide, kormányváltás oda - meg is van hozzá az erejük. A „nép” pedig vár – mire is?

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #334 hozzászólásra Ezt írta Ángyán József (Nemzeti Vidékstratégia 2012 – 2020) "Stratégiai irányok és teendők 1. A bel- és külterületi vízrendezés összhangjának biztosítása, a területhasználat igazítása a helyi ökológiai adottságokhoz és a megvalósítható vízpótlási lehetőségekhez. Az ár- és/vagy belvízzel rendszeresen veszélyeztetett, gazdaságosan nem művelhető szántóterületek művelési ág váltása (gyep, vizes élőhely kialakítása)... 5. A területi vízrendszer átfogó, komplex szemléletű felülvizsgálatának megfelelően a belvízvédelmi rendszernek a helyi adottságokra, igényekre és a hosszú távú fenntarthatóságra tekintettel történő működ-tetése, karbantartása és fejlesztése. 6. Vízvisszatartási, -tározási helyek kialakítása, a potenciális víztározási helyek megőrzése (a területük hasznosításának szabályozásával, a természetvédelmi érdekekre figyelemmel), a vízkormányzás fejlesztése, a meglevő vízhasznosításra alkalmas kapacitások kihasználásának javítása; belvízcsatornák kétirányúvá tétele, illetve megszüntetése szükség szerint." Ezt meg Szanyi Tibor, akkor éppen FVM államtitkár írta még 2003-ban: „Magyarországnak –természeti körülményei folytán- szinte behozhatatlan előnyei vannak a szántóföldi gabonatermelésben, amit bizonyít az e szektor tetején ülő vállalkozók elképesztő gazdagsága is.” Az említett "vállalkozók" egyike Szanyi idejében is az volt, a Fidesz alatt pedig a Nemzeti Agrárgazdálkodási Kamara országos alelnöke lett Zászlós Tibor. Esze ágában sincs holmi parasztcsaládok javára lemondani az "elképesztő gazdagságáról"... Szerinted ki az erősebb kutya - Ángyán vagy Zászlós?

b.jani71

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #16619 hozzászólásra Mi Apámmal szereztünk egy ilyen engedélyt. Nálunk sem engedték a természetvédők 2010-ben, csak mi fentebb léptünk. A MJKSZ-nek írtam egy emailt milyen gondjaink vannak a vízzel, Apám meg még akkor tájt államtitkár volt Ángyán József neki küldött egy levelet. Ők továbbították a Környezetvédelmi Miniszternek (Illés Zoltán), és Ő leszólt a helyi környezetvédőknek. Be lettünk hívatva egy térképpel. Meg beszélés alapján a vízügyesekkel kiállítottak egy engedély bizonyos feltételekkel.

VakLóaBakon

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #16620 hozzászólásra Ne haragudj, de nem értem teljesen: "A MJKSZ-nek írtam egy emailt milyen gondjaink vannak a vízzel, Apám meg még akkor tájt államtitkár volt Ángyán József neki küldött egy levelet." Apád is államtitkár volt akinek Ángyán küldött levelet? Sejtem, hogy nem, de ez a mondat csöppet kétértelmű. Tudod: A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ...

