Ezt Bárány László, a Master Good cégcsoport alapító tulajdonosa, a Baromfi Terméktanács elnöke mondta a Figyelő.hu-nak adott interjújában.
Az elnök szerint a baromfifogyasztás növekszik, miközben a sertéshús-fogyasztás csökkenő tendenciát mutat. Úgy véli, a folyamat megállíthatatlan, ami erősít, hogy a fogyasztók továbbra is árérzékenyek, így továbbra sem mindegy, hogy egy kilogramm húst milyen költséggel lehet előállítani. Márpedig a baromfihús előállítása már most is lényegesen olcsóbb, mint a hosszabb hizlalási idejű és több takarmányt fogyasztó sertésé. Bárány László másrészt azt tapasztalja: a fiatalabb generáció már egyre kevésbé kedveli a nehéz, zsíros húsokat, inkább a könnyű baromfihúsra fókuszál.
Az élelmiszer-infláció visszaszorulásával kapcsolatban a szakember előre bocsátotta: az árakat alapvetően mindig a piac alakítja, ami ritkán van egyensúlyban: vagy inkább keresleti, vagy inkább kínálati piacról beszélhetünk. Az állati termékek esetén a termelési kedv fellendülésének, a kínálati piac kialakulásának a döntő lökést az adta, hogy a termelési költségek 70 százalékát kitevő takarmányárak 2022-höz képest tavaly megfeleződtek. A megnövekedett kínálatra pedig a piac szinte azonnal az árak gyors zuhanásával reagáltak. A baromfihús esetében ez már tavaly novemberben elkezdődött. Szerencsére, a jelentős és drasztikus költségcsökkenés a mintegy 10-15 százalékos energiaár-csökkenéssel együtt egyelőre ellentart a piac által kikényszerített árzuhanás következményeinek. Ennek köszönhetően a 2023-as év kiegyensúlyozott, viszonylag jó gazdasági év volt árbevételben és eredményben egyaránt. Mivel a tavaly olcsón beszerzett beszerzett gabona ez év végéig elegendő, költségoldalról 2024-ben versenyképes marad a szektor mind belföldön, mind az exportpiacokon.
Bárány László, a Master Good cégcsoport alapító tulajdonosa, a Baromfi Terméktanács elnöke – forrás: Master Good
Bárány László kérdésre válaszolva azt mondta: Ukrajnából ma elsősorban két baromfitermék érkezik. A egyik a csirkemell-filé, több százezer tonna mennyiségben; tavaly 230 ezer tonnát exportáltak az ukránok ebből az Unióba, ami az EU összcsirkehús-fogyasztásának öt százalékát teszi ki. De százmillió darabszámra érkezik Ukrajnából étkezési tojás is. Ehhez jön az állandó gabonanyomás, ami felborította azt a több évtizedes szerkezetet, melyben viszonylag magas gabonaárak és magas előállítási költségek mellett magas húsárakat lehetett elérni.
_fill_540x300_0.jpg)
"A egyensúly felborulása miatti elégedetlenség ölt testet a jelentős agrárérdekeltségekkel rendelkező országok gazdatüntetéseiben, amelyek – megjegyzem – teljes mértékben jogosak. Hiszen nincs az a rendszer, ami kibírná, hogy egyik napról a másikra ilyen árutömeg zúduljon be a piacaira minden korlátozás nélkül. Ha ez csak magyar jelenség lenne, akkor is nagy baj lenne, de nem így van: legalább négy öt jelentős agrár-élelmiszeripari potenciállal rendelkező országban zajlanak tüntetések. Meggyőződésem, egészen addig, amíg az EU ez ügyben rendet nem tesz. Sajnos azonban az Európa Tanács és az EP minapi megállapodása nem teljesen ebbe az irányba mutat" – fogalmazott.
