"Egyre gyakrabban előfordul, hogy gyomortartalmat vagy takarmánymintát kapunk abból a célból, hogy kiderítsük, milyen, esetleg mérgezést okozó növényt tartalmaz" – mondja dr. Cserhalmi Dániel docens, az Állatorvostudományi Egyetem Növénytani Tanszékének vezetője. A vizsgálat eredményéről általában hivatalos dokumentumot is kérnek az érintettek, hogy bizonyítani tudják, hogy növényi mérgezés okozta a haszonállat elpusztulását és az így jelentkező anyagi kárt.


A tanszékvezető szerint az állati mérgezéseknek még a gyakoriságát sem lenne könnyű elárulni, mert nincs pontos nyilvántartás arról, hogy milyen gyakorisággal, mely növények, mely állatfajoknál okoznak gondot. A tankönyvi ismertek természetesen rendelkezésre állnak, de meglátása szerint fontos lenne, hogy az állattartók előtt világos legyen az a néhány növényfaj, amely valóban jelentős kárt tud okozni. Emellett pedig szükség lenne egy korrekt nyilvántartásra, amely a már tapasztalt tünetekkel sorakoztatja fel a növényeket és a leggyakrabban érintett állatfajokat.

Milyen növények okoznak mérgezést?

A teljesség igénye nélkül mutatunk be röviden néhány olyan legelőn megtalálható növényfajt, amelyek a növénytani ismeretek alapján gondot okozhatnak, és már volt is precedens vagy erős gyanú az általuk okozott mérgezésekre.

Csattanó maszlag (Datura stramonium)

A csattanó maszlag a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó gyomnövény, amely Közép-Amerikából származik, de szinte az egész világon elterjedt a magas nitrogéntartalmú talajok gyomos társulásaiban.

csattanó maszlag

Csattanó maszlag

Hatóanyagai: tropánalkaloidok, mint például az atropin, továbbá szkopolamin, vitanolidok, hidroxi-kumarinok, flavonoidok.

Erősen mérgező! Gyógynövényként is felhasználják, de csekély a különbség a gyógyászati és a halálos mennyiség között. Hallucinogén hatása is ismert.

A növény minden állatfaj számára mérgező hatású. A mérgezés tünetei: görcs, szédülés, egyensúlyzavar, végső esetben pedig elpusztul az állat. A növény lefogyasztása miatt kényszervágott állatnak a húsa is mérgező.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

A kikericsfélék (Colchicaceae) családjába tartozik, nyirkosabb réteken és legelőkön olykor nagy tömegben terem, augusztus-szeptemberben virágzik, évelő növény.

Erősen mérgező! A növény érett magja kolhicin nevű alkaloidot tartalmaz, amely sejtosztódást gátló erős méreg. A halálos dózis: testsúlykilogrammonként 1 mg kolhicin. A kivonatból előállított kolhicint növénytermesztésben (sejtméret-növelő hatása miatt) tömegnövelőként ill. nemesítéshez (mutagén hatása miatt) fajtaváltozatok előállítására használják. A mérgezés tünetei: hányás, légszomj, bénulás.

őszi kikerics

Őszi kikerics

Szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca)

Az észak-amerikai eredetű invazívan terjedő gyomnövény agresszíven terjeszkedik, évelő. Méhlegelőként hasznos, de sajnos sok más őshonos fajt szorít ki az élőhelyekről. Mérgező növény. A mérgezés tünetei: hasmenés, nehéz légzés, görcsök, egyensúlyzavar.

szíriai selyemkóró

Szíriai selyemkóró

Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)

A libatoppal rokon gyomnövény nitrogén akkumuláló tulajdonsággal rendelkezik, takarmányozási célú felhasználása vesekárosodással járhat a haszonállatoknál. Szarvasmarhánál nagy mennyiség etetése esetén halálos is lehet.

Jakabnapi aggófű (Senecio jacobea)

Évelő vagy kétéves gyomnövény, amely kaszálóréten, homoki réten, hegyi réteken, legelőkön, árokpartokon, gyakorlatilag egész Magyarország területén előfordul. Pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, erősen toxikus hatású. Mérgező növény, a legkisebb mennyiség mellett is káros hatást fejt ki a szervezetre, májkárosító hatása van. Ez a növény Németországban komoly problémákat okoz az állattartóknak, ebben a kiadványban például a növény okozta mezőgazdasági károkról, mérgezésekről van szó. A mérgezés tünetei: véres hasmenés, eszméletvesztés, zavarodottság. A lovak fokozottan érzékenyek rá.

jakabnapi aggófű

Jakabnapi aggófű

Borostyán (Hedera helix)

Örökzöld futónövény, Európa nagy részén honos. Fákon, kőszirteken, falakon akár 20–30 méteresre is megnőhet, de függőleges felület híján a talajt is beteríti, így például az erdőszéli területen is lehet vele találkozni. Szaponint és flavonoidokat tartalmaz, ami miatt elfogyasztása az állatoknál hányás okozhat.

Fehér zászpa (Vertarum album)

A liliomfélék családjába tartozó növény megtalálható a lápréteken és legelőkön protoveratrin és germerin alkaloid-tartalma miatt egy napon belül elhullást okozhat. Minden részre mérgező, a szilázst is tönkreteszi.