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

Dr. Ángyán József írása: SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) – élt 24 évet. „Seregesen senkik jönnek, megrabolnak, elköszönnek gúnnyal, szabadon,…” (Ady Endre, 1912) Ezúton tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy alapításának és sikeres működésének 24. évében, „hosszan tartó, súlyos” támadások után, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsának indoklás nélküli döntése és a SZIE Szenátusának ezt megerősítő határozata alapján, Orbán Viktor 3. kormánya, Balogh Zoltán felügyelő minisztersége, Tőzsér János rektorsága, Gyuricza Csaba dékánsága és Urbányi Béla mb. intézetigazgatósága idején, 2014. szeptember 30-án megszűnik a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés egyetemi képzési programjának hazai kidolgozója, gondozója, a határokon innen és túl ismert és elismert SZIE KTI. Intézetünk Magyarország és benne a felsőoktatás remélt megújulása jegyében fogant, az 1990-es „rendszerváltó reménységek” egyik szülötte volt. Felsőoktatási értelmiségi műhely, egyúttal emberi-szakmai közösség, amely közel negyedszázadon át a páratlan magyar természeti értékek megőrzésén, agráriumunk és vidékünk megújításán, az ehhez szükséges „szellemi infrastruktúra” kialakításán, egy felelős magyar (agrár)értelmiség felnevelésén munkálkodott. Olyan értelmiség kinevelésén, amely tudatosan vállalja a természet, a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék iránti - létéből, küldetéséből fakadóan rá háruló - felelősséget. Olyan értelmiség felnevelésén, amely képes lehet a természeti és az ember formálta tájnak, valamint az elődeinktől örökölt szellemi, kulturális környezetnek megfelelő természetvédelmi, mezőgazdálkodási, környezetgazdálkodási, terület- és vidékfejlesztési feladatok összehangolt ellátására. Ehhez a korábbi – kizárólag technológiai és természettudományos területekre koncentráló, „csőlátó” – képzésünket meg kellett haladnunk, a technológus szakemberképzésről továbblépő – a mezőgazdálkodást a természeti rendszerekkel és a vidéki közösségekkel valamint a földhöz („ager”-hez) kötődő kultúránkkal, az agrikultúrával ismét egyesítő – új szakértelmiségi képzési irányra volt szükség. Ennek – a fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, a környezet- és tájgazdálkodás programjának – megvalósítását és az ehhez nélkülözhetetlen kutatási, oktatási, nevelési szellemi infrastruktúra fejlesztését tekintette küldetésének az a szakmai műhely és egyben emberi közösség, amelyet 2014. szeptember 30-áig, erőszakos megszüntetéséig, lerombolásáig Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetnek, vagy önálló fogalommá válva egyszerűen csak KTI-nek neveztek. A történések és a végső kudarc okainak részletes elemzését egyszer bizonyára majd érdemes lesz elvégezni. Ám nekünk, akik annak idején, az 1980-as évek végén különböző szakterületekről érkező, zömében harmincas, negyvenes éveikben lévő egyetemi oktatók voltunk, és ezt az irányt, az agrár-felsőoktatás megújítását közel negyedszázada - a rendszerváltás később illúzióvá vált őszinte hitével - kezdeményeztük majd elindítottuk, programját kidolgoztuk és tartalmilag sikerre vittük, nekünk magunknak is számot kell vetni a történtekkel. Tartozunk az utánunk jövő generációknak is azzal, hogy az elhallgatások, csúsztatások, mi több hazudozások közepette legalább vázlatosan rögzítsük a KTI kialakulásának, felemelkedésének és bukásának általunk igaznak vélt történetét, az események egyfajta értékelését, amely önmagában is számos tanulsággal szolgálhat, sokat elmondhat viszonyainkról. A krónikás szerepét a szak- és intézetalapítók egyikeként, a létrehozásban és működtetésben alapító igazgató-helyettesként majd 15 éven keresztül igazgatóként közreműködő, most nyugállományba készülő „csapattagként” mások helyett is magamra kell vállalnom, meghagyva persze a részletes elemzés és ítéletalkotás jogát és lehetőségét az utókor számára. Ami a kezdetet illeti, nehéz azt egy időponthoz kötni. A változások ugyanis általában nem egy csapásra, hanem hosszú érési folyamat, lassú eszmélés eredményeképpen következnek be. Mégis ez a közös történetünk talán az 1988. november 12-i, mintegy 600 résztvevővel megszervezett kiskunmajsai agrárfórummal kezdődött, amelyre Dobos Károllyal, Szakál Ferenccel és Gábriel Andrással, kedves korábbi professzoraimmal, tanáraimmal majd kollégáimmal együtt magam is elutaztam. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudtuk: agrár- és vidékügyekben ez lesz az első olyan komoly, országos ellenzéki összejövetel, amelyről a hivatalos média is tudósit, és amelynek résztvevői komoly retorziókra is számíthatnak. (Ezen a tanácskozáson, nyilvános fórumon – a televíziós felvételeken is látható módon - magam is felszólaltam, aminek következtében pl. az Egyetem személyzeti vonaláról „jó szándékú” figyelmeztetést kaptam: jobb lesz, ha más munkahelyet keresek magamnak, itt ugyanis „nem jósolnak nekem hosszú karriert”.) De ennél lényegesen fontosabbá vált a későbbiekben, hogy itt találkoztam több olyan korombeli kollégával – pl. Ónodi Gábor építésszel, Podmaniczky László agrárközgazdásszal és másokkal -, akik ugyancsak úgy gondolták, hogy az agrár-felsőoktatásban is jelentős tartalmi és intézményi változtatásokra van szükség. Olyan kollégákkal, akik szinte egyszerre érezték meg, hogy a környezethez, a tájak eltérő adottságaihoz alkalmazkodó, környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziókban egyaránt elfogadható eredményeket adó, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására és elterjesztésére van szükség. Ez azonban nem csak más típusú, hanem szélesebb körű ismereteket is igényel, mint az „egy-ügyű”, kizárólag a termelés és a befektetői tőkemegtérülés hatékonyságának növelésére törekvő, iparszerű mezőgazdaság, vagy inkább biológiai ipar technológiai folyamatainak puszta irányítása. Az ezt követő szélesedő – Bakonyi Gáborral, Kiss Józseffel, Mézes Miklóssal és másokkal bővülő - „kemény mag” egymásra találása, az érlelődő közös gondolkodás és belső viták után a változtatási szándék első, komoly meghökkenést okozó közös akciója 1990 legelején történt. Ekkor generációnk több tagjával – a vezetés számára is némiképp váratlanul - szórólapokon és plakátokon követeltük, hogy a pártállam kiszemelt következő rektora helyett az egyetem kollektívája maga választhassa meg vezetőjét. A kezdeményezéshez óvatosan bár, de egyre többen csatlakoztak, és az akció számunkra is váratlanul komoly sikert hozott: az évek óta Rómában, a FAO központban dolgozó, így a helyi érdekköröktől és -összefonódásoktól távol került, széles látókörű, az agráriumot és a vidéket érintő európai és világfolyamatokra rálátó volt professzorunk, Kocsis Károly lett az Egyetem rektora. Vele, aki a nemzetközi trendek ismeretében maga is komoly változtatásokat látott szükségesnek a felsőoktatásban, és az általunk körvonalazott iránnyal maga is szimpatizált, gyorsan megértettük egymást. Nagy lelkesedéssel és hittel vetettük tehát bele magunkat az általa elindított, tartalmi, intézményi és szervezeti átalakítást célzó egyetemi kerekasztal-tárgyalásokba. 1990 nyara a változtatás reményével, előkészületeivel, felfokozott várakozásokkal és lázas egyeztetésekkel zajlott, és eleinte úgy tűnt, hogy sikerülhet az egész egyetemet ezen új irányba fordítani. Őszre azonban kiderült, hogy a fordulathoz, az intézmény egészének megmozdításához nincs meg a kritikus tömeg, és az ortodox iparos, technológus, nagyüzemi képzési irány csak igen nehezen lesz változtatható. Ekkor született az a döntés, hogy karközi kezdeményezésként, kisebb léptékben, új szak kidolgozásával kezdjük el a változtatást. Erre akkor két út kínálkozott. • Az egyik lehetőség az új, környezetgazdálkodási agrármérnöki szak alapításával egyidejűleg karalapítási folyamat indítását jelentette volna. Akkortájt több egyetem is ezt a megoldást választotta, melynek következtében akkor az országban több új kar jött létre néhány tanszékkel és tanszékenként akár 3-4 oktatóval. • Egy másik út – amelyet végül is rektorunk, Kocsis Károly professzor javaslatát elfogadva választottunk – az építkezést a tartalom felől kezdte meg, és a szerves fejlődésben tartalmilag megerősödő szak számára irányozta elő az intézményesülést, a szakgondozó intézetté majd karrá válást. Mai tudásunk birtokában és a végkifejlet ismeretében persze az első megoldás valószínűleg jobb lett volna, elkerülhetővé tette volna a program valamint az azt összeállító közösség hányattatásait, szinte folyamatos támadását, erodálását majd mai tönkretételét. Az összeállított korszerű - a maga idejében valóban a világ élvonalába tartozó - program, Kocsis Károly professzor, a Rektori Konferencia akkori elnöke menedzselésével bizonyára sikeres karalapítást eredményezhetett volna. De más döntés született, és 1990 decemberében karközi környezet- és tájgazdálkodási szak alapítását és indítását kezdeményező felhívással, nyílt levéllel fordultunk oktató kollégáinkhoz. Azóta ettől az időponttól számítjuk a szak és az azt gondozó Intézet alapításának kezdetét. Ebben – azon túl, hogy a kiinduló helyzetértékelést és a legfontosabb alapelveket rögzítettük – kértük a kollégákat, hogy egyetértésük esetén, tudományterületük specialitásainak ismeretében tegyenek javaslatot az új szak tartalmára és működésére. Felhívásunkhoz a különböző gödöllői karok és tanszékek munkatársai közül azonnal közel 30 oktató csatlakozott. Számuk hamarosan meghaladta az 50-et, és 1991 tavaszára összeállt egy olyan szerkezet és képzési program valamint oktatói közösség, amely lehetővé tette szakalapítási és indítási kérelem benyújtását az engedélyező szervekhez. A kérelmet az Egyetemi Tanács, az Agrár-felsőoktatási Intézmények Rektori Kollégiuma, az MKM, a KTM továbbá az MTA illetékes osztálya is megtárgyalta, és a szak alapítását valamint indítását egyaránt támogatta, az FM pedig 1992 augusztusában engedélyezte. Az újonnan alapított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szakon a képzés Gödöllőn, az országban elsőként, de Európában is a legelsők között, 1992 szeptemberében, felmenő rendszerben, nappali tagozaton 35 hallgatóval megkezdődött. Gondozására 1994-ben, kari jogállású, „funkcionális kari” szervezeti egységként jött létre a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, a KTI. E viszonylag gyors kezdeti sikerekben fontos szerepet játszott, az építkezés egyik fontos mérföldkövének bizonyult, hogy az általunk nagyra becsült professzoraink közül Stefanovist Pál akadémikus úr, a Talajtan professzora, a környezetvédelmi szakmérnöki képzés korábbi gödöllői elindítója, az MTA Agrártudományok osztályának hajdani elnöke - Kocsis Károly rektor úr közvetítésével, megkeresésünkre és kérésünkre - elvállalta az új irány kidolgozását kezdeményező akkori „csikócsapat” majd a szak és az azt gondozó intézet vezetését. De ugyancsak fontos fejleménynek bizonyult, hogy Menyhért Zoltán, Szakál Ferenc majd mások mellett Cselőtei László, Horváth László és Kovács Margit, tudományterületeik méltán elismert professzorai is közösséget és személyes közreműködést is vállaltak a kezdeményezésben, vagy pl. Győri-Nagy Sándor, Kelemen Janka és Lábadi Károly a szakhoz kapcsolódó humán képzési terület kialakításában. Az emberi közösség- és műhelyformálásnak fontos fejleménye volt továbbá Keszthelyi Kamillóné, Matild csatlakozása az induló közösséghez, aki egy olyan hallgató- és oktatóbarát, emberi Hivatalt alakított ki a szak körül, amit az elembertelenedő, személytelenné váló, gépies felsőoktatás közegében azóta is méltán emlegetnek mindazok, akik azt és annak lelkét, közülünk sajnos korán távozott kedves kollégánkat, Matildot megismerhették. A halálával keletkezett űrt Szabó Péterné, Magdika hasonló lelkülettel és odaadással igyekezett betölteni, szintén nagyszerű munkatársunkká vált. A kifelé tudatosan nyitó műhelyben azután, az idő előrehaladtával olyan kiváló külső kollégák is oktatói szerepet vállaltak, mint például Andrásfalvy Bertalan, Balázs Géza, Bardócz Zsuzsa, Darvas Béla, Elek Sándor, Holnapi Dénes Márton, Gyulai Iván, Horváth Lajos, Illés Zoltán, Kerekes Sándor, Kerényi Attila, Kiss Károly, Krassay László, Kresz Albert, Lóczy Dénes, Murányi Attila, Pusztai Árpád, Roszík Péter, Székács András, Tardy János vagy például Vajnáné Madarassy Anikó. Köszönettel tartozunk nekik, hiszen ez akkor – az agrárium és a képzés ökoszociális irányváltását, megújítását alapvetően elutasító, de legalábbis lekicsinylő, mosolyogva fogadó, ortodox iparos agrárközegben és annak egyetemén – egyáltalán nem volt személyes kockázat nélküli lépés. Nem volt ugyanis egyszerű a kizárólag technológiai, termelési kérdésekre koncentráló szakképzés – e többfunkciós mezőgazdasági, fenntartható környezet- és tájgazdálkodási modellnek megfelelő – átalakítása, és e folyamat igazán még ma sem fejeződött be, sőt visszafordulni látszik. A fenntarthatósági elvek a szakképzési hierarchiában „felülről lefelé” terjedtek. Először a postgraduális (1974: okl. környezetvédelmi szakmérnök képzés, Gödöllő), majd a graduális egyetemi képzésben jelentek meg (1992: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak alapítása és indítása, Gödöllő; 1997: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak indítása, Debrecen). Ezt követően terjedtek át a graduális főiskolai (1992: víz- és környezetgazdálkodási képzés, Szarvas; 1997: környezetgazdálkodási agrármérnök képzés, Gyöngyös; 1997: tájgazdálkodási mérnökképzés, Mezőtúr) majd a középfokú képzésre. A fenntarthatóság, a környezet és a vidéki térségek társadalmi problémái oktatásához való viszony megváltozásának időben egymást követő lépcsőfokait a felsőfokú szakképzésben olyan megfogalmazások, vélemények jellemezték, mint pl. az alábbiak: • „Nincs rá szükség! Ez a zöldek és a szociálpolitika dolga! Nekünk termelnünk kell!” • „A fenntarthatósági és környezeti kérdéseket a tárgyak építsék be saját tananyagukba!” • „A fenntarthatósági és környezeti kérdések jelenjenek meg önálló tárgyak formájában!” • „Legyenek önálló szakok - önmagában a környezetügy területén (pl. környezeti mérnök) - más szakmákhoz kötötten (pl. környezetgazdálkodási agrármérnök)!” Közösségünk ez utóbbi álláspontot képviselte. Az általunk alapított és indított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szak a fenntartható (értékőrző) mezőgazdálkodás és vidékfejlesztés területeire olyan „generalista típusú”, „nemcsak a fát, hanem az erdőt is látó” agrármérnökök képzését tűzte ki célul, akik • ismerik a környezet- és tájgazdálkodás főbb területeinek (mezőgazdasági célú környezethasználat/agrártermelés, környezet- és természetvédelem, környezetelemzés, -tervezés, -alakítás) alapjait, belső összefüggéseit és e területek kölcsönhatásait; • rendelkeznek azokkal a legfontosabb ökológiai-, mezőgazdálkodási-, műszaki-, jogi-, közgazdasági-, társadalmi ismeretekkel és az agráriumhoz kapcsolódó humán műveltséggel, amelyek képessé teszik őket a természeti és az ember formálta tájnak valamint az örökölt szellemi környezetnek megfelelő területfejlesztési, vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási feladatok ellátására és koordinálására, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására, továbbfejlesztésére és gyakorlati megvalósítására. Az e programot kidolgozó, az azonos értékrend és világlátás alapján természetesen kiválogatódott oktatói, emberi, értelmiségi közösség tehát a fenntartható környezet- és tájgazdálkodás kutatási, fejlesztési, felsőfokú képzési és tanácsadási feladatainak magas szintű ellátását tekintette hivatásának, küldetésének és életprogramjának. Ez a közösség munkájával, törekvéseivel hozzá kívánt járulni a magyar agrárium megújításához, fenntartható fejlődési pályára állításához, természeti értékeink, tájaink és ezzel egy élhető környezet fenntartásához, továbbá a magyar gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék megerősítéséhez. A KTI-nek az új irány megfogalmazásában, képzési programja kidolgozásában és indításában játszott meghatározó szerepét, úttörő tevékenységének országos elismerését mi sem jelzi jobban, mint hogy a környezetgazdálkodási agrármérnöki szak egyetemi és főiskolai szintű képzési követelményei „Az agrár-felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről” szóló, 146/1998. (IX.9.) számú Korm. Rendeletben, az Intézet oktatási programja alapján kerültek rögzítésre. Ami az intézményi kereteket és a szak vezetését illeti, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) 1994-es létrehozását követően annak igazgatója Stefanovits Pál akadémikus úr lett, a helyettesi teendők ellátására pedig én kaptam megbízást. 1996 és 2010 között – Stefanovits professzor úr visszavonulásától, államtitkári kinevezésemig - az Intézet vezetését én láttam el. Munkámat két helyettesem, Ónodi Gábor és Podmaniczky László, majd a feladatok szaporodásával hozzájuk csatlakozva Kriszt Balázs segítette. A szak iránt jelentősen növekvő érdeklődés hatására 1998 februárjában az Egyetemi Vezetői Kollégium egyetértésével, Székely Csaba akkori rektorunk támogató felkérésére az Intézet vezetése tézisszerű, belső vitaanyagként vázolta a KTI önálló egyetemi karrá válásának koncepcióját, a folyamat elindításának és ütemezésének tervét. Azt a vezetői értekezlet fő vonásaiban elfogadta, majd egy – a meglévő karok kapacitásait kisebb mértékben érintő – részletes intézményfejlesztési terv kidolgozását kérte, 9-10 új – az intézeti profilokhoz kapcsolódó, komplex tudományterületeket gondozó – tanszék létrehozásával. Ez alapján, a fejlesztés első lépéseként 1999 januárjában az Egyetemi Tanács döntése alapján a KTI-ben előbb 5, majd ugyanezen év novemberében újabb 5, új tudományterületeket gondozó, az Egyetemen addig nem volt tanszék, korszerű tanszéki struktúra jött létre az alábbiak szerint: • Alkalmazott Etológiai Tanszék • Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszék • Környezetgazdaságtani Tanszék • Kultúrökológiai és Környezeti Kommunikációs Tanszék • Környezeti Elemek Védelme Tanszék • Ökológiai Mezőgazdasági Tanszék • Tájökológiai Tanszék • Természetvédelmi Tanszék • Területi Tervezési Tanszék • Térinformatikai Tanszék Időközben az Egyetemi Tanács határozata alapján a KTI szervezetébe került át az Egyetem - Gödöllői Tájvédelmi Körzethez tartozó - 270 ha-os babatvölgyi területe és az azon található lovarda valamint lúdtenyésztési kutató állomás is, melyek együtteseként létrejött a Babatvölgyi Ökológiai Modellközpont, mint az Intézet tangazdaságága. A KTI kollektívája elkészítette annak fejlesztési tervét, amelyet az Egyetem és a kormányzat közös környezet- és természetvédelmi modellközponttá kívánt fejleszteni, és mint közös fejlesztési projekt a magyar-holland kormányközi együttműködési programba is bekerült. Az Intézet tehát a 2000. január 1-én megalapított Szent István Egyetembe, mint annak a Gödöllői Területi Irodához tartozó, 10 tanszékből, 1 modellközpontból és tangazdaságból, valamint Intézeti Hivatalból álló, önálló kari jogállású egysége került. Ezt követően a SZIE új Egyetemi Tanácsa 2000 áprilisában – az Intézet valamint partnerei: a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, illetve a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet előterjesztése alapján és együttműködésében – létrehozta a SZIE-KTI Kihelyezett Génmegőrzési és Nemesítési Tanszékét. A fenti fejlesztési folyamat eredményeként létrejött egy olyan – összesen 91 teljes és 28 részmunkaidős munkatársat foglalkoztató, közel 400 környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató tanulmányait irányító és saját tantárgyaival az egyetem több szakjának oktatási programjában is aktívan közreműködő intézeti struktúra, amely minden tekintetben megfelelt az egyetemi karokkal szemben támasztott követelményeknek. Az Intézet karalapítási kérelmét a rektorral, Szendrő Péter professzorral egyetértésben, 2000 májusában terjesztette az Egyetemi Tanács elé, amit az egyhangúlag támogatott. Egyidejűleg felhatalmazta a rektort, hogy 2001. január 1-el a KTI bázisán, annak továbbfejlesztésével kezdeményezze a SZIE-n egyetemi szintű Környezetgazdálkodási Kar alapítását. A rektor által 2010 júliusában - a MAB (gödöllői belső „közreműködéssel és ráhatásra” kialakított) elutasító valamint az FTT támogató véleményével az 1. Orbán kormány oktatási miniszteréhez, Pokorni Zoltánhoz - beterjesztett karalapítási kérelem azonban nem hozta meg a várt eredményt, azt az OM elutasította. Ebben különböző, külső és egyetemen belüli akadályozó háttérerők is jelentős szerepet játszottak, amelyek közül egy zavarkeltő kezdeményezést talán külön is érdemes megemlíteni. A Mezőgazdaságtudományi Kar ugyanis Heltai György professzor - korábbi rektor-helyettes, majd 1999-ig a kar dékánja - vezetésével egyidejűleg, a karalapítási kérelemmel párhuzamosan környezetmérnöki szak indítása iránti kérelmet nyújtott be ugyanazon engedélyező szervekhez. Ez erősen gyengítette, majd – mint utólag kiderült – meg is akasztotta a Környezetgazdálkodási Kar megalapítására vonatkozó kezdeményezést, és helyette a Mezőgazdaságtudományi Kar kapott engedélyt a környezetmérnöki szak indítására. A korábbi önálló, sikeresen működő és egyre több hallgatót vonzó kari jogállású szakgondozó intézet, a KTI így nemcsak, hogy nem vált karrá, hanem 2001-től - addigi önállóságát is elveszítve - a Mezőgazdaságtudományi Karba került. A Kar pedig ezzel egyidejűleg - a KTI által hozott profilokra és szervezetre építve - nevét Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karra változtatta. Az, hogy a KTI mindezek ellenére viszonylag nyugodt körülmények között folytathatta egészen 2012-ig szakmai munkáját, az nagymértékben Dimény Judit és Csányi Sándor dékánoknak volt köszönhető, akik a KTI kollektíváját, szervezettségét, magas színvonalú oktatási, kutatási, tudományos és jelentős hallgatói létszámot vonzó valamint kimagasló forrásteremtő, a Kar finanszírozási helyzetét is jelentősen javító tevékenységét elismerték és nagyra értékelték. Ezt a megbecsülést az is jelezte, hogy egy-egy időszakban három kollégánk – Barczi Attila, Kriszt Balázs és Ónodi Gábor – is dékán-helyettesi feladatokat látott el mellettük a Karon. Sőt az egyetemi vezetésben is erősödő – mindenekelőtt Hornok László rektor-helyettes által képviselt – KTI-ellenességet is képesek voltak némiképp ellensúlyozni. Így vált lehetővé, hogy – bár a belső szervezeti átalakítások révén az Intézet tanszékeinek száma az időközben csatlakozott (a KTI-be „menekült”) Halgazdálkodási Tanszékkel együtt előbb (2007 áprilisában) 8-ra, majd (2008 júniusában) 6-ra olvadt, ám ennek ellenére szervezetileg és tartalmilag is továbbfejlődött. E fejlődés jegyében a KTI az Állattudományi Alapok Intézettel közösen, Darvas Béla professzor vezetésével Kihelyezett Ökotoxikológiai Tanszéket alapított, a környezetgazdálkodási agrármérnöki szakon főiskolai végzettséggel rendelkezők számára egyetemi szintű kiegészítő képzést indított, és a természetvédelmi mérnök egyetemi szak indítási engedélyét is megszerezte. Ezen túl 6 tanszékével és két kihelyezett tanszékével, közel 100 munkatársával és több mint 500 – az általa gondozott szakokhoz kapcsolódó – hallgatójával nemcsak elindította a fenti képzési rendszer-átalakító és kutató-fejlesztő tevékenységet, hanem a „bolognai folyamat” keretében kidolgozta és 2006-ban illetve 2009-ben elindította a környezetgazdálkodási agrármérnök (KGA) és a természetvédelmi mérnök (TV) alap- (B.Sc.) és mester- (M.Sc.) szakokat is. Az Intézet a két általa gondozott szakon eddig immár több mint 2.000 diplomát adott ki. Emellett Menyhért Zoltán professzorunk vezetésével, a KTI bázisán a Környezettudományi Doktori Iskolát (KTDI-t) is megalapította, létrehozva ezzel a környezet- és tájgazdálkodás teljes felsőfokú képzési vertikumát, melyhez a SZIE-MKK időközben (a KTI indulása után mintegy 12! évvel) létrejött Környezettudományi Intézete (KöTI) is csatlakozott. A KTI erejét és ütőképességét egyebek mellett olyan nagy hazai valamint EU-csatlakozási illetve EU-s projektekben játszott meghatározó szerepe is jelezte, mint például Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása vagy pl. a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) közreműködő kidolgozása, fejlesztése és koordinációja. De mindenképpen ide sorolhatók az NVT, AVOP, ÚMVP, VTT programok és tervek alapozó elemzései, az ÉTT rendszer bevezetése, a „Zöld belépő: EU csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” című MTA kutatási program agrár-tématerületi koordinációja éppen úgy, mint a DART, a NATUROPA, a CEESA (FP-5), a MEA-SCOPE (FP-6), a SENSOR (FP-6), RUBICODE (FP-6), az AE FOOTPRINT (FP-6), a CONVERGE (FP-7), a BIOBIO (FP-7) vagy a BIOCORE (FP-7), nagy nemzetközi projektekben való aktív, meghatározó részvétele is. Bár 2012-ben, VM parlamenti államtitkári megbízatásomról történt lemondásomat követően – feltehetőleg ettől nem függetlenül, sőt kormányzati hátszelet, állami bátorítást érezve – az Intézet gyengítésére irányuló törekvések érezhetően felerősödtek, ám mindezek ellenére a KTI, mint a SZIE fenntarthatósági képzési alapműhelye, egészen 2014 áprilisáig, az országgyűlési választásokig szakmai, oktatási, tudományos és gazdasági értelemben is az Egyetem egyik legműködőképesebb intézete maradt, a programjai iránti érdeklődés pedig folyamatosan növekedett. Mindez világosan mutatta, hogy a minden tekintetben jól működő intézet átalakítására, még inkább megszüntetésére, - határon innen és túl, vidéki, közösségi, hallgatói valamint szakmai, felsőoktatási és K+F körökben egyaránt ismertté vált, jól csengő - nevének elvételére, tanszékei felszámolására észérvek nem hozhatók fel. Ennek ellenére a dékán, Gyuricza Csaba a KTI-re vonatkozóan - a téma jelentőségéhez mérten döbbenetesen szűkszavú, a kari átvilágítás eredményeit valamint az Intézet megtartására és megerősítésére vonatkozó ajánlásait figyelmen kívül hagyó, indokokat egyáltalán nem tartalmazó, 2014. szeptember 5-én kelt, meglehetősen zavaros - megszüntető előterjesztést tett. Ebben szinte kizárólag - hihetetlenül primitív, jelmondatszerű, kommunikációs panelekben szokásos - meghatározatlan tartalmú általánosságok („koherensebb, szakmailag egységesebb, összefüggő szervezeti egységek” létrehozása, meghatározatlan „átfedések megszüntetése”, a KTI „átalakításának” elkerülhetetlensége, mint a „kari szerkezet átalakításának első lépése”, tehát legfontosabbnak ítélt teendője) szerepeltek. Ezen „előterjesztés” alapján, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsa 2014. szeptember 11-i ülésén a KTI nevű intézet indoklás nélküli megszüntetéséről és tanszékei feloszlatásáról döntött. A döntést a Szenátus 2014. szeptember 24-i ülésén megerősítette, ezzel véglegessé tette, hogy a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a SZIE-KTI 2014. szeptember 30-án megszűnik, 24 éves története véget ér. Nem lehetnek persze kétségeink afelől, hogy itt nem csupán egy dékán magánakciójáról van szó. Ahol a politika által delegált - az Egyetemen munkaviszonyban egyébként nem lévő - „tartótiszt” számoltatja be, irányítja, utasítja az intézmény vezetését, ott nem a dékáni magánakciók és még csak nem is a belső ármány, irigység és másokon átgázoló erőszak vezet ilyen értelmetlen, az értékeket leromboló, barbár pusztításhoz. Az pedig, hogy dékánként, a vezetői státusban maradásának egyfajta előfeltételeként éppen annak kell az Intézet megsemmisítését, nevének elvételét, tanszékei feloszlatását szánalmasan szervilis módon végrehajtania, önként magára vállalnia, aki környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomáját éppen ebben az Intézetben szerezte, ettől a műhelytől kapta, az az ő – talán általa még fel sem fogott – személyes, emberi tragédiája. A KTI története ezzel úgy tűnik egyelőre véget ért. Szellemisége azonban volt hallgatóiban és mindazokban tovább él, akik az elmúlt negyedszázadban munkatársaival és programjaival így vagy úgy kapcsolatba kerültek. Az Intézet által képviselt irányt az élet igazolta, arra nemcsak itthon, de a világban is egyre nagyobb igény mutatkozik. El kell jönnie tehát hamarosan újra a KTI idejének. Szomorú persze látni azt, hogy miközben az „önsorsrontó” Gödöllőn egy ilyen program, közösség és intézmény, mint amit a KTI egyfajta bejáratott védjegyként jelentett, a ledózerolás sorsára jut, azonközben azok a hazai és külföldi egyetemek, amelyek akár 5-10 évvel is később eszméltek és fedezték fel az irány és képzési programja fontosságát, azok – mint például Debrecen, ahol Pepó professzorék, a szak hozzánk képest 5 évvel későbbi indításához, éppen Gödöllőről, az alapító KTI-től kértek és kaptak ajánlást – jövőt építenek erre, és karuk elnevezésében is büszkén viselik a környezetgazdálkodást. Nagy kár bizony az alkotó közösség ostoba szétverésével, a barbár pusztítással és az értékek lerombolásával okozott időveszteségért, az elvesztegetett előnyért. Úgy látszik nagyon gazdag ez az ország, hogy még ezt is megengedheti magának. Végül határozottan le szeretném szögezni, hogy a fentiek személyes folyamatelemző, helyzetértékelő magánvéleményemet tükrözik. A tények rögzítését, értelmezését és a folyamat tanulságainak megfogalmazását lelkiismereti kötelezettségemnek éreztem, és a leírtak leginkább az utókornak szólnak. Ezzel egy olyan valaki folyamat-értékelését, véleményét ismerhette meg az olvasó, aki az átélt események ismeretének biztos tudatával rögzítheti a tényeket, mert maga is végigküzdötte és aktív közreműködőként, negyedszázadon át belülről követte egy ígéretes, új kezdeményezés, a KTI sorsát, indulásának, felemelkedésének és lerombolásának folyamatát. Gödöllő, 2014. szeptember 25.