"Ha én, mint baromfifeldolgozó átadói árban nem adom oda 1400 forintért a csirkemell-filét, akkor behozza az ukránt" – forrás: Pixabay
Természetesen, a kialakult helyzetnek a fogyasztó is haszonélvezője, hiszen, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy nagyon gyors ütemű árcsökkenés legyen a húsféléknél, a tojásnál. A bökkenő legfeljebb az, hogy az ukrán áru által generált árcsökkenésnek csak kisebb hányada jelent meg a fogyasztói árakban, a profit nagy része a kereskedőláncok zsebében landolt.
"Konkrétan: ha én, mint baromfifeldolgozó átadói árban nem adom oda 1400 forintért a csirkemell-filét, akkor behozza az ukránt. És nem a levegőbe beszél, behozza, és kiteszi a polcra 1989 forintért, a közte lévő 589 forintot viszont nem adja oda a fogyasztónak" – magyarázta a szakember.
Hozzátette: a tüntető gazdák Európa-szerte versenyhátrányként értékelik azt is, hogy miközben nekik a legszigorúbb előírások szerint kell termelniük, az ukrán áru előállításának, szállításának körülményeit senki nem ellenőrzi, nem kéri számon. S ebben igazuk van, az itteni termelőkkel szemben támasztott drákói szigor az ukrán árura nem vonatkozik.
A mezőgazdasági termelés, illetve a parasztság tönkretételének a társadalmi béke szempontjából kiszámíthatatlan következményei lehetnek – forrás: Pixabay
"Kamionjaik 10-20 kilométer hosszú sorban állnak a határon, és senki nem kérdezi meg, hogy tessék mondani: milyen termelési környezetben, milyen növényvédelemmel, milyen vegyszer dózissal és kezeléssel előállított gabonákat tetszenek ideküldeni, és az ebből felnevelt állatok húsában milyen szermaradványok vannak. Ez már nem pusztán piaci kérdés, ez már igazi politikai felelősség, aminek vállalásától az Unió valamilyen ok miatt elzárkózik. Ez annál is inkább fölöttébb érthetetlen, mivel az élelmiszer mindig is stratégiai termék volt. Mindegy, hogy gabona, vagy becsomagolt hús formájában kerül be a fogyasztói rendszerbe, annak a minősége, tisztasága, egészséges volta már olyan politikai felelősség, ami alól nem lenne szabad kibújni" – szögezte le Bárány László, aki szerint a megoldást az jelentené, ha létrejönnének azok a beléptetési pontok, ahol nemcsak szúrópróba-szerűen, hanem rendszer szinten is megtörténne a minőségellenőrzés. Ha ezek létrejönnek, a mennyiségi nyomás is megszűnik, mert az ide bezúduló árunak az ötven-hatvan százaléka visszafordulna a határokról.
"Ehhez nem kell semmilyen politikai nyomást bevezetni, egyszerűen életbe kell léptetni azt, ami az Unió belső szabályzatában megvan és nagyon szigorúan be is tartatják velünk" – szögezte le. Bárány László szerint az Ukrajnában termesztett növények 50-70 százaléka génmódosított, nem kérdés tehát, hogy az EU piacaira ömlő áru esetében is minimum hasonló aránnyal találkoznánk – ha ellenőriznénk ezt azokkal a nagyon gyors és korszerű eszközökkel, amelyek rendelkezésre állnak.
A terméktanács elnöke szerint a politikai felelősség hangsúlyosan említendő, hiszen 400-500 millió ember élelmiszer-biztonságáról van szó. Ugyan uniós átlagban csak a munkavállalók 4-5 százaléka kötődik az agrár-, és élelmiszeriparhoz, társadalmi súlyuk, szerepük azonban ezt az arányt messze meghaladja. Hiszen arról is szó van, hogy ezek az emberek maradjanak vidéken és műveljék meg a földeket, őrizzék meg a rurális térséget úgy, ahogyan azt apáik és szépapáik tették. A parasztság tönkretételével azonban ez az örökség is elvész, aminek a társadalmi béke szempontjából kiszámíthatatlan következményei lehetnek.
