Bálint György, vagy ahogyan a legtöbben ismerjük, Bálint gazda kertész- és mezőgazdasági mérnök, író, szerkesztő, újságíró, politikus, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Olyan sok titulus, mégis, olyan nagyon nehéz megfogalmazni, hogy ki is volt ő valójában, és mit is jelentett az emberek számára. Azon kevés ember közé tartozott, akit mindenki ismert és mindenki szeretett.

Azok is csillogó szemekkel hallgatták őt, akiknek korábban semmi közük nem volt a mezőgazdasághoz, a kertészkedéshez. Hatással volt, és hatással van mind a mai napig az emberekre, de sajnos ma már csak írásain, felvételein keresztül. Két éve csendesen távozott, de az öröksége soha nem múlhat el.

A növényeknek lelke van

Az egyik kedvenc mondása az volt, hogy "A növényeknek lelke van." Ő pedig képes volt meghallani a szavukat, és tolmácsolni azt milliók számára. A mezőgazdaság volt a szenvedélye, és ezt olyan lelkesedéssel tudta átadni, hogy nagyon sokan váltak általa amatőr kertésszé. Soha el nem múló lelkesedéssel volt a növények iránt, és fáradhatatlanul tanított minket, mindezt olyan szórakoztató módon, hogy akinek módjában volt személyesen is találkozni vele, soha nem fogja őt elfelejteni.

A legnagyobb alapossággal járt körül minden egyes hozzá érkezett kérdést, és bátorító szavaival segítette a gazdákat, és a szárnyukat próbálgató kertészeket. Csodálatos társasága volt a gyerekeknek, de minden korosztállyal tökéletesen megtalálta a hangot, és a legkomolyabb témákba is mindig belecsempészett valamit, amitől úgy érezhettük, van remény, és az élet igenis szép, és virágzó.

Bálint György

Bálint gazda nagyon sokunknak hozott kedvet a kertészkedéshez. Fotó: MTI - Czimbal Gyula

A nemzet kertésze

Bálint György 1919. július 28-án, 103 évvel ezelőtt született Gyöngyösön. Ha azt írjuk, nehéz élete volt, azzal a közelében sem járunk annak, amit meg kellett élnie.

Bálint György 1941-ben kapott diplomát a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben, majd édesapja betegsége miatt átvette a családi birtok vezetését. A családi gazdaság egy részét államosították, majd 23 évesen behívták őt munkaszolgálatra. 1944 karácsonyán halálmenetben hurcolták a gunskircheni megsemmisítő táborba, amely életre szóló traumát jelentett számára. 1945. május 5-én megszökött a táborból, hazatért, de sajnos a háborút csak egyik nővére élte túl. A gyöngyöshalmaji családi birtokot kifosztva találta, de minden erejét összeszedve, ismét elkezdett gazdálkodni. Megnősült, de az élet ismét nehéz helyzet elé állította. 1948 őszén kuláknak minősítették, így el kellett hagynia a gazdaságot, családi birtokuk pedig az államra szállt.

Budapestre költöztek, és a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahonnan 1950-ben a Kertészeti Kutatóintézetbe került, ahol a gyümölcstermesztés fenológiájával foglalkozott. Sajnos innen is elbocsátották, minden magyarázat nélkül, így hát úgy döntött, mások kertjének ápolásával fog foglalkozni. Nagyon hamar híre ment az óriási szívvel és hatalmas munkabírással, szaktudással rendelkező fiatalembernek, így élete immár a sokadik újrakezdés után rendeződni látszott.

A Mányi Állami Gazdaság főagronómusa lett, majd 1960-ban Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságához került főkertésznek. 1969-ben ő lett a Kertészet és Szőlészet folyóirat főszerkesztője, mely folyóiratot teljesen átalakított, hiszen ráérzett, mennyire nagy szüksége van az embereknek arra, hogy érthető, emberközeli segítséget kaphassanak mezőgazdasági kérdésekben. Habár úgy tervezte, nyugdíjas éveit otthon, kertje művelésével fogja tölteni, szerencsére az élet mást tartogatott számára.


Felkérték, hogy vegyen részt az akkor induló Ablak című műsorban, ahol kertészeti tanácsaival országos ismertséget szerzett, és vált az ország Bálint gazdájává. Népszerűségének oka kedves személyisége volt, és hogy érdekesen és közérthetően tudta elmagyarázni a föld- és a kertművelés alapjait. Erre pedig óriási igény volt a hobbikertek és hétvégi telkek aranykorában.

Bálint gazda

Bálint gazda minden korosztállyal könnyedén megtalálta a hangot, és felkeltette az érdeklődését a kertészkedés iránt. Fotó: MTI

"Egy kertésszel minden egyes nap történik valami, kinyílhat egy virág, kihajt az első gyökér a magból, megérik a paradicsom" - írta.

Olyannak tartotta magát, mint a barackfája, amely tele van sérülésekkel, de még mindig terem. Idős korában is aktívan, kertészkedéssel, írással töltötte napjait, egy percig sem hagyta abba a munkát, még 100 évesen sem. 101 éves korában hagyott itt bennünket. A vér pedig nem vált vízzé, hiszen fia és unokája is kertészmérnökként végeztek, és nagyon remélte, hogy dédunokája is hasonló szakmát választ majd, ha eljön az ideje. Családja azóta is méltó módon ápolja emlékét, így mind a mai napig nagyon sokunkhoz jutnak el csodálatos írásai, és tanácsai.

"A környezet ápolása a legcsodálatosabb foglalkozás, amit egy ember kívánhat magának az életben" - vallotta.

Nagyon sokunkat indított el a kertészkedés útján, és inspirál mind a mai napig írásaival. 2019-ben a Mátra Múzeum kertjében 100. születésnapja alkalmából házi berkenyét ültettek neki, mely mellé került egy emlékkő is, melyet tegnap avattak fel a tiszteletére.

A gyöngyössolymosi bányából származó kő Gyuri bácsi kedvenc mondásával őrzi emlékét, örökre, immár kőbe vésve azt, ami egész életében világítótoronyként vezette őt. Mert a növényeknek valóban lelke van, csak szív kell hozzá, hogy ezt észre is vegyük.

Nyugodj békében, Gyuri bácsi! Mindent köszönünk!