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

A SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet kivégzésére „Első keresztelés itt az előtti életbeni temetés, s az itti temetés túl keresztelés... s minden létalakból az abban készült azon léti érzékeken felüli finomat szabadítja ki a halál...” Bolyai Farkas Csendben múlt ki tegnap, 2014. szeptember 30-ával a rendszerváltás egyik szépreményű gyermeke, az Ángyán József és munkatársai által létrehozott gödöllői Környezet és Tájgazdálkodási Intézet, elkötelezett agrárértelmiségiek generációinak Alma Matere. Nem a gyász helye ez, hanem a mérleg megvonásáé. Mert sokan temetni szeretnék ezt az intézetet. A politikai korrektségre utasított egyetemi hallgatók ma csendes gyertyagyújtásra gyűltek össze. Azzal, hogy a HÖK elfogadta a rektor utasítását a visszafogott vélemény-nyilvánításra, maguk gyakoroltak öncenzúrát és mondtak le önként az egyetem autonómiájáról, melyhez a Középkor óta elvben joga van az „egyetemi polgároknak”, de amihez ma nincs joguk a magyar hallgatóknak, akik csak hallgatók, nem polgárok. Lemondtak róla, gyáván. És elfogadták a hivatalos érvelést, miszerint: „a KTI nem fog megszűnni, csak szerkezeti átalakuláson megy át…” Ezzel nemcsak kollaboránssá váltak ők is, hanem elárulták volt oktatóikat, elfogadták, hogy ma politikai bosszúként ki lehet nyírni egy köztiszteletben álló professzort, s ezzel elfogadták azt is, hogy a magyar parasztságot le lehet törölni a Föld színéről. Ők tehetnek róla? Nem hiszem. Ezt tanulták el környezetüktől és a döntést legitimáló oktatóktól. Hogy nem Ángyán Józseftől, az biztos. Ezzel megszűnt egy termékeny és sikeres szellemi műhely, ami valóban szabad elhatározásból, szerencsés csillagzat alatt született, a szakma színe-java által. Egy sötétedő korszakban szüntetik meg azok, akik az elmaradt rendszerváltásra is végső zárópecsétet kívánnak ütni. Szomorú mérleg. S ha összevetjük azzal, hogy az Ángyán József által kidolgozott Vidékstratégia ma már csak papíron létezik, a saját lábára álló vidék helyét a kapitalista tömegtermelés agrárbiznisze foglalja el, nincs okunk vidámságra. S ha megnézzük, mi történt a Vidékstratégiában javasolt ökológiai mintagazdaságok létrehozatala helyett az egyetlen ilyen gazdasággal, Kishantossal, akkor láthatjuk, hogy ez a folyamat nem hiba, hanem eredmény. Poroljunk le egy 1990-ben született írást, emlékezzünk arra az időre, amikor a KTI is fogant. Részlet a Kós Károly Egyesülés alapítói nyilatkozatából, a szerzők egyike Makovecz Imre: „A nemzetmentés és országépítés vállalkozása a búzatermesztéstől a honvédelemig, az oktatástól a vízgazdálkodásig, csak az egész nép vállalkozásaként életképes.(…) Semmiféle elit: sem a hatalmi, sem a gazdasági, sem az intellektuális elit nem lehet képes ennek az országméretű vállalkozásnak az iniciálására, megszervezésére és hordozására. Nem absztrakt vitákra van szükség, hanem olyan közélet kiformálására, amelyben a nép minden tagja átérezheti, hogy szükség van az ő személyes vállalkozására is.”(…) „amíg vetőmagvakból nem válunk önellátóvá, addig a magyar nép bármikor zsarolható az éhínséggel.”(…) Pénzügyi nehézségeink miatt nem adhatjuk el az országot.(…) Nagy a kísértés a vállalkozások szabadabb lehetőségeinek csoportérdekek szerint való manipulálására. Annak, ha ez a szellem felülkerekedik, gyilkos következményei lesznek: újra létrejön a százezer dőzsölő és tízmillió nyomorgó országa.” Nézzünk körül: ez történt. A KTI kivégzése jeladás a hatalom részéről: bármit megcsinálhatunk veletek. De üzenjük: még élünk néhányan, akik nem akarjuk, hogy így legyen. Akik ma a Vidék ellenében átálltak a Tőke oldalára, szociális robbanás felé manőverezik az ország hajóját. A felülről vezérelt társadalom-átalakítás ideje régen lejárt. A pártok ideje is lejárt. Az országot egy újraszülető népmozgalom kell, hogy kezébe vegye. Minél később teszi, annál fájdalmasabb lesz. Nekünk ezt üzeni a KTI halála. 2014. október 1. Tisztesség és Emberség Szövetsége – Élőlánc Magyarországért

