A vörös róka és az aranysakál hazánkban meghatározó csúcsragadozónak számítanak, fontos ökológiai szerepet töltenek be. Ugyanakkor jelenlétük az emberi lakóhelyek közelében nemkívánatos, hiszen számos konfliktus forrásai lehetnek. Ezek a rendkívül alkalmazkodó ragadozók jelentős károkat okozhatnak a háziállat-állományokban, továbbá több olyan kórokozót is hordoznak, amelyek az emberekre is veszélyesek lehetnek. A falvak és városok környékén a bőséges táplálék és búvóhely miatt a róka- és sakálpopulációk sűrűsége a természetesnél jóval magasabbra nőhet, ami fokozott egészségügyi kockázatot jelent.

Veszettség: a legismertebb ragadozók által terjesztett betegség

A veszettség az egyik legismertebb, rókák által terjesztett fertőző betegség. Az 1990-es évek közepéig rendszeresen előfordult Magyarországon a rókák körében. Az országos csalétkes vakcinázási programnak köszönhetően a veszettség esetei napjainkra minimálisra csökkentek, bár az ország keleti részein időről időre felbukkanhat a betegség, amelyet célzott vakcinázással próbálnak megfékezni. Emiatt a veszettség veszélye továbbra is fennáll.

A veszettség egy heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos megbetegedés, amely leggyakrabban harapás útján terjed. A harapást követően azonnal beadott oltás az egyetlen hatékony védekezési mód. Amennyiben a tünetek már kialakultak, a betegség szinte mindig halálos kimenetelű. A vírus minden melegvérű emlőst, így a házi- és vadállatokat is megfertőzheti, a madarak azonban kevésbé fogékonyak.

Újabb fenyegetés: a galandféreg és az alveoláris echinococcosis

A veszettség visszaszorítása után a rókapopulációk számának növekedése újabb veszélyt hozott: a rókák öttagú galandférge, az Echinococcus multilocularis egyre szélesebb körben terjedt el. Mára gyakorlatilag egész Európa, így Magyarország is fertőzöttnek számít. A parazita végső gazdái közé tartoznak a kutyafélék – a róka, az aranysakál és a házi kutya egyaránt. Ezekben az állatokban a kifejlett férgek a vékonybélben élnek, petéik a bélsárral kerülnek a külvilágba. A peték vastag burkúak, jól ellenállnak a környezeti hatásoknak.

A parazita fejlődési ciklusához szükséges egy köztigazda is, rendszerint rágcsálók, amelyek a peték elfogyasztása után fertőződnek, majd szervezetükben, főként a májban alakulnak ki a fertőző lárvák. Ha a fertőzött rágcsálót megeszi egy kutyaféle, az újra megfertőződik. Az ember is megfertőződhet, ha mosatlan zöldségekkel, gyümölcsökkel a petéket lenyeli. Ekkor a májban lassan növekvő, daganatszerű elváltozás keletkezik, amely évek alatt májelégtelenséget, kezelés hiányában pedig halált okozhat.


aranysakál

A kórokozónak az aranysakál is hordozója és terjesztője Fotó: Országos Erdészeti Egyesület

A betegség magyarországi terjedése és kockázati tényezői

Hazánkban először 2002-ben mutatták ki a parazitát rókákban, míg az első emberi megbetegedést 2008-ban jegyezték fel. Azóta a fertőzöttség szinte az egész országot érinti, 2024-ig már 40 humán esetet regisztráltak, és az új esetek száma évről évre emelkedik. Dr. Dezsényi Balázs infektológus és munkatársai kutatásai alapján a Dél-Dunántúl és az Északi-Középhegység kiemelten fertőzött, míg az Alföldön alacsonyabb a kockázat. A kutatók azt is megállapították, hogy az alacsonyabb jövedelmű térségekben élők nagyobb veszélynek vannak kitéve.

A MATE Kaposvári Campusának "Egy Egészség" Munkacsoportja a Dél-Dunántúlon vizsgálja a természetes környezetben zajló járványtani folyamatokat. 2016 óta tartó kutatásaik szerint Külső-Somogy Balatonhoz közeli területei, valamint a Drávasík járványtani szempontból forrópontnak számítanak, ahol a ragadozók echinococcus-fertőzöttsége az átlagnál jóval magasabb.

A kutatók kimutatták, hogy a vörös róka és az aranysakál együttes jelenléte tovább növeli a kockázatot, mivel a két faj eltérő módon, de egymást kiegészítve szennyezi a környezetet parazita petékkel. Az emberközeli egyedek jóval több bélparazitát hordoznak, és körükben gyakrabban fordul elő az Echinococcus multilocularis galandféreg is.

A ragadozók településekhez való alkalmazkodása és az emberi tényezők

Nem új jelenség, hogy a sakálok és rókák az emberi települések közelébe húzódnak – hasonló folyamatok figyelhetők meg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is. Az elhanyagolt hulladékkezelés, a kóbor állatok etetése, a szabadon hozzáférhető kutya- és macskaeledel, valamint a nem megfelelően védett baromfi mind-mind vonzóvá teszik a településeket a ragadozók számára. Ennek következtében a városok és falvak környékén jóval sűrűbb populációk tudnak megtelepedni, mint az erdőkben vagy mezőkön. A nagyobb sűrűség és a háziállatokkal való gyakori érintkezés miatt ezek a populációk több parazitát hordoznak, és az echinococcus-fertőzés is gyakoribb körükben, mint a természetes élőhelyeken élő társaiknál.

Mit tehetünk a védekezés érdekében?

A ragadozók populációját – természetes ellenségek hiányában – elsősorban a táplálék mennyisége szabályozza. A betegségek önmagukban nem alkalmasak az állomány csökkentésére, és a vadgazdálkodás is legfeljebb mérsékelni tudja a kockázatokat. Ezért mindenkinek hozzá kell járulnia a védekezéshez.

  • Fegyelmezettebben kell kezelni a hulladékgyűjtést, beleértve a zöldhulladékot is, hogy se a hulladék, se az ott megjelenő rágcsálók ne vonzzák a ragadozókat.
  • Meg kell szüntetni a településeken belüli és azok közvetlen közelében lévő elhanyagolt, bozótos területeket, amelyek búvóhelyet biztosítanak a vadaknak.
  • Abba kell hagyni a kóbor állatok etetését, sőt, a befogásuk és gazdához juttatásuk is ajánlott, hogy a ragadozók ne találjanak könnyen táplálékot.
  • Az udvaron tartott kutyák és macskák etetése csak felügyelet mellett történjen, és az eledelmaradékot azonnal el kell távolítani.
  • A baromfiállományt megfelelően kell védeni, ami nem csak közegészségügyi, de állatvédelmi szempontból is fontos.
  • A macskák szabadon tartását érdemes átgondolni, mivel sok eltűnt házi kedvenc a ragadozók áldozatává válik.

Ezek az apró, mindennapi változtatások jelentősen csökkenthetik a parazitás fertőzések kockázatát, és hozzájárulhatnak a közegészségügyi veszélyek mérsékléséhez.

Forrás: OMVK

Indexkép: Pixabay