Az élelemtermelés minden területét egyre súlyosabban érinti a globális klímaváltozás: bár egyre több szó esik a növénytermesztés veszteségeiről, az állattenyésztést sem kíméli az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat.

Az állatok a komfortzónájukat meghaladó 1°C-nyi hőmérséklet-emelkedés esetén 3-5%-kal kevesebb táplálékot fogyasztanak, ami a tej-, hús- és tojástermelés csökkenéséhez vezet, komoly ágazati veszteségeket eredményezve – írja a másfélfok.hu. A hazánkban legfontosabb tejelő fajta, a Holstein szarvasmarha tejtermelése akár 30-70%-kal is csökkenhet hőségben. Emellett a klímaváltozás növeli a kórokozó-átvivők (például a szúnyogok) által terjesztett betegségek és paraziták kockázatát is, és egyre inkább veszélybe sodorja a vízhez és a takarmányhoz való hozzáférést.

A kukorica lehet hazánkban a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese, ami a sertés- és baromfiágazatnak sem jó hír. Az IPCC szerint 2°C-os globális felmelegedés esetén (a jelenlegi kibocsátási ütemet folytatva ezt akár már 2050-re elérhetjük) a globális állatállomány várhatóan 7-10%-kal visszaeshet.

hőségg

A Holstein szarvasmarha tejtermelése akár 30-70%-kal is csökkenhet hőségben – fotó: pixabay

A károk és veszteségek azonban megfelelő alkalmazkodási stratégiákkal megelőzhetők, illetve enyhíthetők. Jelenleg leggyakrabban vízpermetezőket és ventilátorokat használnak, azonban hosszú távon ennél többre lesz szükség: megfelelő árnyékolás, hőtoleránsabb fajták és fajok tenyésztése, a legeltetés és étrend módosítása, hatékonyabb takarmányozás és vízfelhasználás, valamint a vegyes gazdálkodási rendszerek mind segíthetnek.

Gazdasági haszonállataink a népesség jelenlegi élelmezésében kulcsszerepet játszó fehérje 33%-át, és az elfogyasztott kalóriák 17%-át adják globális átlagban. Ezért a jégmentes szárazföld körülbelül 26%-át állattenyésztésre használjuk, a Föld termőterületeinek egyharmadát pedig takarmánytermelésre.


A hőstressz okozta állattenyésztési veszteségek már most évente 1,7 és 2,4 milliárd dollár közé tehetők csak az Egyesült Államokban, aminek legnagyobb kárát a tejipar látja, főként a tenyésztett fajták alacsony hőtűrő képessége miatt. A klímaváltozás fokozódásával a károk és veszteségek is egyre növekednek, ami tovább fokozza a már jelenleg is fennálló élelmezési problémákat. Ha nem mérsékeljük érdemben a kibocsátásokat, akkor egyes régiókban lehetetlenné fog válni az élelmiszertermelés, vagy azért, mert a termesztett növény vagy állatállomány ott már nem tud életben maradni az új éghajlati viszonyok között, vagy azért, mert a túl nagy hőség és páratartalom ellehetetleníti a gazdálkodók munkáját.

Vannak módszerek, amelyek mérsékelhetik a károkat:

  • árnyék biztosítása a szabadföldön tartott állatoknak,
  • a hűtőberendezések hatékonyságának növelése és az istállók megfelelő tájolása, szigetelése,
  • hőtoleránsabb fajták és fajok tenyésztése, és azok diverzifikálása,
  • az állatok étrendjének finomhangolása, az etetési időszak eltolása,
  • a víz és a takarmány hatékonyabb felhasználása és a vízgazdálkodás finomhangolása,
  • az állatok számának és a legelő eltartóképességének az összehangolása,
  • forgólegeltetés és a vándorló pásztorkodás támogatása,
  • a kártevők, gyomok és betegségek terjedésének nyomon követése és kezelése.

A természetalapú megoldások közé sorolható úgynevezett vegyes gazdálkodási rendszerekben – amelyek kombinálják a növénytermesztést, a legeltetést, a fákat, sőt még akár a halgazdálkodást is – a természetes sokféleség nagyban elősegíti az alkalmazkodást. Jó példa erre az agroökológiai szemléletbe illő agroerdészet, amely tudatosan integrálja a fákat, cserjéket és a növénytermesztési vagy állattenyésztési rendszereket, ezzel növelve az ökoszisztéma ellenállóképességét a klímakockázatokkal szemben.