Mf-es

2014. október 15., csütörtök 11:43

Ötezer gazda kaphat kártérítést A belvízkárok enyhítésére eddig huszonötezer vis maior kártérítési igény érkezett a gazdáktól az állam felé – nyilatkozta portálunknak dr. Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára. Azonban arra nincs lehetőség, hogy mindenkit kártalanítsanak. A jelenleg működő kárenyhítési rendszer finoman szólva sem működik jól, ebben a rendszerbe körül-belül ötezer gazdát tudunk bevonni, és ők is csak részleges támogatást kaphatnak – mondta a politikus. A jövőben új kockázatviselési rendszert alakítanak ki, amelybe az állam a gazdák mellett a bankokat és a biztosítókat is be akarja vonni, ennek létrehozása várhatóan őszre zárulhat le. Az államtitkár beszélt arról is, hogy miképpen akarják megelőzni a hasonló katasztrófális vízhelyzet kialakulását: a jelenlegi vízgazdálkodási társulatok nem működnek jól, nem tudták megoldani a problémákat. Az államnak kell kezébe vennie a rendszert. Fontos változás, hogy január 1-től nem kell hozzájárulási díjat fizetnie a gazdáknak. A közeljövőben a az állam veszi át a feladatokat, és szerződést kötnek a gazdákkal, vagy a jól működő vízgazdálkodási társulatokkal, hogy karbantartsák a védműveket – hangsúlyozta dr. Ángyán József. A belvízvédekezésre 4,6 milliárd forintot különítettek el az idei költségvetésből.

BNC

2014. október 15., csütörtök 11:43

A Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontja Ángyán József leveléről 2012. február 28. 18:48 Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium volt parlamenti államtitkára 2012. február 27-én egy zöld szervezeteknek írt levélben ismertette lemondásának okát, amelyet a tárca vezetőjének mindeddig nem indokolt. Közlemény. A tárca leszögezi, hogy Ángyán József távozásával a kormány birtokpolitikája, valamint a hosszú távra szóló vidékstratégia és a végrehajtására épülő Darányi Ignác Terv nem változik. A kormányprogramban is világossá tettük, hogy nem a gigantikus méretű, alapanyagot termelő mezőgazdasági vállalkozások érdekeit képviseljük, hanem – az európai modellt követve – a működőképes családi és egyéni gazdaságokat; a mezőgazdaságra épülő mikro-, kis- és középvállalkozásokat. Kiemelten támogatjuk a kistermelőket; előmozdítjuk a helyi piacok létrehozását; összekötjük a helyi termelést és a helyi értékesítést, helyreállítjuk az állattenyésztés és a növénytermesztés felborult arányát, megvédjük természeti erőforrásainkat, köztük a magyar termőföldet, vízkészleteinket; visszaállítjuk a vidék és a város szoros kapcsolatát; versenyképessé tesszük a magyar mezőgazdaságot a hazai, az uniós és világpiacokon. A 2020-ig szóló Nemzeti Vidékstratégia célja, hogy a vidéki térségek nagy részén érvényesülő kedvezőtlen folyamatokat megfordítva, a fenntarthatóságot és a vidéki élet értékeit állítsuk középpontba. A Kormány célja tehát továbbra is a biztonságos, egészséges élelmiszerellátás, a GMO-mentesség megőrzése, a helyi gazdaság, helyi piacok fejlesztése, fenntartható agrárszerkezet kialakítása, továbbá a természeti erőforrásaink megvédése és fenntartható használata. (Vidékfejlesztési Minisztérium)

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:43

Kiáltvány a magyar vidékért 2012. december 17-e sötét napként vonul be a rendszerváltás utáni magyar történelembe. E napon a kormánypártok két független képviselővel együtt, Ángyán József kivételével megszavazták az Alaptörvény 3. módosítását, beépítve az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” intézményét Alaptörvényünkbe. Ennek jelentőségéről a magyar választók túlnyomó többsége mit sem tud, miközben az az ország gyarmatosításának új, minden eddiginél végzetesebb fejezetét nyitja meg. Az ügy sorsdöntő jelentőségét felmérve szükségét érezzük, hogy közzé tegyük e döntés lényegi tartalmát és várható következményeit. Az Alaptörvény 3. módosítása a kormány által hangoztatott állítással ellentétben nem egyetlen, hanem három leendő törvényt tett sarkalatossá. Ezek közül az integrált mezőgazdasági üzemszervezésről szóló törvény sem a Vidékfejlesztési Stratégiában, sem a kormány programjában nem szerepel, ezért arról legfeljebb elképzelései lehettek bármely, a módosítást megszavazó képviselőnek. A kormánypártok, 3 képviselő kivételével, az MSZP-vel együtt (!!!) név szerinti szavazáson leszavazták Ángyán József módosító indítványát, mely a szóban forgó „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” helyett a családi gazdaságokra és a szövetkezetekre vonatkozó szabályokat tette volna sarkalatos törvénnyé, amely viszont mind a Vidékfejlesztési Stratégia mind pedig a kormány programjának is része. Ezzel az a helyzet állt elő, hogy az országgyűlésben a kormányzó pártok részéről mindössze 1 képviselő akadt, aki következetesen kiállt a kormány programja mellett és szavazatával azt képviselte, miközben az összes többi képviselő saját ígéretével ellentétesen, saját programja ellen szavazott. Ezzel a kormánypártok állást foglaltak arról, hogy szembemennek saját kormányprogramjukkal és az általuk elfogadott Nemzeti Vidékstratégiával. Az elmúlt időszak eseményei, így a földpályázatok körüli botrányok, az agrárkamarai törvény, majd később a földtörvény tervezetének tényleges tartalma, és most a földtörvénnyel kapcsolatos alaptörvény módosítás látszólag érthetetlenek, ha egyenként tekintjük azokat. Együtt szemlélve azonban egyre inkább kirajzolódni látszik egy kormányzati ciklusokon átívelő nagy terv, mely szerint a magyar társadalomnak nem egyéb jövőt álmodtak meg urai, mint azt, hogy bérrabszolgaként végezzen ipari és mezőgazdasági tömegtermelést. Az integrált termelésszervezés megvalósulása esetén olyan regionális integrátor-szervezetek jöhetnek létre, melyek lefedik az ország teljes mezőgazdasági termék-felvásárlását és kereskedelmét. Az integrátorok ilyenformán monopolhelyzetet fognak élvezni, és akár pártok felett átnyúló magán-érdekkörök irányítása alatt állhatnak. Ez további lépést jelent a tőkés társaságok által már most kiépítés alatt álló nagybirtok-rendszer kiteljesedéséhez és bebetonozásához, miközben mindez az önkéntes, feldolgozásra és értékesítésre létrehozott szövetkezetek, családi gazdaságok ellehetetlenítését eredményezi, amelyek pedig az egyedüli garanciát jelentik arra, hogy a megtermelt jövedelem helyben maradjon ellentétben a profitszivattyúként működő tőkés társaságokkal. Mindennek szükségszerű következménye a falvak lassú elsorvadása, az ott élők már megindult elvándorlásának felgyorsulása, a városokban növekvő munkanélküliség, szociális feszültség, és a kilátástalanok külföldre távozása. Ezt a célt szolgálja az antidemokratikusan, felülről szervezett agrárkamara létrehozatala is, mely a renitens gazdák majdani megrendszabályozásának, sőt akár a termelésből való kizárásának a lehetőségét teremtette meg. Ennek a távlati célnak érdekében készül a jelenlegi földtörvény, és ugyanezt a célt szolgálja a senki által nem kívánt és nem értett stratégiai megállapodások sorozata a Magyarországon tevékenykedő multinacionális cégekkel. Ahogyan a földtörvény tervezete a mezőgazdaság területén hajt végre történelmi léptékben példátlan méretű tőkekoncentrációt a helyi vállalkozók és közösségek fejlődési lehetőséghez juttatása helyett, úgy az ipar és kereskedelem területén a stratégiai megállapodások rögzítik a tőkés társaságok fejlődési lehetőségeit, miközben a hazai vállalkozások elől elszívják a levegőt. Az alaptörvény e módosítását kierőszakoló és a leendő földtörvény tartalmát sugalmazó érdekkörök – élükön Csányi Sándor Bonafarm-csoportjával – folytatják propagandájukat, mely a Vidékstratégiát életveszélyesnek és korszerűtlennek titulálja, szemben a magas fokú gépesítéssel és olcsó bérmunkával dolgozó tőkés nagybirtokkal. Csakhogy az utóbbi – állításukkal ellentétben – gazdaságilag, ökológiailag és társadalmilag egyaránt fenntarthatatlan, és katasztrófához vezet. Ezek után már nem meglepő, hogy az alaptörvény módosítását hirtelen, szinte észrevétlenül, a diáktüntetésekre irányuló közfigyelem árnyékában, a karácsonyi készülődés alatt hajszolták végig, nem hallgatva a felelős figyelmeztető hangokra, hogy halasszák el a döntést és nyíljon széleskörű egyeztetés a kérdésben. A magyar nép sajnos lassan ébred, de lassan már ébred. Mindennapi hazugságok sorozatával, mesterségesen generált politikai botrányokkal, sikerpropagandával ideig-óráig el lehet terelni a figyelmét legfontosabb sorskérdéseinkről. Lehet ezt tenni internacionalista-kozmopolita-liberális értékrend alapján, szociális demagógiával és milliárdosok vezényletével és - most már kiderült -, lehet ugyanezt folytatni nemzeti és keresztény értékekre hivatkozva. Lehet zsarolni és egzisztenciális félelemben tartani képviselőket, és lehet gátlástalanul mindenfajta eszközt bevetni a cél érdekében. Azonban két istent nem lehet egyszerre szolgálni. Egyszer mindenkinek el kell döntenie, hova áll, és mindenkinek számot kell vetnie cselekedeteivel. A világvége nem égszakadással és földindulással következik be. A végítélet mindennap zajlik. A világ végének közeledtét a Szentírás szerint jelek kísérik. A jelek egyike, amikor a szavak elvesztik eredeti jelentésüket. Ezért ahhoz, hogy a kormány visszatérhessen meghirdetett programjához és helyreállítsa a választók belé vetett bizalmát. az alábbi minimális követeléseket kell teljesítenie: Fazekas Sándor miniszter azonnali távozása Budai Gyula államtitkárral és Szabó Csaba miniszteri biztossal együtt, Az Agrárkamara fedőnevű antidemokratikus hatalmi centrum szervezésének leállítása, és egy alulról szerveződő demokratikus kamarai szervezet létrehozatala, Az alaptörvény december 17-i módosításának visszavonása, Széleskörű, valós és érdemi társadalmi vita azonnali indítása a földtörvényről és az alaptörvény módosításáról, egyúttal a földtörvénnyel kapcsolatos törvénykezési folyamat felfüggesztése a vita társadalmi konszenzussal való lezárultáig, A multinacionális cégekkel történő stratégiai megállapodások azonnali leállítása, a korábbiak visszavonása. Addig is, amíg a kormány e követeléseknek eleget tesz, az Élőlánc Magyarországért folytatja a már megkezdett a társadalmi vitát, és 2013. januárjában további nyilvános felvilágosító konzultációt szervez országszerte a földtörvényről és az alaptörvény módosításáról. 2012 a hazugságok éve volt. 2013 legyen a megtisztulás, az igazság és a szabadság éve! 2013. január 6-án, Vízkereszt ünnepén Az Élőlánc Magyarországért elnöksége