További sok érdekes információ növényi mérgezésekről a Szent István Egyetemen, 2007-ben készült szakdolgozatban.

Állattartókat kérdeztünk: találkoztak-e már mérgezéssel?

Az Agroinform.hu által megkérdezett néhány állattartó személyesen nem találkozott ezzel a problémával, ami annak is köszönhető, hogy állataikat megfelelő méretű, azaz nagy legelőn tartják, ahol van lehetősége az állatoknak a válogatásra, illetve a télire betakarított erjesztett takarmány vagy széna is gondosan kezelt, általában saját területről származik. Az egyik őrségi szarvasmarhatartó szerint a megfelelő méretű, fajgazdag legelőn arra is van lehetőség, hogy az állatok olyan növényt keressenek, amely káros hatású növény elfogyasztása után segít a gyógyulásban.

Igric Domika és családja Szentes környékén foglalkoznak állattartással, szerinte akkor fordulhat elő mérgezés, ha nem saját, gondozott legelőkertben történik a legeltetés, hiszen sokszor ismeretlen, gondozatlan területekre is kerülhetnek így az állatok. Meglátása szerint az is problémát jelent, hogy  már egyre kevesebb olyan juhász van a szakmában, akik az un. juhászbotokkal úgy legeltettek, hogy közben a káros gyomnövényeket kifordították a földből, megakadályozva ezzel a területen történő elszaporodását. Sajnos az is előfordulhat, főként a téli takarmányozás során, hogy nem  ocsút vásárolnak a gazdák, hanem szinte a szárításból visszamaradt szemetet, amelyben rengeteg gyommag lehet. Ennek oka többek között a magas takarmányárakban is keresendő.

A növényi mérgezést nem verik nagy dobra

Érdekes ellentmondás, hogy bár az Állatorvostudományi Egyetemen gyakran találkoznak a problémával, mégis nehéz megszólaltatni olyan gazdákat, akiknél már előfordult hasonló. Ez nem is csoda, hiszen senki sem büszke arra, ha nem megfelelő takarmányozás miatt kellett veszteséget elkönyvelnie, de a szégyenkezés helyett fontosabb lenne a megelőzés!

Legfontosabb a megelőzés: gondozott gyepről származó takarmánnyal kicsi az esélye, hogy gond legyen

Mit tegyen a gazda?

  • Ha van saját, elkerített legelő, érdemes folyamatosan ellenőrizni a fajösszetételt, a gyomnövénynek minősülő mérgező példányokat pedig ki kell irtani lehetőség szerint még a virágzás előtt. Ilyenek például a szíriai selyemkóró, a csattanó maszlag, a szőrös disznóparéj.
  • Ha bérlegeltetésről van szó, akkor is utána kell járni annak, hogy pontosan milyen területre fognak kerülni a jószágok, és fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gondozatlan árokpartok, útszéli gyomos területek nem alkalmasak legeltetésre!
  • A téli etetéssel nem lesz gond, ha karbantartott, saját területről származó takarmánnyal tudjuk megoldani, de a megvásárolt széna vagy szilázs esetén nagyon fontos lenne szétbontani a bálát és ellenőrizni, hogy mi is van benne. Természetesen szálanként nem lehet átválogatni egy szénabálát, de azért az fel fog tűnni, ha fekete gyommagvak potyognak ki belőle, vagy tele van például csattanó maszlaggal, amelynek a nagy méretű levelei semmiképpen sem keverhetők össze a pázsitfűfélékkel.

Vaddisznó a szénabálában

Dr. Cserhalmi Dániel egészen meglepő esetekről is beszámolt, kaptak például olyan szénamintát vizsgálatra, amelynek 10 százaléka őszi kikerics volt. De gondoljunk csak bele, milyen gondossággal készült az a bála, amelyben egy vaddisznó földi maradványai is megtalálhatóak voltak!

Meglátása szerint rendkívül fontos volna a nyomon követés, melyben nagy segítséget nyújthatnak az állattartók és az állatorvosok. Hosszú távon egy kereshető, követhető adatbázis létrehozására lenne szükség annak érdekében, hogy a gazdák információhoz juthassanak, és minél kevesebb számban forduljanak elő mérgezéses esetek.

"Ami mérgező, az mindegyik állatnak mérgező" - mondja a tanszékvezető, ezért alapvetően nem az a legfontosabb kérdés, hogy melyik állatfaj esetében melyik növény jelenti a legnagyobb kockázatot, hanem hogy tisztában a legyünk a kockázatokkal és a megelőzés jelentőségével.

Vannak különbségek az állatok között: például a lovak kifejezetten válogatósak, "nehéz őket megmérgezni", ennek ellenére az aggófű sok gondot okozhat. A juhok és a kecskék viszont köztudottan nyitottak mindenféle takarmányra. Olyan eset is volt azonban, hogy nagyobb mennyiségű selyemkóró lelegelésétől sem lett semmilyen baja a birkáknak, pedig elvileg súlyos tüneteknek kellett volna jelentkezniük.

Egy azonban közös a jószágokban: addig válogatnak, amíg van miből, viszont, ha éhesek, végül szinte bármit elfogyasztanak, ami eléjük kerül. Eddig a pontig nem kellene eljutni!

Képek forrása: pixabay