Egyre tisztább, sőt, fehérebb a magyar libatoll-kereskedelem az adóhatóság sorozatos ellenőrzései nyomán. Az elmúlt években több áfacsaló szerencsevadász "felvásárlót" is lekapcsolt a NAV, akik gyakran kirívó mértékben megszedték magukat az aranyárban mért libatollon. Mert hiába fejlesztenek ki évente újabb pihe-puha műszálas tömőanyagokat, a tehetős és igényes vásárlók továbbra is keresik a libatollal – vagy még inkább pehellyel – tömött párnákat és paplanokat.

Magyarországon évszázados hagyományai vannak a „libázásnak”, ám a hirado.hu által megkérdezett szakember szerint ebbe a világba csak beleszületni lehet, bekerülni nem igen: aki nem a tollak és a minden hájjal megkent kereskedők világában nő fel, nem fog eligazodni ebben a furcsa közegben.Libatoll és pehely: párnák, paplanok évszázadok óta legnemesebb töltőanyaga mind a mai napig. A műanyagok forradalmával a piacuk visszaszorult, de Nyugat-Európában és Kelet-Ázsiában változatlanul keresett árucikkek. Németország, Hollandia, Belgium, Kína, Korea és Japán, ez a hat ország vásárolja fel a kiváló minőségű ágyneműk java részét, az alapanyagként szolgáló tollak viszont hagyományosan Kelet-Európából származnak.

A libatenyésztés a legrégebbi szakmák közé tartozik a magyar mezőgazdaságban, ma is tízezerszámra tartanak libákat, főleg a keleti határvidéken. „A toll puha, rugalmas, remekül tartja a hőt és nagyon tartós” – ecseteli az anyag előnyeit Köves Péter, egy 80 éve működő paplangyártó cég, a Peter’s Paplan vezetője. Egy tollpaplan vagy pehelypaplan akár húsz évig is használható, míg a poliésztereket 3-4 évente cserélni kell. Döntés és pénztárca kérdése, hogy ki melyiket választja – teszi hozzá.

liba

Sokan nem is sejtik, hogy mekkora üzlet libát tartani – fotó: Shutterstock

A liba legértékesebb tolla a pehely, ez mindössze öt négyzetcentiméteres foltban nő elöl a mellkasán, és szintén egy kevés a szárnyai alatt. A jó minőségű tollat kilónként nagyjából 120 euróért mérik, egy kiló kiváló pehely ára viszont a 160-200 eurót is elérheti. Az utóbbiból készült csúcstermékeket csak a kiváltságosak engedhetik meg maguknak: egy komolyabb, prémium márkájú pehelykabát ára Nyugat-Európában nagyjából 800 dollár, vagyis mai árfolyamon bőven 200 ezer forint felett van. Akadnak persze ennél jóval olcsóbb, középmárkás darabok is. Ezeket a ruhadarabokat, és a mínusz 40 fokig használható hálózsákokat a tehetősek mellett a hegymászók vásárolják, meg azok, akik különösen hideg helyeken dolgoznak.Van tehát, aki megfizeti, de ahhoz, hogy egy gyártó igazán jó termékkel szolgálhassa ki őket, a legjobb alapanyagot kell beszereznie, kell tehát az apáról fiúra öröklődő tudás – emeli ki Köves Péter.

„A tollkereskedelem nem az úriemberek klubja, az üzletkötéshez tökéletesen ismerni kell a libatollakat, és a kereskedők mentalitását” – magyarázza el a cégvezető, akinek már a nagyapja is ezzel foglalkozott. A toll lehet új vagy használt. Az újakat élve tépik az erre szakosodott brigádok, gépek szedik le a libákról a vágóhídi futószalagon. A használt tollakat házaktól gyűjtik össze vidéken, mossák és szortírozzák.

Régen a tollakat csak feltették a padlásra száradni és beletömték a paplanba, ma már mindent mosni, fertőtleníteni kell, nehogy allergiát okozzon – tér ki rá Köves Péter. Megjegyzi, hogy a tollak allergiát kiváltó hatása nem tudományos tény, a vizsgálatokat pro és kontra gyakran a különféle üzleti érdekcsoportok pénzelik, ezért nehéz tisztán látni ezekben a kérdésekben. Hasonló a helyzet a libatartás állatkínzásnak tartott módszereivel kapcsolatban, mindenesetre a magyar törvények egyelőre az élve tépést is engedélyezik – teszi hozzá.

tollak

Egy dörzsölt kereskedő kezében aranyat érhet – fotó: Shutterstock

A magyar libázókat azonban nemcsak az állatvédők (és piaci konkurensek) kezdték ki, az adóhatóság is lecsapott rájuk. A NAV adócsalás miatt rendre súlyos bírságokat szabott ki az áfát nem fizető kereskedőkre, többen ki is szálltak az üzletből, akik korábban törvénytelenül működtek. Ezzel Köves Péter sem vitatkozik, azt viszont korántsem üdvözli, hogy a készpénzes kifizetéseket másfél millió forintra korlátozták. „Ez egy hagyományosan készpénzes műfaj, ahol az üzleteket helyben, személyesen kötjük, és azonnal, kézbe fizetünk” – mondja.

„Ha egy megrendeléshez szükségem van 500 kiló pehelyre, autóba ülök, vidékre utazom a kereskedőhöz. Alaposan átvizsgáljuk az árut, megalkudunk, és otthagyok nála 2-3 millió forintot. Ha elmegyek a bankba, hogy befizessem a számlájára, vagy akár csak kimegyek telefonálni, és intézem az átutalást, már szinte biztos, hogy nem az kerül a zsákba, amit kiválasztottam. Ha tetszik, ha nem, ez egy ilyen kör; aki nincs résen, könnyen ráfarag. Most többször kell utaznom, és kisebb összegű üzleteket kötünk” – magyarázza Köves Péter.

Bár a budapesti székhelyű Peter’s Paplan havonta 10 tonna libatollat dolgoz fel, így is csak „a tollpiac oldalvonalán mozog”. Legalább 20-30 cég működik ezen a területen, köztük 3-4 igazi óriás, amelyek a kevésbé tökéletes, ám kiszámítható vágóhídi tolltermést átveszik. Méghozzá a teljes mennyiséget, így ebből a forrásból a kisebb vállalatokhoz szinte nem is jut. A liba ráadásul univerzális tenyészállat – emeli ki Köves Péter –, hiszen a tollától a húsán keresztül a májáig minden részét felhasználják, tartása tehát továbbra is jövedelmező ága maradhat a magyar mezőgazdaságnak.