BNC

2014. október 15., csütörtök 11:42

Mai téma volt a Kossuth Rádióban: Külsőleg megtévesztésig hasonlít az a műtojás az igazira, amelyet tömegesen gyártanak Kínában – számolt be egy hongkongi újság. A műtojások egyelőre nem juthatnak el hazánkba. Ellentétben a szintén nagy tételben termelt szójával és a génkezelt változatával, ami az egyik leggyakoribb – káros anyagokat is tartalmazó - élelmiszer-alapanyag. A mechanikusan előállított kínai műtojások a megtévesztésig hasonlítanak az igazira. A hamis tojás 75 százalék vízből, 14 százalék fehérjéből és 11 százaléknyi zsírból áll. A hibája viszont, hogy nincsenek meg benne a tojásra jellemző ásványi anyagok és vitaminok, és nem rendelkezik az eredeti tojás szerkezetével sem. A kínai élelmiszerbiztonsági hatóságok már bezártak egy hamis tojást gyártó céget a tulajdonost pedig megbüntették. Noha ez az ország adja a világ tojástermelésének 40 százalékát, szakértők szerint egyelőre nem jut el hazánkba a műtojás – tudatta közrádió. Ellentétben a szójával - az élelmiszer-gyártás egyik, ám teljesen szükségtelen és felesleges alapanyagával -, ami hazánkban is igen elterjedt. Ángyán József, a Szent István Egyetem professzora, a MAGOSZ képviselője elmondta a közrádiónak, hogy az itthoni szója nem manipulált, ám a behozott, illetve a külföldi élelmiszerekkel együtt beérkező szója korántsem biztos, hogy nem génkezelt. A szakértő elmondásából kiderül, a hozzánk, vagyis az élelmiszereinkbe bekerülő - főként Dél-Amerikából érkező - alapanyag az, ami még a totális gyomirtó-szereket is kibírja. A professzor szerint ezek génmódosított fajták, a gyomirtót egyedül ez a fajta szója bírja ki. Nyilván ennek maradványai ott vannak a szójában, csak közömbösíteni tudja ezt maga a szója – vélte Ángyán. Így, a felhalmozódott növényirtószerek miatt az egészségre is káros lehet a növény. [Forrás: OrientPress Hírügynökség] Reméljük nem ez lesz a magyar élelmiszeripari termékek újabb silány minőségű versenytársa.

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:40

A bolhacirkusz újabb előadása véget ért. Még "titok", hogy mit fog tartalmazni a MAGYAR TÁRSADALOMMAL ÁLLÍTÓLAG EGYEZTETNI SZÁNDÉKOZOTT "legeslegújabb" földtörvény-tervezet! Vajon mikor lesz nyilvános? A szavazás napján, június 21.-én? A mai "civil egyeztetés" hűen demonstrálja a parasztság és a vele szolidáris civil társadalom véleményének semmibe vételét! http://elolanc.hu/index.php/videkert/141-beszamolo/10518-meghiusult-a-civil-egyeztetes-a-videkfejlesztesi-miniszteriumban-vagatlan-felvetelek > Botrányba fulladt a földügyi egyeztetés > > 2013. június 14. 11:45 > Botrányba fulladt a földügyi egyeztetésAz új földtörvény kapcsán ma délelőttre ismét meghívta a tiltakozó civil szervezetek képviselőit a vidékfejlesztési miniszter. A megjelentek másfél órát vártak érdemi partnerre. Nemrég végül megjelent Simon Attila helyettes államtitkár, aki faképnél hagyta a 70 szervezet képviselőit. > > 2013 június 10-én, hétfőn szavazta volna meg a Parlament az új földtörvényt, mely ellen előző héten több mint 200 civil szervezet, több, mint 50 köztiszteletben álló tudós, művész, közéleti személyiség tiltakozott. > > Június 7-én pénteken délután 5 körül a minisztérium meghívót küldött 10-én, hétfőn délután 14.00 órára a civil szervezeteknek egyeztetésre... Mivel a döntő plenáris ülés 13.00 órakor kezdődött - a 14.00 órától már érdemi tárgyalást folytatni nem lehetett, hiszen a képviselőknek elolvasni sem lett volna ideje az esetleges módosításokat... Végül maga aminiszter mondta le az egyeztetést, és a földtörvény záró szavazását levették a napirendről, ami nagy eredménynek számít, hiszen így még mindenre van esély.... > > A szavazás idejére az Élőlánc Magyarországért, és a Váralja Szövetség tüntetést szervezett "Tüntetés a Földünkért, a Hazánkért" címmel, amit annak ellenére megtartottak, hogy időközben a szavazást levették napirendről. A tüntetésen több százan vettek részt, pedig viharos idő, zuhogó eső volt, és elterjedt a hír, hogy elmarad a tüntetés. > > A tüntetésen beszédet mondott: Ertsey Attila (Élőlánc Magyarországért) Wappler Ádám (Váralja Szövetség) Molnár Attila (Szülőföld Mozgalom) Hossó Andrea - közgazdász, Ángyán József - országgyűlési képviselő, Hetzmann Róbert (Váralja Szövetség), Éliás Ádám - (Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége), és Ács Sándorné - (Élőlánc Magyarországért) > > Időközben a tiltakozó civil szervezeteket egyeztetésre hívta a minisztérium június 14-én, pénteken reggel 9.00 órára. Ez persze nem egy barátságos időpont vidéki meghívottak számára, de ennek ellenére az ország különböző pontjairól 70 szervezet képviselői jöttek el. > > A hadiállapotú Kossuth-téren a Vidékfejlesztési Minisztérium Darányi Ignác termében megjelentek különösen sérelmezték, hogy a minisztérium nem küldött döntési kompetenciájú képviselőt. Az is kérdéses volt számukra, hogy az általuk javasolt módosításoknak mi lesz a sorsa. Korábban hét szervezet kezdeményezésére 209 civil szervezet szólított fel a földtörvény átalakítására. Mivel a 7 szervezet egy korábbi egyeztetésről nem készített hang, ill. képfelvételt - így nem tudták utólag cáfolni a -szerintük - minisztériumi csúsztatásokat a találkozó utáni hírekben. Éppen ezért a ma délelőtti fél 11-es szünet után elkezdtek mindent felvenni, amikor megjelent a törvényelőkészítésért is felelős helyettes államtitkár. Simon Attila közölte, hogy nem járul hozzá az elhangzandók rögzítéséhez, és miután a jelenlevők kitartottak a felvétel mellett, a helyettes államtitkár összepakolt, és otthagyta az egybegyűlteket. Így ért véget a mai "civil együttműködési fórum" - tudta meg a greenfo az Élőlánc Magyarországért képviseletében jelen levő Ács Sándornétól. > A jelenlevő civil képviselők dél körülre ígértek sajtóközleményt a mai fiaskóról. > > FRISS: 14.00-kor az alábbi sajtóközleményt kaptuk: > > Meghiúsult a földforgalmi törvény ügyében a Vidékfejlesztési Minisztérium által kezdeményezett civil egyeztetés. A résztvevő civil- és gazdaszervezetek a minisztériumot tartják felelősnek az egyeztetés meghiúsulásáért. A civilek érdemi írásos választ kérnek a benyújtott javaslataikra, valamint a földforgalmi törvény tervezete legújabb változatának nyilvánosságra hozatalát követelik. > > Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter több mint 200 civil szervezetet hívott meg a minisztériumba a földforgalmi törvény végszavazása előtti tárgyalásra, miután a szervezetek tételes részletes módosító javaslatot küldtek a miniszternek. Közel száz szervezet képviselője jelent meg az ország minden részéből, de a tárgyalás meghiúsult. > > A meghiúsulás oka, hogy a minisztérium képviselői nem rendelkeztek felhatalmazással a civilek által küldött kifogásokkal kapcsolatos bárminemű tételes álláspont kifejtésére, ugyanakkor lobogtattak egy „legeslegújabb” földforgalmi törvény tervezetet, amely június 9-én, vasárnap készült, de ezt – állításuk szerint – nem volt módjuk a tárgyaláson ismertetni. > > Ezek után a civilek követelésére fél órás szünet után megjelent dr. Simon Attila, a törvény előkészítéséért felelős helyettes államtitkár, de fél percen belül el is hagyta a termet, mert a civilek rögzíteni kívánták szavait – noha a rendezvény első másfél órájában a minisztérium nem kifogásolta a kamerák jelenlétét. Az ország távoli szegletéből is ide utazott civil szervezetek képviselői felháborodva tapasztalták, hogy a minisztérium úgy kívánt tárgyalni, hogy a képviselői nem rendelkeztek erre felhatalmazással, illetve a minisztérium olyan törvénytervezetre hivatkozott, melyet eltitkol a tárgyalófél elől, mert nincs közzétéve sem a minisztérium, sem az Országgyűlés honlapján. > > Az ország jövőjét alapvetően meghatározó földforgalmi törvény tervezete ilyen módon történő előkészítése mindennemű demokratikus normát sért. Mivel a Minisztérium már többször hangoztatta, hogy a civilek javaslatai közül néhányat már beépített, ezért követeljük, hogy haladéktalanul hozzák nyilvánosságra a földforgalmi törvény legújabb tervezetét, valamint legkésőbb június 17-ig írásban, indoklással együtt tételesen válaszoljanak a civil módosító javaslatokra. > > A civil szervezetek követeléseiket a hazai föld védelmében, a családi gazdaságok és a helyi közösségek erősítése céljából a Nemzeti Vidékstratégia alapján fogalmazták meg, és ragaszkodnak a kormányprogram vonatkozó részének teljes körű megvalósításához. > Budapest, 2013. június. 14. > > További információ: > Fidrich Róbert, programvezető, Magyar Természetvédők Szövetsége, tel: (1)216-7297, (70)340-8965 > Molnár Attila, ügyvivő, Szülőföld Mozgalom, tel: (30)9642-160 > Ács Sándorné, ügyvezető, Kishantosi Vidékfejlesztési Központ, tel: (30)3850-379

