Az állatok mindig is fontos szerepet töltöttek be az emberiség életében. Ennek a különleges kapcsolatnak a tiszteletére jött létre az Állatok Világnapja, amelyet minden évben október 4-én, Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet védőszentjének napján tartunk.

sok állat állatok világnapja

Október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Fotó: 123rf.com

Assisi Szent Ferenc élete során is sok figyelmet szentelt az állatokkal való bánásmódnak és azt hirdette, hogy nem csak embertársainkat kell szeretnünk és tisztelnünk, hanem mindent, ami körülvesz bennünket, legyen az akár élő, akár élettelen.

Ezért fontos az Állatok Világnapja

Az Állatok Világnapjának célja, hogy felhívja a figyelmet az állatokra, a jogaikra, a velük szembeni kötelezettségeinkre, és nem utolsósorban erősítse az emberek és állatok közötti különleges barátságot. Az állatoknak ugyanis rengeteg mindent köszönhetünk. Segítik mindennapjainkat és boldogabbá teszik azt, haszonállatként pedig táplálékkal látnak el minket, de munkánk során is sok terhet vesznek le a vállunkról.

Az Országgyűlés egyhangúlag szavazta meg az állatvédelemmel összefüggő egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosítását, így szerencsére most már súlyosabban büntetik az állatokkal szembeni bűncselekmények elkövetőit. A NÉBIH állatvédelemért is felelős hatóságként folyamatosan figyelemmel kíséri a házi- és haszonállatok helyzetét és küzd azért, hogy a felelős állattartói magatartás mindenki számára alapvető értékké váljon. A helyzet az elmúlt években, tekintettel a jogszabályi környezet megerősödésére, nagy mértékben javult, és végre bűncselekménynek minősül az állatkínzás.

Azonban a harc soha nem ér véget, hiszen folyamatosan fel kell hívni az emberek figyelmét a felelős állattartás fontosságára. Sajnos még mindig látni borzalmas körülmények között tartott állatokat, és a velük szemben tanúsított, embertelen bánásmód is sokfelé jelen van társadalmunkban. Az állatok teljes mértékben kiszolgáltatottak, ezért is fontos, hogy mi legyünk a beszédhangjuk. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, fontos, ha külön-külön, a magunk mikrokörnyezetében, jó példával járunk elől, de a javulás elképzelhetetlen, ha nem fognak össze a felelősen gondolkodó emberek, a civil szervezetek és a hatóságok.

tehenek etetése

A haszonállatok tartása teljes embert kíván. Fotó: 123rf.com

A felelős állattartás bázisát a családok adják, hiszen itt tanulja meg a jövő nemzedéke, hogy milyen módon kell bánnia az állatokkal és persze ez kihatással van az emberekkel való kapcsolataikra is. Így hát különösen fontos a szülői jó példa.

A képzésekben is helye van az állatvédelemnek

Először indított állatvédelmi, illetve állatjólléti posztgraduális képzést az Állatorvostudományi Egyetem - tudtuk meg az MTI-től. Az oklevelet adó kurzusra végzett állatorvosok jelentkeztek, akik – sikeres záróvizsga esetén – az állatvédelmi szakállatorvosi címet használhatják.

Az egyetem elkötelezett a felelős állattartás ügye iránt, és a növekvő társadalmi igényeket felismerve határozott a szakmai továbbképzésről, melynek tananyaga átfogja az interdiszciplináris tudományág valamennyi területét, egyebek mellett kiterjed a jogi szabályozásra, a hatóságok feladataira, a szakszerű állattartás követelményeire, a vadgazdálkodás előírásaira és a kapcsolódó etikai kérdésekre is. A kurzus a különböző besorolású állatok – kedvtelésből tartott állat, haszonállat, vadon élő, kísérleti, cirkuszi állat – védelmére vonatkozó speciális ismereteket külön is tárgyalja – ismertette az egyetem.

A kurzus célja, hogy a szakállatorvos-jelöltek elsajátítsák a pontos, hiteles szakvéleményezéshez, szaktanácsadáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalókat, és hatékonyan tudjanak részt venni az állatvédelemben is. A képzés során esettanulmányok analizálásával ismerik meg azokat az érvelési technikákat, amelyek segítségével eredményesen működhetnek együtt a laikus állatvédőkkel.

Az állattenyésztés változása hazánkban

A magyar mezőgazdaság 20. századi előrelépésének az állattenyésztés volt az egyik fő hajtóereje. Az 1990-es évek elején azonban sajnos termeléscsökkenés következett be, így ismét a növénytermelési főágazat adta a termelés több mint felét.

Míg korábban a legeltető állattenyésztés volt leginkább jellemző, addig a 19. századtól ez fokozatosan korszerűsödött. Megkezdődött a fajták kicserélése nagyobb termelőképességű fajtákra. Kiszélesedett az állatok istállóban tartása, megjelentek a korszerű vágóhidak és az ipari jellegű hizlaldák. A tejipar fejlődése magával hozta a nagyüzemi tehenészetek megjelenését. Azonban a 20. században megjelenő állatbetegségek miatt alaposan visszacsökkent a termelés.

