A vadgazdálkodási ágazatban rend van, az agrár- és a vadgazdálkodók között harmónia van – köszönhető ez a közelmúltban hatályba lépett jogszabályoknak, illetve a Nemzeti Agárgazdasági Kamarának, amely felvállalta az ellenérdekelt felek közötti békítést – adott rövid helyzetelemzést Bitay Márton Örs, az Agrárminisztérium földügyekért felelős államtitkára a NAK-nak a Fehován megrendezett hagyományos vadgazdálkodási konferenciáján.
– Ennek része volt a védett állatok által okozott károkat érintő rendelkezések új alapokra történő helyezése is, amellyel egy régi hiányosságot pótoltunk. Eddig ezen fajok esetében nem volt rendelkezés arra nézve, ki viseli a kárt, ha elmaradt az indokolt riasztás, befogás vagy gyérítés. Ezt most kezeltük. Mivel az állam korlátozza a gazdálkodók lehetőségeit, a közérdekre tekintettel, így ebben az esetben a természetvédelmi hatóságnak kártalanítást kell fizetnie – mondta.
A Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézete vezetésével munkacsoportokban hosszú ideje tart az egységes mezőgazdasági, illetve az erdei vadkárfelmérési útmutató (EMVU; EEVU) előkészítése. Ennek folyamatáról, a publikus információkról az elmúlt években többször, több fórumon is beszámolt a kamara elnöke, illetve más szakértői.
Mint Csányi Sándor, a VMI vezetője a konferencián elmondta, az EMVU öt részből áll majd: elvek és fogalmak, a vadkárfelmérés eszközei és módszerei, termesztett növények kárfelmérése, szakértői és képzési követelmények, mellékletek.
Nagy Imre, az ERTI tudományos főmunkatársa pedig a 90 oldalas EEVU majdani felépítését mutatta be: általános tájékoztató, az erdei vadkárok osztályozása, az erdei vadkár a jogszabályokban, az erdő értékének számítása (országos segédtáblák, etalon állomány), az erdősítésjellegű faállományok terepi felvételezése, az erdei vadkárok különleges esetei, a vadkárszakértés fejezetekből áll össze.
Győrffy Balázs: Az útmutató célja az is, hogy alkalmazása a lehető legrövidebb és legkorrektebb kárrendezési eljárást biztosítson – fotó: nak.hu
Ahogy Győrffy Balázs fogalmazott, az útmutatók fő célja, hogy a mező- és erdőgazdálkodásban a vad által okozott károk mennyiségének, a károsodott terület nagyságának, valamint a károk pénzbeli értékének meghatározása országosan minél egységesebb módszerekkel történjen. Célja továbbá, hogy alkalmazása a lehető legrövidebb és legkorrektebb kárrendezési eljárást biztosítson. Mint mondta, elő kell segítenie, hogy a legtöbb vadkárügy első lépésben egyezséggel rendeződjön, és hogy a kárrendezési ügyek ne kerüljenek a bírósági szakaszba. Fontos célkitűzés továbbá, hogy a vadkár mértékének megállapítása a kár megállapításában részt vevő személyek szubjektivitásától mentes, ellenőrizhető és azonos végeredményt adjon.
– A szakértők arra törekedtek, hogy az útmutató szakmai konszenzuson alapuljon, egyszerű, teljes körű, gyakorlatias legyen. Fontos cél volt még, hogy olcsó végrehajtású eljárást tegyen lehetővé, és az objektivitás jegyében lehetőleg ne tartalmazzon kivételeket – jegyezte meg a NAK elnöke.
Az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Ordasi Milán, az AM vadgazdálkodási főosztályának vezetője is, hiszen az esetleges vadkárt, vadászati kárt elszenvedő mezőgazdálkodók és a vadban okozott kárt és az élőhely-megszűnést közvetve elszenvedő vadgazdálkodó célja közös: az ökoszisztéma védelme és a fenntartható hasznosítás, gazdálkodás. Úgy fogalmazott, hogy az esetek döntő többségében sikerül a megegyezés: legalábbis a SZIE által a közelmúltban elvégzett, a mezőgazdasági vadkárt érintő kérdőíves felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezett 2116 gazda nagy része elégedett volt a létrejött megállapodással.
A főosztályvezető azonban megemlítette, hogy sokszor csak a mezőgazdálkodókat ért károk kerülnek előtérbe, a vadban okozott kár – vagy a vadászati kár – jóval ritkábban, pedig „jóval nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk". Hozzátette, ugyanígy élőhelyek (utak, árkok, nádasok, fasorok) is szűntek meg a mezőgazdasági területalapú támogatások egyre nagyobb igénylésével, így védett és nem védett fajok fennmaradása kerül veszélybe. Példaként hozta erre a hazai fogolyállomány drasztikus összeomlását.
Ordasi Milán szerint a vadgazdálkodók szempontjából az együttműködés tájanként és tejegységenként, illetve vadászatra jogosultanként eltérő, olykor változatos, néhol magas szintű, sok helyen pedig elégtelen, de békés. Úgy vélte, azokban az esetekben, amelyekben még sincs egyezség, a mediátorok tervezett bevonásával akár létre is jöhet.
Sokszor csak a mezőgazdálkodókat ért károk kerülnek előtérbe, a vadban okozott kár vagy a vadászati kár jóval ritkábban – fotó: Agroinform.hu
– A feszültségek csökkentése, kezelése érdekében kiemelt jelentőségű, hogy minden érintett fél a vadkár megelőzésére koncentráljon. Ezen a téren csak együttműködéssel, folyamatos kapcsolattartással, egymás tájékoztatásával lehet eredményt elérni, amiben segítségükre lehet a falugazdász- és a tájegységifővadász-hálózat. Ezért is fogadtuk örömmel Bitay Márton államtitkár megkeresését a tájegységi fővadászok és a NAK falugazdász-hálózata közötti kapcsolat lehetőségéről. Közvetítőként, mediátorként tudnák segíteni a földhasználókat és a vadgazdálkodókat a felmerült problémák megoldásában – mondta a NAK elnöke.
Győrffy Balázs hozzátette, a munkacsoportok 2018. november végén leadták az általuk javasolt útmutatókat (benne a mediátori intézménnyel). A NAK és az országos vadászkamara vállalta, hogy az útmutatókat mind az agrártermelők, mind a vadászatra jogosultak szemszögéből megvizsgálja, és 2019. február végéig jelzik a munkacsoportok részére a felmerülő észrevételeiket és javaslataikat az útmutatók véglegesítéséhez. Ezt követően pedig a konkrét jogszabály-módosítási tervezeteket eljuttatják a szaktárcához.
– Így most már elértünk a célegyenesbe, és rövidesen életbe léphet az egységes útmutató – fogalmazott egyértelműen a NAK vezetője.