gazsi 1

2014. október 15., csütörtök 11:40

010.12.11. Mindössze 229 hazai nagygazdaság veszítene mai pozíciójából a 180 ezer regisztrált termelő közül, ha az unió 300 ezer euróban maximálná a gazdaságok éves közvetlen kifizetéseit és 150 euróban határozná meg az egy hektárra eső összeget a 2014-től kezdődő új költségvetési ciklusban – derül ki a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) modellszámításaiból. A legrosszabb forgatókönyv szerint is csak 1533 termelő pozíciója romlana. A tárca egyetértene az alaptámogatási felső korlát megállapításával, ha az így felszabaduló pénzeket más kormányzati célokra – például a kisgazdaságok támogatására – lehetne felhasználni. Ugyanakkor ma több ponton – így az agrár-környezetvédelem és a kedvezőtlen adottságú térségek kezelésénél – tisztázatlan, milyen lesz a kapcsolat a közös agrárpolitika (KAP) közvetlen támogatásokat folyósító (egyes) és vidékfejlesztési (kettes) pillére között. Magyarország nem ért egyet a vidékfejlesztési kassza felülvizsgálatával, mert ez veszélyeztetné a számunkra kedvező mai pénzfelosztási arányt. Az Európai Bizottság (EB) novemberben tette közzé a KAP jövőjéről szóló hivatalos közleményt, amely a tagországok közötti vita alapjául szolgál. Lényeges változtatásként az egyes tengelyben helyet kapnának olyan támogatások is, amelyek agrár-környezetvédelmi célokat szolgálnának, illetve kiegyenlítenék a térségi gazdálkodási hátrányokat. Egyelőre azonban nem tudni, hogy e jogcímek miként viszonyulnának a kettes (vidékfejlesztési) tengelyhez, mivel ez is folyósít forrásokat az agrár-környezetgazdálkodás (akg) és a kedvezőtlen adottságú térségek (kat) számára. A VM ugyanakkor jó iránynak ítéli, hogy a környezetvédelem, az éghajlatváltási hatások kivédése, a szerkezetátalakítás, a regionális kezdeményezések ösztönzése és egy közös uniós kockázatkezelési alap létrehozása is hangsúlyos része lenne a vidékfejlesztési tengelynek. Magyar szempontból nem tartaná viszont kedvezőnek, ha – miként egyes tagországok szorgalmazzák – az unió felülvizsgálná a kassza elosztását, mivel ez a mai kedvező hazai felhasználási arányt veszélyeztethetné. A bizottsági dokumentumot Fórum című rovatunkban teljes terjedelmében közöljük. Csupán a 2 ezer hektárnál nagyobb gazdaságoknak kellene lemondaniuk eddigi terület alapú támogatásaik egy részéről, ha az Európai Unió – miként a KAP-jövőről szóló EB-közlemény felveti – maximálná az egyes tengely éves alaptámogatásait a 2014-től kezdődő új uniós költségvetési ciklusban – állapította meg a VM modellszámítása. A kalkuláció arra az esetre vonatkozik, ha a gazdálkodónkénti felső plafon 300 ezer euró, az egy hektárra jutó (átalány)támogatás pedig 150 euró lenne. E feltételek mellett a 180 ezer regisztrált termelőből mindössze 229 veszítené el a közvetlen kifizetéseket a 2 ezer hektár feletti területre, így összes éves támogatásuk 14,7 százalékkal csökkenne. Más lenne a helyzet, ha az unió a fentiektől eltérő paramétereket állapítana meg. A VM azt valószínűsíti, hogy a termelőnkénti éves korlát 100-300 ezer euró, a hektáronkénti összeg 150-260 euró közé eshet. Ennek megfelelően a támogatás-lefaragásban érintett gazdaságok száma 229-1533 közötti, a támogatható maximális terület pedig 385-2000 hektár lehetne. A csökkentés akkor vonatkozna a legtöbb (1533) termelőre, ha az unió a korlátot évi 100 ezer, az egy hektárra jutó támogatást pedig 260 euróban határozná meg. Ekkor a gazdaságok 385 hektár feletti területeikre nem kapnának pénzeket. A VM számításai szerint a különböző verziókban az érintett termelők támogatása 14,7-37 százalékkal csökkenne, és ezt hatékonysági tartalékaikkal kellene kompenzálniuk. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy egyes vállalkozások – bizonyos foglalkoztatási szempontok mérlegelésével – akár mentességet is kaphatnának a részleges támogatásmegvonás alól. A VM elfogadhatónak tartja a felső támogatási korlát meghatározását, ha az így megtakarított összeget nemzeti hatáskörben más célokra lehetne elosztani – jelentette ki a parlamenti mezőgazdasági bizottság közelmúltbeli KAP-albizottsági ülésén Ángyán József, a tárca államtitkára. Hozzátette: a kormány a kis- és a közepes családi gazdaságokra építi stratégiáját, ezért a felszabaduló pénzeket elsősorban rájuk fordítaná. Az államtitkár pozitívnak nevezte, hogy a kisgazdaságok speciális támogatása 2014-től megjelenne a KAP egyes tengelyében a bizottsági közlemény szerint. A VM azonban fontosnak tartaná azt is, hogy az „érzékeny” ágazatok – például a sertés- vagy a tejszektor – termeléshez kötött Forrás: agromonitor

Mf-es

2014. október 15., csütörtök 11:39

MAGOSZ gyűlés Vásárhelyen: nehéz jelen, biztató jövő Hódmezővásárhelyen tartotta ünnepi, országos évzáró ülését a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége. Az ülésen áttekintették az idén elvégzett munkát, értékelték a gazdák helyzetét, és felvázolták a következő év feladatait. Az ülésen Ángyán József, parlamenti államtitkár kijelentette: az új politika a kis- és közepes gazdaságokról szól, míg Balogh Gyula, az elszámoltatásért felelős kormánybiztos a Bajnai- és a Gyurcsány-kormány alatt megtörtént visszaélések vizsgálatát elemezte. Fotókkal és képgalériával! – A legfontosabb, ami 2010-ben történt, hogy sikerült visszavenni az államot attól a rablóbandától, amely kirabolta az országot – mondta Ángyán József. – a legfőbb baj, hogy üresek a kasszák, miközben 21 ezer milliárd forint adóssága van az országnak, amely azt jelenti, hogy a csecsemőtől az aggastyánig 2,1 millió forint államadósság jut mindenkire, és akkor még nem számoltuk az önkormányzatok és a magánszemélyek hiteleit. A nemzeti vagyon nagy része eltűnt, az államnak nincs mihez nyúlnia, ezért az első lépéseket a nem barátságos pénzügyi környezetben a tűzoltás felé kellett megtenni: azokhoz, az első sorban banki és multi körökhöz kellett nyúlni, akik az elmúlt húsz évben a hazai helyzet haszonélvezői voltak. Ángyán József az elért eredmények közül kiemelte, hogy sikerült elérni, hogy a közétkeztetés felé a gazdák eladhassák terményeiket, és azt, hogy amikor egy gazda a fiának átadja a birtokot, ne kelljen utána járulékot fizetnie. A gazdák nem könnyű évet zártak, hiszen az aszály, árvíz és belvíz is rontotta a feltételeiket, ezért az unióval történt megállapodás alapján előre hozták az EU-s támogatások kifizetését. Az államtitkár azt is példa nélkülinek nevezte, hogy az agrártámogatások összege 28 százalékkal növekedni fog. - Fordulat áll be a sukorói ingatlancsere ügyének vizsgálatában – jelentette ki Balogh Gyula. Az elszámoltatásért felelős biztos elmondta: az ügyészség korábban gyanúsítottként hallgatta ki Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRt. vezérigazgatóját, így nem volt köteles vallomás tenni, most viszont tanúként hallgatja meg a vádhatóság, itt viszont fel kell tárnia a valóságot. Balogh gyula szerint a bizonyítékok egyértelműen bizonyítják, hogy az állam számára jelentős anyagi és mérhetetlen erkölcsi kárt okozó aránytalan ingatlancserét az egykori igazgató Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök utasítására hajtotta végre. - A Hódmezővásárhelyi Gazdakör kezdeményezte, hogy az országos évzáró ülést Vásárhelyen rendezzék meg – mondta el Kispál Ferenc, a szervezet megyei vezetője és országos választmányának elnöke. A szervezet által eredmények között említette, hogy szigorították az élelmiszer biztonságot, és most már az élelmiszer raktárak közötti árumozgást is regisztrálni kell, megelőzve azt, hogy rossz minőségű, importból származó élelmiszer kerüljön a boltok polcaira. A tanácskozás résztvevőit köszöntötte Jakab István, a MAGOSZ elnöke is, aki a jövő terveiről szólva elmondta: bíznak abban, hogy 2011-ben az idei feltételeknél jobb körülmények között végezhetik munkájukat mind a szervezet tagjai és a parlamenti munkában részt vevő képviselők is. A MAGOSZ gyűlésén megjelenteket Almási István alpolgármester is üdvözölte, örömének adva hangot, hogy az országos összejövetel helyszínének azt a Hódmezővásárhelyt választották, amely az ország legnagyobb külterülettel rendelkező városa, és ahol a mai napig a népesség jelentős része a mezőgazdaságból él. Arnay

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:39

... ne mondhassák, hogy nem szóltunk ... választ kaptunk, visszatették az ügyet "kivizsgálásra" VM-hez - ahonnan már korábban sem kaptunk választ! Dr. Orbán Viktor úr miniszterelnök részére 1357 Budapest, Pf. 6. Tárgy: információ közlés a Borsodi Mezőség TK földbérleti ügyeiben Tisztelt Miniszterelnök úr! Annak, hogy Önhöz, mint a legmagasabb fórumhoz fordulunk levelünkkel, két oka van: • alacsonyabb közigazgatási szinten történt információkérésünk nem járt eredménnyel, • FIDESZ-en belüli pártpolitikai ellentétet vélelmezünk az ügy hátterében, ezért elő kívánjuk segíteni az Ön által személyesen képviselt vidékpolitikai elvek érvényesülését. Ezen elveket következetesen magunkénak tartjuk évek óta, 2005-ben a gazdatüntetésen hét gazdatársunk által képviselve konkrét tanúbizonyságát is adva ezirányú elszántságunknak. Amint országosan közismert, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (továbbiakban: BNPI) a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben (továbbiakban: BMTK) 2011. szeptember 1.-én kiírt, 2011. október 3.-án 12 órai beadási határidővel, 4300 hektárra meghirdetett termőföld haszonbérleti pályázatát a pályázati határidő lejárta után 10 órával indokolás nélkül visszavonta. Szintúgy közismert, hogy kísérleti jelleggel, a szakmai segítség mellett politikai célból, a szubszidiaritás gyakorlati alkalmazásának jegyében a BNPI még a folyamat legelején, 2011. júliusában felkérte a pályázati feltételek előkészítésében, kidolgozásában való részvételre szervezetünket, a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesületet (továbbiakban: Gazdakör). A felkérést a vidékpolitika várva várt megváltozásának jeleként fogtuk fel, a megtiszteltetésnek érzett feladatot jelentős társadalmi felelősséget vállalva elfogadtuk. Nyilatkozatot adtunk ki az alapállásunkról, és felajánlottuk másfél évtizedes tapasztalatunkat (1., 2. sz. melléklet). Álláspontunk szerint a pályázat visszavonása, az eljárás időzítése és módja a háttérben lévő lényeges, de mindeddig ismeretlen okra utal. Ezen okot kíséreljük meg tisztázni. A pályázat meghiúsulása után jeleztük felháborodásunkat a VM felé (3. sz. melléklet.) A Gazdakör vezetése egy helyzetértékelő feljegyzést készített a történtekről, ill. a további teendőkről (4. sz. melléklet). Ebben rögzítésre került, hogy „A gazdák elvárják a történések tisztázását, az esetleges törvénytelenségek kivizsgálását és nyilvánosságra hozását. Mindez a Gazdakör vezetőire intézkedési kényszert ró, konkrétan a gazdaköri közgyűlés összehívását, ahol napirendre kell tűzni a pályáztatás visszavonásának tisztázását a BNP és FVM vezetőinek bevonásával, majd a gazdakör vezetésének is számot kell adni a tagság felé ezzel kapcsolatos tevékenységéről.” Ezen elvárások kielégítéséhez kértünk információkat a Vidékfejlesztési Miniszter úrtól (5. sz. melléklet), azonban levelünkre válasz nem érkezett. A kormányzati politika iránti bizalom megőrzése azonban megköveteli, hogy az ügy valódi háttere nyilvánosságra kerüljön. A közigazgatási folyamat általunk ismert legfontosabb részletei a következők: 1. 2011. szept. 15.-én 12 órakor, a Vidékfejlesztési Minisztérium 299. tárgyalójában az elkészült és meghirdetett pályázat tárgyában jóváhagyó miniszteri értekezlet megtartására került sor. Ezen semmilyen szakmai vagy politikai kifogás nem merült fel, a pályázati folyamat megszakítására javaslat nem került ismertetésre. 2. 2011. szept. 22.-én 18 órakor dr. Mengyi Roland úr, a B.A.Z. Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő szóban megkísérelte utasítani Duska József BNPI igazgató urat a pályázat visszavonására. Duska úr közölte, hogy kizárólag államigazgatási illetékességű, írásbeli utasításra látja részéről lehetségesnek a pályázat visszavonását. 3. 2011. szept. 30.-án Lakitelken, a XXIX. Országos Gazdafórumon „Az állami tulajdonú termőföldek hasznosításának aktuális kérdései” címmel dr. Szabó Csaba úr hivatali minőségében, a VM kinevezett miniszteri megbízottjaként tartott előadást, 14 órai kezdettel. Ebben a Borsodi Mezőség TK földbérleti pályázatát bizonyítatlan vádaskodást tartalmazó, elmarasztaló indoklással már mint negatív példát említi, egyben 3 nappal a beadási határidő lejárta előtt felveti a pályázat visszavonásának lehetőségét. 4. Ugyanezen napon Budapesten 17 órakor az OMÉK-en, a Nemzeti Vidékstratégia 2020 társadalmi vitájának záróülésén dr. Ángyán József parlamenti államtitkár úr a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatát országosan követendő példaként, „zászlóshajó”-ként említi. 5. A pályázati előkészítő munka az előzetes földigényeket feltáró, a pályázni szándékozók saját közlésű adataiból keletkezett adatbázisra alapult. Már az adatbázis felállításakor nyilvánvalóvá vált, hogy mely igénylők azok, akik a pályázati feltételek elveinek már a meghirdetésükkor sem feleltek meg. Ezek között a területtől idegen jelentkezők is voltak, jelentős nagyságú földigénnyel. Nehezen magyarázható magabiztosságot mutat az is, hogy több ezer hektárral az igénybejelentők között voltak az éppen kiebrudalt Mariano Kft., illetve kapcsolt érdekköre, közöttük igen magas beosztású FIDESZ politikus rokonsága... 6. A VM értelmezhetetlen sajtómagyarázata szerint a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatát azért kellett visszavonni, mert még a bírálat előtt „utolérte, beérte” a NFA földbérleti pályázata, és az abban meghirdetésre kerülő egységes elvek szerint kívánják a BMTK földügyeit is elbírálni. 2011. október 13.-án a MAGOSZ választmányi ülésén dr. Sebestyén Róbert úr, az NFA elnöke konkrét kérdésünkre azt válaszolta, hogy a Nemzeti Parkok kezelésében lévő, védett területek vonatkozásában nem az NFA pályázati feltételei érvényesek, hanem egy majd később kialakítandó, NFA-tól független eljárásrend. A földbérleti pályázat visszavonásának indoklása és az NFA Elnök úr állítása ellentmond egymásnak. 7. A pályázati eljárás időtartama alatt semmilyen korábban nem ismert adat, tény nem merült fel, amely okot adott volna a BNPI igazgatója, Duska József úr azonnali felmentésére. Ezek az ismert tények. Közigazgatási szempontból elfogadható, értékelhető, közérthető szakmai vagy politikai indok nem támasztja alá a pályázat visszavonásának szükségességét. Földhözragadt, reális felfogásban két lehetséges kép alakult ki a történetről. Az első kép egyszerű hatalmi kérdés, erőfitogtatás, anyagi előny, pályázati pénz megszerzésének szándéka... E szerint a forgatókönyv szerint - amikor a földbérleti igényeket feltárta a BNPI, illetve az igénybejelentő lapokon maguk a potenciális pályázók -, világossá vált, kik azok, akik esélytelenül pályáznának, ha versenybe kényszerülnének a helyi parasztcsaládokkal. Mivel nekik közismerten erőteljes kapcsolatuk van a FIDESZ helyi potentátjaival, elkezdődött részükről a „lobbizás” a feltételek megváltoztatása érdekében. Az erre irányuló politikai döntés valahol megszületett, hatni kezdett, amit a pályázati feltételek kidolgozási műhelymunkái alatt is a kistérségben már érzékelni lehetett... A feltételeket kedvük szerint alakítani azonban a pályázat kiírása előtt nem sikerült. Dr. Szabó Csaba úr miniszteri biztosi pozícióba kerülésének időpontjában erre már más lehetőség nem maradt, mint a pályázat visszavonása. A végrehajtás pedig értelemszerűen azokra maradt, akiknek rejtett érdekei ezzel egybeestek, és megvolt hozzá a hivatali hatalmuk! Három akadály állt a visszavonás útjában: az egyik dr. Ángyán József parlamenti államtitkár úr. Ő nyilván nem tudott a készülő puccsról, az egész eddigi életútján túl a konkrét esetben bizonyítja ezt a szept. 30.-i beszéde. Mivel a BMTK az agrár-környezetgazdálkodás pozitív mintaterülete 1999 óta, és államtitkár úr az itt folyó munkát jól ismeri, biztosra vehető, hogy blöffszerű állítás alapján nem járult volna hozzá a visszavonáshoz. Az intézkedéseket ezért távollétére időzítették. Nem lehetett tisztában a részletekkel a második akadály, dr. Fazekas Sándor miniszter úr, mivel nem vett részt a szept. 15.-i miniszteri értekezleten. Neki nyilván úgy tárták elő az ügyet, hogy Ángyán államtitkár úrral egyeztették, és ő nem emelt kifogást. Miniszter úr szándékosan tévedésbe ejtve, jóhiszeműen eltávolította a vétlen harmadik akadályt, a visszavonást hivatali kötelességként elutasító Duska József igazgatót. A többit már ismerjük... Ezzel a változattal a korrekció után, a bűnösök megbüntetése mellett ki is lehetne békülni, hiszen „csupán” emberi gyarlóságok okoztak sok helyi, reménykedő parasztcsaládnak újabb kiábrándulást, politikai bizalmatlanságot. Ezt pedig már megszokták ... A második kép viszont azt a képzetet vetíti elénk, hogy a Kormányzaton belül két tábor pozícióharcának fókuszába kerültünk. Ez a mi hatáskörünket meghaladja, ez már nemzetpolitikai kérdés. Véleményünk szerint ez a rosszabbik eset! Tisztelettel kérjük Miniszterelnök urat, hogy az ügyben vizsgálatot elrendelni szíveskedjen korrekt tájékoztatásunkra, a kormányzati vidékpolitika gyakorlati megvalósulásával kapcsolatos kétségeink eloszlatására. Mezőcsát, 2011. november 23. Korlátlan együttműködési szándékunk kifejezésével, szívélyes üdvözlettel a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület elnöksége A fenti levél tartalmával az Elnökség egyetért, tagjai viszont egzisztenciális megfontolásokból nem kívánnak az ügyben további nyilvános szerepet vállalni. ................................................... Sárvári Attila titkár hitelesítő Mellékletek: 1; 2; 3; 4; 5. sz. melléklet

