A gazdálkodó nők kevesen maradtak – de ők soha nem adják fel...

2020. március 8., vasárnap 13:05:22 / Agroinform.hu

12 éve vagyok vidéki nő, 8 éve farmer és úgy érzem, hogy arra születtem, hogy a természetközeli vegyes-gazdaságokat népszerűsítsem. A Nemzetközi Nőnap alkalmából bemutatom nektek egyik ma is élő női példaképemet, aki sokat tett a haszonállattartás korszerűsítéséért.

Az európai vidéki nők helyzetét részletesen elemeztük nem olyan régen, amikor a Corteva Agriscience közzétette 17 országot átfogó kutatásainak és tanulmányainak eredményeit. Ezekből kiderült, hogy az európai nők 89 százaléka büszke arra, hogy a mezőgazdaságban dolgozik, ám csak 50 százalékuk boldog és elégedett az ott végzett munkájával. Pedig, egy amerikai felmérés szerint a nők irányította agrárgazdaságok nyereségesebbek, ezen nők heti átlagfizetése pedig 1114 dollár. Az amerikai problémák között egyébként az is elhangzott, hogy a szülés után a mezőgazdasági munkába visszatérő nők fizetése alacsonyabb lesz, mint volt – hozzáteszem, hogy ez szerintem több európai országra is igaz és Magyarországra is.

A FAO közelmúltban végzett tanulmánya leírta, hogy szerte a világban – beleértve Európát is – létezik a nemek közötti diszkrimináció – sőt, az agráriumban dolgozó nők SAJÁT MAGUKAT IS ALÁBECSÜLIK.

Véleményem szerint nem szabadna alábecsülniük magukat a vidéki nőknek, különösen nem azoknak, akik egy-egy gazdaság részét képezik, hiszen legalább annyit – ha nem többet – tudnak dolgozni, mint férfi társaik. Igaz, hogy hirtelen kifejtett fizikai erejük kisebb a férfiakénál, de kitartó, egyenletes munkavégzésben megbízhatók, fáradhatatlanok – a saját megfigyelésem szerint.

Sokszor végeznek a nők "hálátlanabb, észrevétlen" munkát, mint a férfiak – gondolok itt a házimunkára, gyermeknevelésre, amelyekről a társadalom általánosan úgy vélekedik, hogy ez a világon a legtermészetesebb és magától értetődő dolog. Tegyük hozzá a vidéki, vagy tanyán élő nők helyzetéhez azt is, hogy általában rájuk marad a jószágok etetése, a kert ápolása és a házimunka piszkos része, amely jóval több napi teendővel jár, mint egy városi lakás esetében.

Sokszor elképedve hallgatom anyósom történeteit, amelyek arról szóltak, hogy fiatal korában ellátta a jószágokat, megetette a hízókat, reggelit készített a családnak, elment a munkahelyére, munka után hazafelé összeszedte a gyerekeket az iskolából, foglalkozott velük, kiment a jószágokhoz, majd vacsorára is csinálni kellett valamit... Hétvégén rendben kellett tartani a kertet és ha lehetett, kimentek a fóliába dolgozni... Mindemellett csodát tett azzal, hogy a gyermekének meghozta a kedvét a gazdálkodáshoz és a következő generáció nem fordult el ettől a kegyetlen sok munkával járó életmódtól.

Gyakran látjuk, hogy ez az életmód a mai napig sok helyen megmaradt az alföldi tanyavilágban. Amikor mi a kényelmes, klímás autóban ülünk, minden áldott reggel, hóban-sárban-és rekkenő hőségben egyaránt tekernek a biciklin velünk szemben az asszonyok. Frissek, mosolyognak. Már mindent elvégeztek otthon és kerékpárral mennek a 10 km-re levő munkahelyükre.

Igaz, hogy régen százan tekertek ezen az úton – mára pedig hárman maradtak... De még vannak ilyen asszonyok. Minden tiszteletem az övék.

Szeretnék erőt adni vidéki, gazdálkodó nő társaimnak, ezért bemutatom egyik ma is élő példaképemet, aki emberfeletti erővel és kitartással vívta ki a társadalom elismerését és sikerre vitte életművét.

Mary Temple Grandin amerikai pszichológus, zoológus, az állati viselkedés szakértője. A Colorado-i Állami Egyetem professzora 1947. augusztus 28-án született a Massachusetts-i Bostonban.

Temple Grandin a haszonállattartáshoz szükséges eszközök fejlesztésével foglalkozik.

Fejlesztéseit többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban és Új-Zélandon előszeretettel használják.

Kevesen tudják, hogy Magyarországon is megtalálhatók a világhírű karámrendszerei, többek között Gelencsér László íjkészítő mesternél Kaposmérőn, aki bölényei válogatásához és kezeléséhez használja a szerkezetet több mint 15 éve.

Mozsgai József által vezetett Mozsi Major limousin húsmarha törzstenyészet karámja is Temple fejlesztéseinek felhasználásával készültek Sellyén.

Temple-ihletésű egészségügyi folyosó a Mozsi Majorban – fotó: Mozsgai József

Temple Grandin világhírre tett szert életművével, mint autizmussal élő sikeres felnőtt.

Jómagam életemben először 2008-ban, Gelencsér László bölényfarmján hallottam az amerikai "szuperasszonyról" – és ekkor még csak idegen nyelvű forrásokból tudtam megismerni Temple Grandin életét.

