Az elmúlt három évtizedben a kocák termelékenysége példa nélküli ütemben nőtt. A mai modern genotípusú állományok évente akár 40 malacot is képesek fialni. Ez a látványos eredmény azonban komoly árat követel: növekvő elhullási arány, gyakori sántaság, méhsüllyedés, amelyek egyre súlyosabb problémát jelentenek az ágazatban. Az Egyesült Államokban a kocaelhullások több mint 56%-a ezen két probléma számlájára írható, ami évente több mint 500 millió dolláros közvetlen veszteséget jelent – és ez még nem is tartalmazza a selejtezések miatti veszteségeket.



Ezek a tünetek szoros összefüggést mutatnak a kalcium- és foszforellátottsággal, ami felveti a kérdést:

vajon elegendő-e a jelenlegi takarmányozási ajánlások követése, vagy ideje újraírni a kocák ásványianyag-szükségletére vonatkozó útmutatásokat?

Fejlődő kocasüldők – magasabb igények, eltérő arányok

A vágósertésekhez képest a fejlődő kocasüldők esetében magasabb kalcium- és foszforbevitel szükséges, és az ideális arányuk is eltérhet. A legfrissebb kutatások szerint a csontok ásványianyag-tartalmának maximalizálása érdekében a növendék kocasüldők STTD (standard, teljes emészthető) kalcium- és foszforarányát a testtömeg növekedésével arányosan kell igazítani.


malacka

Fotó: Shutterstock


Vemhes kocák – növekvő szükségletek a vemhesség előrehaladtával

A vemhes kocák esetében a kalcium- és foszforszükséglet négy fő komponensből áll: fenntartási igény, anyai növekedés, méhlepény fejlődése és magzati növekedés. A fenntartási szint az endogén veszteségek alapján becsülhető meg, melyek szerint kocánként naponta 1000 mg kalcium és 750 mg foszfor távozik a szervezetből kilogrammonkénti szárazanyag-bevitellel számolva.

A méhlepény ásványianyag-igénye ugyan alacsony, de a magzat fejlődése – különösen a vemhesség utolsó harmadában – jelentősen növeli a kalcium- és foszforigényt. A számítások szerint a takarmányban lévő ásványianyag-szinteknek alkalmazkodniuk kell a vemhesség előrehaladtával változó szükséglethez.

Laktáló kocák – a tejtermelés fokozott igényei

A szoptató kocák esetében a tejtermeléshez kapcsolódó kalcium- és foszforigény meghaladja a fenntartási szintet. A tejben lévő ásványianyag-koncentráció alapján becsülhető a szükséglet, ugyanakkor a kísérleti adatok jelentős szórást mutatnak: a tej kalciumtartalma 1,51–2,54 g/kg, foszfortartalma pedig 0,87–1,83 g/kg között mozog.



Mivel a kocák napi tejtermelése is változó, a pontos kalcium- és foszforpótlás egyre inkább testreszabott takarmányozási stratégiát igényel.

Itt az ideje az ajánlások újragondolásának

Míg a kocasüldők esetében jól megalapozott tudományos számítások állnak rendelkezésre, a vemhes és szoptató kocákra vonatkozó igények gyakran elavult feltételezéseken alapulnak, állítják kutatók. A termelékenység növekedése, a genetikai előrehaladás és az állategészségügyi kihívások egyaránt sürgetik az ásványianyag-ellátás újraszabályozását.

A kalcium és foszfor megfelelő arányú és mennyiségű biztosítása kulcsfontosságú a sántaság, a méhsüllyedés és a magas halálozási arány megelőzésében, így a kocatelepek versenyképességének fenntartásában is.

Forrás: pigprogress.com

Indexkép: Shutterstock