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:39

Ezzel készültem a jún. 3.-i bp.-i földvédő tüntetésre, de végül is nem került rá sor: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A most következő felszólalásomat már elmondtam egyszer, mégpedig 2008. október 21.-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csarodán, a nemzeti parkokat látogató körútján személyesen Sólyom László Köztársasági úrnak. Tragikusnak tartom, hogy kevés híján ma ugyanolyan aktuális – csak személyek és szervezetek neve változott, a lényegi részletek nem! Az elmúlt öt év legnagyobb bűne, hogy az akkori reményünket, hitünket csúfolta meg. Most már csak abban bízhatunk, hogy ez a csalódás olyan indulattá változik a tisztességes emberek lelkében, hogy az végre igazi változást hoz! Ez alkalommal tehát Áder János urat, új Köztársasági Elnökünket szólítom meg: Tisztelt Elnök úr! Sárvári Attila vagyok, a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület titkára, az Élőlánc Magyarországért Párt és a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnökségi tagja, volt vidékfejlesztési menedzser. A 2002 nyarán Brüsszelben megrendezett Natura 2000 elnevezésű konferencián egy tekintélyes szakmapolitikai világszervezet elismerően így nyilatkozott a helyi vidékfejlesztési programunkról: „A Borsodi Mezőség Vidékfejlesztési célú Önkormányzati Társulás által alkalmazott fejlesztési módszertan a fenntartható vidékfejlesztés európai szempontrendszerével tökéletes összhangban van.” Egy másik elismerés pedig így hangzik: „a Borsodi Mezőség kistérség vidékfejlesztési stratégiája címet viselő munkaanyag legnagyobb érdeme, hogy szülőföldjükért elkötelezett, széles látókörrel bíró munkatársak közösségszervező és –építő munkájának eredményeként született.” Ékesen jellemzi a magyar politikát, hogy ezt 2001-ben ugyanaz a Tállai András államtitkár írta a politikán kívüli Ángyán József „minta-kistérségéről”, aki ugyanannak az Ángyán Józsefnek, saját frakciótársának immár esküdt ellensége 2013-ban! A Kis-Hortobágynak is nevezett Borsodi Mezőség kistájról, a Mezőcsáti kistérségről beszélek Önöknek. Területe 35 700 hektár, melynek fele, 18 000 hektár a Bükki Nemzeti Park kezelésében álló Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet. Lakosainak száma 15 700 fő, Mezőcsát kisváros és 8 falu alkotja. Ez a terület a legutolsó szabad ártér volt a Tisza szabályozása során, egyben Dél-Borsod, valamint az Egri Káptalan éléskamrája. Az elmúlt évtizedekben a lecsapolások és az úgynevezett „fejlesztések” éléskamrából az ország 10 leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé süllyesztették. A nyomorúság leküzdésére a térségben 1993 óta folyik a Cötkény Program néven alulról kezdeményezett, tudatos vidékfejlesztési tevékenység. A kezdeményezés a helyi táj, a helyi gazdaság és a helyi társadalom együttes rehabilitációját tűzte ki célul. A mi felfogásunkban a falu nem lakó-, nyaraló- vagy szegénytelep, nem is „jogi személy agráripari üzemterülete”, hanem egy emberi közösség és természeti környezetének szerves egysége, biológiai létünk egyedül fenntartható alapja. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága már a kezdetektől együttműködő partnerként vett részt a folyamatban. Eközben az Igazgatóság és a kistérség társadalma között kialakult egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat, spontán társadalmi szerződés, aminek eddig mindkét fél hasznát látta. Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye a Nemzeti Park érdekkörébe tartozóan a nagyszabású vizes élőhely rehabilitáció első ütemének végrehajtása, az EU LIFE pályázati alapjából a modern fokgazdálkodás megalapozásaként. Második ütemére a nemzeti KEOP nyertes pályázata biztosított forrást, kivitelezése zajlik. A nyitott kérdés az, hogy kinek a hasznára? Ugyanis a több száz millió Ft-os munkák megvalósulásának záloga a kistérségi társadalom megélhetésére való hivatkozás volt, de immár félő, hogy kiszorítják őket a „dzsentri politikusok” és kiszolgálóik! 1996-98-ban a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet bővítéséhez eltervezett mintegy 10 ezer hektárnyi területet a helyi társadalom messzemenő támogatásával tudta megvásárolni az ügyletet lebonyolító Bükki Nemzeti Park. A magántulajdonú védett földekhez eszmei, kevesebb mint 10 ezer Forint/hektár átlagáron jutott hozzá, mintegy 1,5 milliárd Ft-ot és a kisajátítás hosszú éveit megtakarítva a kormányzatnak. A másik nagy eredmény pedig a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program kísérleti Zonális kifizetési rendszerének beindítása. Ekkor és ezáltal vált igazán a kistérség a program szellemi atyjának, Ágyán József elveinek „zászlóshajójává”. Napjainkra a kistérségi gazdaságok környezetkímélő módon gazdálkodnak. Az államilag garantált piacot jelentő kifizetések emelték a földek jövedelmezőségét és értékét, stabilizálták a családi gazdaságokat. A Nemzeti Park társadalmi elismertsége soha nem képzelt magasságokba emelkedett. A 2011 évi hírhedt, erőszakos és közismerten önkényes földbérleti pályázat után azonban ez erősen kopni látszik... Az érintett Önkormányzatok az előzmények okán természetes alapjoguknak tartották és tartják, hogy mindenkor csak helybéli lakos gazdálkodhat az Ő segítségükkel „újraállamosított” földeken. Ezt a jogos elvárást a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága fejlesztési tervében így rögzítette: „…a vagyonkezelésünkben lévő területek…. teljes mértékű saját kezelésbe vonása azonban a társadalmi megítélésünket negatív irányba tolhatja el (helyi lakosság kiszorítása a gazdálkodásból), így a helyes arány megtalálása rendkívül fontos feladat.” A kistérségnek feltétlenül, és talán a Bükki Nemzeti Parknak is közös aggodalmává kezd válni, hogy az idézett földbérletek „helyes aránya megtalálásának” gondját és felelősségét rövid úton levette a vállukról Szabó Csaba úr és kompániája, mint az állami tulajdonú földterületek kizárólagos ura…Ezt a szervezetet pedig semmilyen előzmény nem kötelezi semmire…. Szomorú tapasztalatunk, hogy nem kizárólag a helyi parasztcsaládoknak, hanem annak adják bérbe a védett területeket, akinek akarják… Azt a földet, amit éppen tőlük vettek meg fillérekért, merthogy –idézem a korabeli érvelést: „az állam a tulajdonosi pozícióból tudja legjobban érvényesíteni a természetvédelmi érdekeket…” És ezt a helyi emberek elhitték, hiszen a saját államuk mondta… Ha az idegeneknek történő bérbeadás tovább folytatódna, vagy ami még baljósabb, a védett területek eladása megtörténne, a helyi társadalmak szempontjából felérne a teljes kirablásukkal… Közismert tény ugyanis, hogy pusztulásra van ítélve az a falu, amely földjeinek jövedelme nem marad a helyi családokra „szétterítve”! Lester Brown, az elismert amerikai környezetpolitikus „Az utolsó előtti nap” című írásában így fogalmaz: „Az eltartó képesség fogalmát a biológusok, az állattenyésztők és a vadvédelmi szakemberek jól ismerik, a gazdasági tanácsadók és a politikai döntéshozók azonban nem…” Üzenjük az utóbbiaknak, itt az ideje felismerni: a vidék az élet és nem a profit „termőhelye”! Üzenetünket fontolják meg alaposan, amíg nem késő…. Tisztelettel kérjük Köztársasági Elnök Urat, juttassa el üzenetünket az illetékesekhez, és segítsen érvényesíteni azt az elvárásunkat, hogy a Magyar Köztársaságban senki ne lehessen megélhetési konkurense a helyi parasztcsaládoknak! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

