Nem volt hagyománya a zöldségtermesztésnek, mégis virágzik a László-Rigó család farmja a Kolozsvár melletti Magyarfenesen. Saját palántaneveléssel, megbízható minőséggel és közvetlen értékesítéssel érték el, amiről sok romániai gazda csak álmodik.

Szakmát váltott, hazatért – és belevágott

A Magyarfenesen élő László-Rigó Lehel eredetileg ácsnak tanult, majd kőművesként is dolgozott, majd hosszú éveket töltött el Magyarországon, többek között a budapesti Rózsadomb házain is dolgozva. A kertészkedést már akkor megszerette, és amikor hazaköltözött, egy súlyos kartörés miatt váltania kellett: feleségével együtt úgy döntöttek, hogy gazdálkodásból fognak megélni.

Kezdetben virágot termesztettek, de hamar kiderült: a zöldségpiacon van nagyobb esélyük. Mára tucatnyi növényt termesztenek fóliasátorban és szabadföldön, saját palántaneveléssel, szezonról szezonra növekvő vásárlói körrel.

Időjárási kihívások és okos technológia

Mint elmondták, az idei év rendkívül szeszélyesen indult: tavaszi hideghullám és fagy hátráltatta a palántázást. A fóliasátrakat nem fűtik – az energiahordozók ára miatt csak hidegfóliában gazdálkodnak. Most pedig a hőség okoz gondot: a padlizsánleveleket megperzselte a talajon fekvő fólia, a paradicsomtermések pedig „felhólyagosodtak” a hőségtől.

A farmon kétféle öntözési technológiát alkalmaznak: forgó szórófejes öntözést a káposztáshoz, csepegtetőrendszert a fóliasátrakban és veteményesekben. Ez elengedhetetlen a kánikulai forróságban.

„Csak azt termeljük, amit szeretnénk megenni”

A László-Rigó család nem dolgozik viszonteladókkal, minden zöldség a farm előtti standon talál gazdára.

A kereskedők a gyenge minőségű, agyonvegyszerezett tömegárut keresik. Mi tiszta, ízletes zöldséget kínálunk, amiben bízni lehet

– mondja a gazda.

Nem rendelkeznek biotermelői tanúsítvánnyal, de zömében biogazdálkodásban engedélyezett szereket használnak. Erősebb rovarölőhöz csak végső esetben nyúlnak, és mindig betartják a várakozási időket – még akkor is, ha senki nem ellenőrzi.

Palántától a padlizsánig – egész éves munkarend

A munka januárban kezdődik, virághagymákkal és vetőmagokkal. Április 20-a után kerülhetnek ki a palánták a fóliasátrakba – a korai ültetés kockázatos, egy évben például közel egy méteres paradicsompalántáik kétharmada fagyott el. A termények sora egész évben biztosított: tavasszal retek, hagyma, saláta, majd paprika, paradicsom, uborka, bab, padlizsán, káposzta és burgonya kerül az asztalra.


Zsuzsa asszony, a családanyából lett termelő vezeti a helyi árusítást. Elmondása szerint a vásárlók fokozatosan ismerték fel a különbséget:

– Van, aki cukorbetegeknek ajánlott paradicsom miatt keres, mások orvosi tanácsra kerülik a szermaradványos zöldséget – árulta el.

A termékek ára magasabb, de a vevők hajlandók többet fizetni a megbízható minőségért. Nem a mennyiségre törekednek, hanem az ízre és az egészségre. Mindegyik növényből több fajtát kipróbálnak és azt viszik nagyobb területre, amivel ők maguk is elégedettek.

Nem könnyű, de szabad – és értelmes

A család két gyermeke is besegít, egy külsős dolgozó támogatja még a munkát. Alkalmi napszámosuk nincs, mindent saját kézben tartanak.

– Romániában nagy jövője van a mezőgazdaságnak, mert mindenki menekül a termőföldtől. De nekünk ez az élet. Mi osztjuk be az időnket, dolgozunk hajnalban, pihenünk délben, és azt esszük, amit megtermelünk – vallja László-Rigó Lehel.

A csendes kalotaszegi településen kialakult egy működő, életképes zöldségfarm – ahol minden négyzetméter mögött kemény munka és tudatos gazdálkodás áll.

– Ez a legjobb szakma a világon – mondta búcsúzóul László-Rigó Lehel.

Forrás: Krónika Online

Indexkép: YouTube