A tavaszi zabot vagy a zabos keverékeket március 20-ig el kellett vetni. Van azonban még két lehetőségünk, a cirokfélék és a szudánifű (különösen a növendék állományok esetében). Ha csak üszőknek adjuk, akkor vethető a hagyományos silócirok a jobb területkihasználás érdekében. Több terület marad a tehénnek vagy árunövénynek. Ha azonban mind az üsző-, mind a tehénállománnyal etetni akarjuk, akkor korszerű és újszerű hibridekben, fajtákban, genotípusokban kell gondolkodni.

cirok

Még nem késtünk el a tavaszi vetésű tömegtakarmányokkal – fotó: Shutterstock

Milyen állománynak javasoljuk a cirokféléket?

A cirokféléket elsősorban növendék üszőknek javasoljuk, másodsorban szárazonállóknak, majd közepes- és kistejű teheneknek, és csak a legvégső esetben (a gondosan választott, legkorszerűbb hibrideket) a nagytejű teheneknek. Óriási segítség azonban, ha a növendékállomány nem a hőstressz-érzékeny silókukoricát eszi, hanem egy alacsonyabb energiatartalmú, a kondíciót jobban kontrolláló, de jó minőségű cirokszilázsunk van helyette. A nagy energiatartalmú kukoricaszilázs pedig marad a tehénnek.

A cirok kb. 30%-kal olcsóbb és kb. 30%-kal kevesebb vizet igényel a kukoricához képest. A hozambeli különbség akkor jelentkezik elsősorban és nagy mértékben, ha a kimatikus körülmények nem optimálisak a silukorica számára.

Melyek a korszerű cirokfélék típusai?

A cirokféléknek számos típusát ismerjük. A klasszikus, nagy hozamú silócirkok 3-4 méteres magasságukkal képesek 70-80 tonna/ha zöldtermést adni. Jelentős, 15-20%-os kiindulási cukortartalommal, közepes rostemészthetőséggel és alacsony keményítő-, valamint energiatartalommal rendelkeznek. Ezek un. monocot-típusú hibridek, tehát járvazecskázóval, egy menetben takarítjuk be őket 30-33%-os szárazanyagtartalom mellett.

A kettős hasznosítású silócirok hibridek 190-230 cm magas (bugás) szemescirok hibridek. A modern silócirkok egy része tehát bugás (szemes), amelyek bár kisebb hozamot adnak, mint a silótípusú hibridek, de takarmányozási értékük megközelíti a kukoricaszilázst. Ennek oka, hogy 20% nyersrost-tartalom mellett 15-20% keményítőtartalmat képesek teremni a tejesérés végén –viszérés elején. Ezek is un. monocot-típusú hibirdek, tehát egy menetben takarítjuk be őket a szem érettségének függvényében. A rost emészthetősége azonban gyenge a késői betakarítás eredményeként.

Az egyik legígéretesebb nemesítési irány az un. BMR (Brown Mid Rib ) silócirkok előllítása, amelyek könnyen felismerhetők a levélerek és egyes növényi részek, tipikus barnás, sárgás-barnás elszíneződéséről. Az alacsonyabb lignintartalom, illetve gyengébb cellulóz-lignin kötés adott fenológiai fázisban kedvezőbb rostemészthetőséget eredményez. Tehát a lignintartalom nem csak fenofázis, hanem fajtafüggő is!

cirok

A cirok jobban bírja a szárazságot, mint a kukorica – fotó: dr. Orosz Szilvia

A megváltozott lignintartalom, illetve szerkezet viszont több olyan negatív agronómiai tulajdonságot is magával hoz (a legújabb kutatási eredméynek szerint 10-12%-al alacsonyabb termés, gyengébb szárszilárdság-dőlésre hajlamos állomány), ami miatt különösen nagy körültekintést igényel a hibridválasztás. A mérsékelt hozam mellett megmaradt azonban a termésbiztonság (szárazságtűrés). Egyes BMR-típusú cirokfélék pedig megközelítik a silókukorica energiatartalmát.

A szudánifüvek és a cirokkal (Sorghum bicolor-ral) alkotott hibridjeik talán a legsokoldalúbb növények a cirokfélék csoportjában. Felhasználhatóak zölden etetve, legeltetve, szénaként, szenázsként és egyes hibridek direkt silózva is.

A szudánifű és hibridjei jól tolerálják a különböző talajtípusokat. Különleges tulajdonságuk, hogy az április-szeptemberi tenyészidőszakban 3-szor kaszálhatóak, 60-30-30 napos vágási ciklusokban.

Szolgálják ezt úgy, hogy minden alkalommal különböző felhasználást tesznek lehetővé (szilázs/szenázs, széna, zöld, legeltetve), alkalmazkodva az aktuális időjárási és termelési viszonyokhoz. A szudánifű sikeresen termeszthető fő- illetve másodvetésként is. Hazánkban áprilistól-augusztus közepéig vethető (akár áprilisi rozs, vagy a későbbi tritikálé és a május végi borsós keverékek után is!).

szudánifű

A szudánifüvek az április-szeptemberi tenyészidőszakban 3-szor kaszálhatóak – fotó: Shutterstock

A piacon elérhető hibridek optimális betakarítási ideje tejelő tehénnel történő etetéskor (genetikai háttértől függően) a zászlóslevél megjelenése és a bugázás kezdete között van a szudánifű esetében. A szárazanyagtartalom azonban ekkor 20-27% között alakul (hibridtől függően), ami még nem optimális a direkt silózásra. Ebben a fenológiai fázisban a kétmenetes betakarítás technológiáját, tehát a fonnyasztást javasoljuk a szudánifű esetében.

Fontos említeni, hogy a betakarításkor mindig hagyjunk 15-20 cm-es tarlót, mert ez biztosítja a gyors újrasarjadzást. A legeltetés (ugyanúgy mint az összes többi hasznosítás esetében) 60-70 cm-es magasságtól kezdődhet. Ennek többek között az is az oka, hogy a cirokfélékben természetes módon előforduló ciánglikozidok 60 cm alatt még jelen lehetnek. De bármilyen tartósítást alkalmazunk, például erjesztéssel illetve szárítással konzerváljuk a szudánifüvet, a ciánglikozidok természetes úton, rövid időn belül (3-7 nap alatt) maguktól lebomlanak! Így ha táblánkat erős stresszhatás érte, akkor érdemes erjesztett takarmányként hasznosítani a termést.

Reméljük sikerült ezen rövid áttekintéssel bemutatni a cirokfélékben rejlő lehetőséget és egyben azt is, hogy hasznosítás módját elsősorban a szilázst (szénát) elfogyasztó állat termelési szintjétől tegyük függővé.

Dr. Orosz Szilvia és Fazekas Miklós
ÁT Kft, Gödöllő
Alfaseed Kft, Karcag