Radocz

2014. október 15., csütörtök 11:39

"http://nol.hu/velemeny/20131122-index_jobbra?ref=sso Rab László: Index jobbra Rab László| NOL| 2013. november 22. | Képzeljük el Ángyán Józsefet, amint ül egy kis autóban, mondjuk, Smartban, és elhatározza, hogy megelőzi az autópályán a 160-170-nel (lézeres radarelhárítóval) száguldó Lázár Jánosékat. Észreveszik-e a luxusautókban, hogy valaki rájuk villantott? A professzor, aki államtitkári kinevezése előtt 2010-ben tiszteletét tette Orbán Viktor felcsúti portáján, s a családi gazdaságok támogatására vonatkozó szép ígéretekkel ment vissza Gödöllőre, ma csalódott függetlenként vívja szélmalomharcát. Most egy mozgalom élére állva szeretné megakadályozni – őt idézve – az ország kifosztását, a földek elrablását, a mutyi, a csalás és a gazemberség tombolását. A tisztességet, az emberséget és a bibliai tartalmakra utaló szövetséget tűzte zászlajára. Ángyán oldalán csupa olyan jobboldali tűnt föl, aki kárvallottja a nemzeti együttműködés hazug rendszerének. Megjelent a startvonalon a trafikbotrány cinkelt kártyáit kiterítő szekszárdi állatorvos, Hadházy Ákos, és ott volt a Tisztesség és Emberség Szövetsége zászlóbontásán az adócsalásokról a fátylat fellebbentő egykori adóellenőr, Horváth András. Az alapítók között találjuk a kishantosi vidékfejlesztási központ kisemmizett volt vezetőjét, Ács Sándornét, és a Fidesz-vonaltól kicsit jobbra álló Váralja Szövetséget vagy az Élőláncot. A meghirdetett cél: elzavarni a gazembereket, helyükre a közjót szolgáló tisztességes helyi polgárokat állítani. Ennyire egyszerű lenne a politika? HIRDETÉS Torgyán József annak idején féregirtásról beszélt, idáig a kulturált Ángyán soha nem ment el. Közös viszont bennük a vidéki bázis. Ángyán József is a rendszerváltó elit által megosztott – Orbán által többször megalázott – kisgazdaérzelmű vidéki tömegre kíván támaszkodni. A különbség, hogy Torgyán doktor idejében még megvoltak a földdel kapcsolatos illúziók. Ángyán doktor idejében az Orbán-vazallusok kezén van minden talpalatnyi szabaddá lett föld és az övék lesz a többi is. Vajon a maffiahálózatok által kifosztott zsellértömeg és a megfélemlített helyi kisértelmiség elég lesz-e olyan bázisnak, amely Ángyánék jelöltjeit bejuttatja a parlamentbe? Ezt az intézményt ugyanis igénybe kell venniük a (szerintük) nagybirtok- és külföldi tulajdonospárti bal- és jobboldali maffiózók elzavarásához. Ahhoz viszont, hogy a nagy és igazságtalan hálózatok ellen hatékonyan felléphessenek, mint hirdetik, hálózatépítésbe kellene fogniuk. A TESZ olyan pártcsíra, mely a vidéki jobboldali sokaságot célozza. Középütt a fal áttörhetetlen, a Fidesz-nacsalnyikok minden rést betömtek. Maradnak a szélek. A Jobbik ott áll lesben a földbotrányok mögött, mert rájött, hogy ahol a sok Mészáros Lőrinc nem bír a mohóságával, ott van keresnivalója. Ebben a hol mérsékeltebb, hol radikálisabb vegyes zónában próbálja ki magát az Ángyán-mozgalom. A Fideszt és az MSZP-t egyforma vehemenciával támadó professzor nyomja a kisautó gázpedálját, de nem tudja, milyen az, amikor a motor beköpi a gyertyát. Tavaszra kiderül, lehet-e vele közlekedni." Szerintem a rendes emberek nem értenek a politika csinálásához. Bár tévednék. "Székely bácsi stoppol az út szélén a tehenével. Éppen arra jön egy mercis pofa és megáll. - Merre, bácsi? - Csak ide az első faluba. - Üljön be, a tehenét pedig kösse hátra. A mercis elindul úgy 40 km/h sebességgel, hátrapillant a tehénre, mely csak bandukol a kocsi után. A mercis most már 120km/h-ás sebességgel halad. Hátrapillant és megdöbbenve észleli, hogy a tehén kocog, míg a kocsi 120-al halad. Felidegeskedik erre a mercis és maximális gázzal vagy 200-al kezd repeszteni. Visszapillant és látja, hogy a tehén lógatja a nyelvét. Mondja is a székely bácsinak, hogy lóg a tehén nyelve! - Jaja, a tehenem mindig így jelez, amikor előzni akar! " Még ez is megvalósulhat.

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:39

Az alábbi tényekre hivatkozik Ángyán József, amikor a Bükki Nemzeti Park - Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet minta-pályázatát emlegeti: Helyzetértékelő feljegyzés 2011 - Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület A térségben a nyár végén egy fontos, országos érdeklődéssel bíró esemény zajlott. Jogerős bírósági végzéssel megszűnt egy külföldi érdekeltségű gazdasági társaság 4300 ha nemzeti parkos kezelésű állami földtulajdon bérleti joga. A Bükki Nemzeti Park Igazgatója arról tájékoztatta Gazdakörünk elnökét, hogy írásos utasítást kapott az FVM illetékes államtitkárától, hogy vegye fel a kapcsolatot a helyi gazdatársadalommal és a gazdák véleményének figyelembe vételével, tegyen intézkedéseket a 4300 ha terület bérleti és pályáztatási feltételeinek kidolgozására. A feladat egyedülálló, egyszeri és eddig példa nélküli volt. Hosszú, nehézkes tárgyalások és egyeztető fórumokat követően létrejött a pályázati dokumentáció. A pályázati feltételekben elsődlegesen a BNP szempontjai jelentek meg, amit kisebb aggályokkal a gazdakörünk vezetése és közgyűlése is elfogadhatónak talált. A 4300 ha terület 54 pályázati egységben került kiírásra. Mindez a tény, továbbá az egy érdekeltségi körre vonatkozó 200 ha felső korlát alkalmazása továbbá a kisebb igénylők részére kidolgozott együttműködési lehetőség, lehetővé tette volna széles gazdaréteg mintegy 50-60 család földhöz jutását. Az így elkészített pályázati kiírást a BNP igazgató továbbította az FVM-hez, ahol azt miniszteri értekezleten megtárgyalták és elfogadták. A gazdák pályázatukhoz a szükséges igazolásokat és dokumentációkat nem kis többletmunkával és utánajárással beszerezték és pályázatukat leadták. A pályázati határidő lejártát követően Fazekas Sándor Miniszter Úr felmentette Duska József BNP igazgatóját és a pályázatot visszavonatta, aminek okáról nem adtak tájékoztatást. Az eljárást rendkívülinek és jogilag vitathatónak tartjuk. Az eljárás időzítése és módja a háttérben lévő lényeges, de egyelőre ismeretlen okra utal. Mindez a gazdák között felháborodást és mélységes csalódást okozott. Találgatások kezdődtek csalásra, megvesztegetésre és visszaélésre vonatkozóan a BNP, az FVM, a gazdakör vezetőire valamint a háttérben lévő politikusokra és különböző vállalkozásokra vonatkozóan. A gazdák elvárják a történések tisztázását, az esetleges törvénytelenségek kivizsgálását és nyilvánosságra hozását. Mindez a Gazdakör vezetőire intézkedési kényszert ró, konkrétan a gazdaköri közgyűlés összehívását, ahol napirendre kell tűzni a pályáztatás visszavonásának tisztázását a BNP és FVM vezetőinek bevonásával, majd a gazdakör vezetésének is számot kell adni a tagság felé ezzel kapcsolatos tevékenységéről. Ezt megelőzően a tényállás tisztázásához az FVM Miniszterhez konkrét kérdéseket kell írásban feltenni. Az ügy tisztázásához, az eljárás lefolytatásához kérjük a MAGOSZ-nak a támogatását és szolidaritását. Mezőcsát, 2011. október 12. A fenti irat a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület tagsága nevében a MAGOSZ 2011. okt.13.-i választmányi ülésére készült. Résztvevők: Taskó József gazdaköri elnök, Bogárdi Ferenc elnökségi tag, pályázatformáló bizottság vezetője, Sárvári Attila titkár.

Valodi

2014. október 15., csütörtök 11:39

… a két időpont közben történt: „Helyzetértékelő feljegyzés - Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület A térségben a nyár végén egy fontos, országos érdeklődéssel bíró esemény zajlott. Jogerős bírósági végzéssel megszűnt egy külföldi érdekeltségű gazdasági társaság 4300 ha nemzeti parkos kezelésű állami földtulajdon bérleti joga. A Bükki Nemzeti Park Igazgatója arról tájékoztatta Gazdakörünk elnökét, hogy írásos utasítást kapott az FVM illetékes államtitkárától, hogy vegye fel a kapcsolatot a helyi gazdatársadalommal és a gazdák véleményének figyelembe vételével, tegyen intézkedéseket a 4300 ha terület bérleti és pályáztatási feltételeinek kidolgozására. A feladat egyedülálló, egyszeri és eddig példa nélküli volt. Hosszú, nehézkes tárgyalások és egyeztető fórumokat követően létrejött a pályázati dokumentáció. A pályázati feltételekben elsődlegesen a BNP szempontjai jelentek meg, amit kisebb aggályokkal a gazdakörünk vezetése és közgyűlése is elfogadhatónak talált. A 4300 ha terület 54 pályázati egységben került kiírásra. Mindez a tény, továbbá az egy érdekeltségi körre vonatkozó 200 ha felső korlát alkalmazása továbbá a kisebb igénylők részére kidolgozott együttműködési lehetőség, lehetővé tette volna széles gazdaréteg mintegy 50-60 család földhöz jutását. Az így elkészített pályázati kiírást a BNP igazgató továbbította az FVM-hez, ahol azt miniszteri értekezleten megtárgyalták és elfogadták. A gazdák pályázatukhoz a szükséges igazolásokat és dokumentációkat nem kis többletmunkával és utánajárással beszerezték és pályázatukat leadták. A pályázati határidő lejártát követően Fazekas Sándor Miniszter Úr felmentette Duska József BNP igazgatóját és a pályázatot visszavonatta, aminek okáról nem adtak tájékoztatást. Az eljárást rendkívülinek és jogilag vitathatónak tartjuk. Az eljárás időzítése és módja a háttérben lévő lényeges, de egyelőre ismeretlen okra utal. Mindez a gazdák között felháborodást és mélységes csalódást okozott. Találgatások kezdődtek csalásra, megvesztegetésre és visszaélésre vonatkozóan a BNP, az FVM, a gazdakör vezetőire valamint a háttérben lévő politikusokra és különböző vállalkozásokra vonatkozóan. A gazdák elvárják a történések tisztázását, az esetleges törvénytelenségek kivizsgálását és nyilvánosságra hozását. Mindez a Gazdakör vezetőire intézkedési kényszert ró, konkrétan a gazdaköri közgyűlés összehívását, ahol napirendre kell tűzni a pályáztatás visszavonásának tisztázását a BNP és FVM vezetőinek bevonásával, majd a gazdakör vezetésének is számot kell adni a tagság felé ezzel kapcsolatos tevékenységéről. Ezt megelőzően a tényállás tisztázásához az FVM Miniszterhez konkrét kérdéseket kell írásban feltenni. Az ügy tisztázásához, az eljárás lefolytatásához kérjük a MAGOSZ-nak a támogatását és szolidaritását. Mezőcsát, 2011. október 12. A fenti irat a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület tagsága nevében a MAGOSZ 2011. okt.13.-i választmányi ülésére készült. Résztvevők: Taskó József, Bogárdi Ferenc, Sárvári Attila … és a pálfordulás után: Taskó és Társa Kft, Taskó József, Taskó Józsefné - Mezőcsát – BAZ Megyei Agrárkamara elnöke. 2011-ben már volt 300 ha BNPI bérleményük, majd 2013-ban a nyertes pályázataik – 445/2013: 229 hektár, 458/2013: 107 hektár, 505/2013: 232 hektár, összesen 568 hektár, összes bérelt BNPI területük 868hektár, összes használt területük –sajáttal együtt - 1733 hektár. Böllérudvar Kft - Bogárdi Ferenc Mezőnagymihály 2011-ben már volt 300 ha BNPI bérleménye, majd 2012-ben nyert további 3 birtoktestet 299 hektárral, majd 2013-ban a nyertes pályázatai 485/2013: 40 488/2013: 69 491/2013: 12 496/2013: 12 499/2013: 72 501/2013: 77 összesen 282 hektár, összes bérelt BNPI területe 851 hektár, összes használt területe –sajáttal együtt - 1007 hektár. Most már nem írnák le, hogy az eljárás „a gazdák között felháborodást és mélységes csalódást okozott.” Így talán jobban érthető, hogy a korábban istenített Ángyán József miért lett nemkívánatos személy a Borsodi Mezőségben…