Szója, kukorica és gabonák teszik ki a takarmány egy jelentős részét a konvencionális állattartásban, pedig ezeket az emberek is fogyaszthatnák. Miért baj ez, és hogy lehetne másképp? – teszi fel a kérdést a greendex.hu cikkének szerzője, Pribéli Levente.
Ökológiai szempontból kifejezetten előnyös lehetne a melléktermékek és az emberi fogyasztásra nem alkalmas táplálékok alkalmazása a takarmányozásban – fotó: pixabay.com
Ugyanannyi ember élelmezéséhez több terület megművelésére van szükség
Egyre több szó esik az élelmiszer-pazarlás problémájáról, hiszen mire létrejön valami, ami ehető, addig nagyon sok erőforrást, földterületet, energiát és vegyszert kell felhasználni, miközben ezen élelmiszerek egy része megromlik, vagy még fogyasztható állapotban a kukába kerül. Így értelmetlenné válik az összes erőforrás-használat, miközben megnőnek élelmezésünk környezeti hatásai.
A szerző szerint élelmiszer-biztonsági szempontból rosszul járunk el akkor, amikor a nagyüzemi állattartásban a takarmányozáshoz nagy arányban alkalmazunk emberi fogyasztásra is alkalmas terményeket, illetve szántóföldi növénytermesztést, hiszen egységnyi terület művelésével kevesebb embert tudunk élelmezni.
Az állatok az elfogyasztott táplálék jelentős részét saját életük fenntartására (metabolizmusra), használják fel, így végül a létrejövő állati termék a bevitt energiának csak a töredékét tartalmazza – a takarmány és a végső állati termék beltartalmi értéke eltérő.
Emiatt csak azt vizsgálni, hogy hány kilogramm takarmányból hány kilogramm termék lesz nagyon félrevezető lehet. Célravezetőbb lenne, ha azt mérnénk össze, hogy mennyi bevitt, az ember számára nem fogyasztható táplálékból lesz magas minőségű állati fehérje – írja a greendex.hu
A nagyüzemi állattartás során több emberi fogyasztásra alkalmas fehérje vész el, mint amennyi létrejön
Nettó fehérjetermelés terén óriási különbségek vannak a különféle állatok és egyes fajaik között, valamint az állattartási rendszerek szempontjából is. A legjobban az extenzív, gyepre alapozott, kérődzőkre épülő modellek teljesítenek, a monogasztrikus állatok esetében előnyösebbnek bizonyul a háztáji tartás.
"Hibás az a feltételezés, hogy komplex ökológiai megközelítésből minden ilyen területen előnyösebb lenne az állattartás helyett a növénytermesztés. Többek között a gyepek számtalan fontos szerepe, a kedvezőbb mezőgazdasági modellek kontextusfüggősége és a mezőgazdaság szerepéről alkotott kép mind befolyásolják, hogy mit tekinthetünk jó megoldásnak."
– írja a greendex.hu, hozzátéve, hogy amikor az ökológiai szempontból ideális mezőgazdaságról van szó, számít a tájökológia, az étrend, az egészségre gyakorolt hatás és egy sor egyéb tényező.
Magyarországon természetvédelmi szempontból rendkívül kedvező lenne az úgynevezett féltermészetes gyepterületek legeltetése, kaszálása – fotó: pixabay.com
Előnyös alternatívák
Ökológiai szempontból kifejezetten előnyös lehetne a melléktermékek és az emberi fogyasztásra nem alkalmas (illetve kulturális okokból nem igazán fogyasztott) táplálékok alkalmazása a takarmányozásban, ahogy a mezőgazdasági és az élelmiszer-feldolgozásból származó hulladékok felhasználása is kedvező. A greendex.hu szerzője, Pribéli Levente jelenleg folyó kutatása során kistermelői állattartási gyakorlatokat vizsgál, ahol több jó példát is talált erre:
Van, ahol a gabona feldolgozása során keletkező hulladékkal egészítik ki a kecskék takarmányozását, míg máshol a saját termesztésű csemegekukorica szárát silózzák le teheneknek
– írja, majd megjegyzi, hogy az állattartás tájba illeszkedését, a helyi adottságok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert a tájtörténet, az emberi környezetátalakítás helyi múltja igen fontos.
A legjobban az extenzív, gyepre alapozott, kérődzőkre épülő modellek teljesítenek – fotó: pixabay.com
A mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek is hozzájárulhatnak az élelmezéshez
Magyarországon természetvédelmi szempontból rendkívül kedvező lenne az úgynevezett féltermészetes gyepterületek legeltetése, kaszálása, így a mezőgazdasági művelésre egyébként kevésbé alkalmas területek így hozzájárulhatnak az élelmezéshez.
Tájökológiai, illetve biodiverzitás-védelmi szempontból pedig még jó termőképességű területeken is érdemes lehet a gyepgazdálkodást választani
– véli Pribéli Levente, hozzátéve, hogy a sokféleségre építő diverz agroökológiai rendszerek, a permakultúrás rendszerek, a fás-erdős legeltetési rendszerek és más multifunkcionális, számos társadalmi és ökológiai előnnyel járó, élelmiszer-előállítást is szolgáló megoldások a legkedvezőbbek.
_fill_540x300_0.jpg)