Bölénykezelő karámrendszer Kaposmérőn – fotó: Gelencsér László

Az autizmussal született kisgyermek Richard McCurdy Grandin, az USA-ban az akkori legnagyobb búza termőterülettel rendelkező farmer édesapa- és Anna Eustacia Purves színésznő-énekes édesanya első gyermekeként látott napvilágot. A Wikipédia magyar nyelven így ír gyermekkoráról: "Három és fél éves koráig nem beszélt, sikítással és zümmögéssel kommunikált. 1950-ben autizmussal diagnosztizálták, szüleinek pedig azt tanácsolták, helyezzék el egy intézetben. Édesanyja ehelyett egy másik orvos beszédterápiára vonatkozó tanácsát fogadta meg és nevelőt fogadott lánya mellé, aki különböző társas- és szerepjátékokkal elérte, hogy Grandin elkezdett beszélni és fejlődni. Kamaszkorában megalkotta "ölelőgépét", egy speciális eszközt arra, hogy megnyugtassa magát (az eszközt ma is sikerrel használják hiperérzékeny autisták megnyugtatására). Saját bevallása szerint az iskolai évek képezték élete legrosszabb időszakát – a vele egykorúak furcsának tartották és a gúnyolódások céltáblájává vált – de ekkor fedezte fel fizikatanára a kiemelkedő képességeit, amelyeket a későbbiekben továbbfejlesztve a világ egyik legjobb állattartási eszközöket tervező embere lett. Már felnőttként a kezdeti autizmus diagnózisát Asperger-szindrómára módosították, amely az autizmus spektrumán helyezkedik el, de olyan elváltozás, amely magasabb idegrendszeri funkciót tesz lehetővé.1970-ben Bsc. fokozatot szerzett pszichológiából a Rindge-beli Frank Pierce egyetemen, 1975-ben pedig az Arizona-i Állami Egyetemen ért el mesterfokozatot zoológiából, amelyet 1980-ban az Illinois állambeli Urbana-Champaign Egyetemen PhD-re bővített. Az egyetem elvégzése óta a nagyüzemi állattartáshoz, elsősorban a szarvasmarha-tartáshoz szükséges eszközök fejlesztésével foglalkozik. A jelenlegi amerikai vágóhidak nagy része az ő tervei alapján épültek.

A Cargill vállalat magyar nyelvű honlapja így ír Temple Grandin világhírű fejlesztéséről:

"Temple Grandin az autizmus oly típusával született, amely miatt a világot képeken és szimbólumokon keresztül tudja befogadni, akárcsak az állatok. Grandin nagynénje szarvasmarhafarmján szerzett korai tapasztalatainak, valamint tanulmányainak köszönhetően tudta bevezetni alkotását a húsfeldolgozó üzemek élő állatokat kezelő területein, az állatállománnyal szembeni bánásmódot hangsúlyozva az Egyesült Államok marhahússal foglalkozó üzletágán belül. Felfedezései döntő fontosságú fejlesztések egész sorát segítették elő, a szarvasmarhák üzemben való fogadásától kezdve egészen elhelyezésükig, áthelyezésükig és feldolgozásukig.

Grandin tervrajzán halszálkamintában elhelyezett karámok és egy központi útvonal szerepelt. A karámok vizet és helyet biztosítottak a szarvasmarhák számára annak érdekében, hogy lenyugodjanak a teherautós szállítás után. Ezenkívül az üzembe vezető útvonalak ki lettek szélesítve, illetve magas, szilárd falakkal lettek körülvéve, melyek kanyargó vonalban haladnak, így az állatok folyamatosan, zavaró tényezők nélkül haladhatnak előre. Annak tudatában, hogy a szarvasmarhák természetszerűleg a fény felé haladnak a sötét helyekről, olyan berendezéseket helyezett el számukra, amelyek a következő területre csalogatják őket.

Mindez egy sokkal nyugodtabb és hatékonyabb folyamatot eredményezett, amely jobb az állatoknak, ezáltal az üzem dolgozói számára is biztonságosabb. A Cargill elsőként valósította meg Grandin elképzelését, és azonnali javulást tapasztalt a folyamatok és a termékek minőségében egyaránt.

A kísérleti program után a Cargill minden észak-amerikai marhahús- és sertésfeldolgozó létesítménye számára elrendelte felépítésük módosítását, új normákat teremtve az állatokkal szembeni emberséges bánásmód terén" – majd ezt a jó példát számtalan tenyésztő, állattartó és feldolgozóüzem átvette szerte a világon.

Grandin az Oliver Sacks által írt "Antropológus a Marson" című könyvének kiadása után vált ismertté, ugyanis ezzel a jelzővel meséli el, hogy marslakóként érzi magát a "normális, átlagos" emberek világában. Ezután több népszerű tévéshow-ban, mint a Larry King Live és a Today Show, valamint különböző lapokban (Times, People) szerepelt. A BBC dokumentumfilmsorozatának, a Horizon-nak egyik része (A nő aki úgy gondolkodik mint egy tehén) is róla szólt.

2010-ben, Mick Jackson rendezésében életrajzi tévéfilm is készült róla, Temple Grandin címmel, amelyben a főszereplő színésznő alakítását Arany Glóbusszal jutalmazták.

Temple Grandin egész életét az autista emberek elfogadtatására, az ő életük jobbá tételére – valamint nem utolsó sorban, a haszonállatok emberségesebb bánásmódjáért való küzdelemre tette fel.