Az ország állatállománya 1925-ig folyamatosan növekedett, de még mindig kevesebb volt, mint a háború előtt. A gazdasági világválság ismét visszataszította az állattenyésztést, majd a II. világháború okozott óriási pusztítást az állományokban. Évekig tartott, mire ismét fejlődésnek indult az ágazat. A sertésállomány 1949-re, a szarvasmarha-állomány 1950-re, a juhállomány 1953-ra érte el 1942. évi nagyságát. A lóállomány viszont az óriási veszteségek miatt a háború előtti szintet már soha többé nem közelítette meg.

A nagyüzemek fejlődése azután az ország állatállományának növekedését, az állati termékek termelésének fokozását tette lehetővé. Az 1960-as és az 1980-as évek között jelentősen átalakult az állattenyésztés szerkezete. Míg korábban a szarvasmarha-tenyésztés, addig a 1970-es évektől a sertéstenyésztés vette át a vezető szerepet. A legnagyobb növekedést azonban a baromfitenyésztés produkálta.

A rendszerváltást követően az ország szarvasmarha állománya rohamosan fogyott, és hasonló visszaesés mutatkozott a sertésállományban is, míg a baromfitenyésztés a XX. században töretlenül fejlődött. Így 1950 és 1990 között a vágóbaromfi- és a tojástermelés közel ötszörösére emelkedett.

Az állattartás teljes embert kíván

Azonban manapság ismét megindult a kedv az állattenyésztés iránt. Sokan a városi életüket feladva vágnak bele a gazdálkodásba, vagy csak a család ellátása céljából, vagy akár a megélhetésük biztosításának módját látva benne. Ha állattenyésztésről beszélünk, nem lehet munkaként kezelni, csakis hivatásként. Az állatokkal való foglalkozás nem csak egy szelete az életünknek, hanem teljes embert kíván.

Csodálatos hivatás, de nagyon sok munkával és lemondással jár. Azonban főleg a városi, stresszel teli, rohanó életmód után egészen más mederbe képes terelni az emberek életét. Nagyon sok háztáji gazdaságban tartanak haszonállatokat, és természetesen sok mezőgazdasági vállalat is foglalkozik állattenyésztéssel. Az állatok, legyenek haszonállatok, vagy kedvtelésből tartottak, érző lények. A háztáji gazdaságokban és nagyobb mezőgazdasági vállalkozások esetében is fontos, hogy a haszonállatok méltó módon, biztonságban, tökéletes ellátásban részesülve élhessenek. Mint ahogy az is fontos egy haszonállat esetében is, hogy azt az időt, amit velünk tölt, a lehető legjobbá, legboldogabbá tegyük számára, az elkerülhetetlen végkifejlet ellenére is.

lóápolás

A lovak ma már kevésbé vesznek részt a mezőgazdasági munkákban. Fotó: 123rf.com

A háziállatok vonzásában

Az Állatok Világnapján pedig nem lehet szó nélkül hagyni a családban tartott háziállatokat sem. A legtöbb családban az emberiek mellett vannak állati családtagok is. Azoknak, akiknek házi kedvenceik vannak, teljesen természetes, hogy biztosítsák számukra a megfelelő környezetet, a biztonságot, a méltó bánásmódot, a megfelelő táplálékot, orvosi ellátást, és a rájuk fordított időt. Ha egy is hiányzik a sorból, akkor az adott állat már nem élhet teljes életet. Bár nem tudnak emberi nyelven szólni hozzánk, mégsem némák. Sokszor csak a szemükbe kell nézni, és pontosan értjük, mit is szeretnének.

Bármilyen állattal ki tud alakulni egy jól működő, szeretetteljes kapcsolat, azonban egy macska, vagy egy kutya esetében általában ez még sokkal szorosabb. Talán nem is jut eszünkbe minden nap, milyen különlegesen szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy vannak négylábú szeretteink. Ők azok, akiknek mindegy, hogy egy hétre, vagy csak öt percre távolodtunk el mellőlük, mindig kirobbanó örömmel fogadnak minket, amikor hazaérünk. Nem számít, hogy nézünk ki, nekik mindig mi leszünk a legcsodálatosabbak, akivel minden pillanat ajándék számukra. És nem csak számukra, hanem számunkra, gazdik számára is mindig fontosak és szívet melengetők a kedvenceinkkel eltöltött percek, órák.

Így hát legyen az is természetes, hogy akkor is időt szánunk rájuk, amikor éppen sok a dolgunk, vagy rossz az idő, vagy semmihez sincs kedvünk. Mert nekik csak mi vagyunk. Csakis ránk számíthatnak, és egész nap arra várnak, hogy végre velünk lehessenek. És álljunk mellettük életük legnehezebb pillanataiban is, a sérülések, a betegségek pillanatában, és végül akkor is, amikor eljön a búcsú ideje. Mert ők védőháló nélkül adják oda a szívüket nekünk, így hát megérdemlik, hogy mi is ezt tegyük velük. Mert állat nélkül lehet élni, csak nem érdemes.