Egy múzeum kurátora több olyan emlőst talált, amelyek UV-fényben kéken, zölden, rózsaszínen vagy fehéren világítanak – írja a 24.hu.

A vörös róka hegyes fülének belseje fluoreszkáló zöldre változott, a jegesmedve úgy világított, mint egy fehér póló ultraibolya sugárzásban, ahogy a zebra fehér csíkjai és a leopárd bundája is. A narancssárga hártyásorrú denevér szárnyai fehéren világítottak, a bundája pedig rózsaszínben izzott. Azaz a fluoreszcencia az emlősök családjainak felében megfigyelhető. Érdekes, hogy a jelenség az állatoknál különböző módokon és testrészeknél mutatkozik meg.


A biológusok nem értenek egyet abban, hogy ez a ragyogás evolúciós előny-e vagy csupán a kémia mellékterméke. A körmökben, bőrben, fogakban, csontokban, tollakban, szőrszálakban és karmokban lévő keratin biofluoreszkál, de lehet, hogy ez a tulajdonság egyszerűen evolúciós véletlen.

jegesmedve

UV-fényben a jegesmedve úgy világított, mint egy fehér póló – fotó: Pixabay

Az egyik leginkább világító emlős a déli erszényesvakond, melynek bundája sárgásfehérré vált. A bundájában lévő keratin szintje a koptató talajrészecskék elleni védelmet segítheti, a fluoreszcencia pedig mellékhatás lehet. A denevéreknél sem valószínű, hogy a ragyogás segítené a túlélésüket.

Akadhatnak azonban olyan fajok, amelyeknél a ragyogás valóban előnyös lehet. Azok az emlősök, amelyek éjszaka, szürkületkor vagy hajnalban a legaktívabbak, a fluoreszcenciát arra használhatják, hogy gyenge fényviszonyok között jobban láthatóvá váljanak például a terület védelme érdekében. Más állatoknál pedig az UV-sugárzásban történő ragyogás a rejtőzködést segítheti.