A közösségi médiában nagy port kavart egy látványos grafika, amely a „betyár alapfelszerelést” mutatja be a csikós kalaptól a csúszkás fokosig. Az ábra részletesen felsorolja, milyen ruhadarabok és eszközök tartoztak egy alföldi betyár mindennapi „arzenáljához”: kék csikós ing, bőgatya, guba, karabély, díszítések, fokos, tűzgyújtó készség, pipák és tarsolyok. Az összkép kétségtelenül hatásos – de több hozzászóló szerint inkább egy „szabadtéri színházi jelmezraktár” benyomását kelti, semmint valósághű történeti viseletét.

„Kabaré az egész kép!” – fakadt ki az egyik kommentelő, aki szerint ha a kés nyele nem csont, hanem fa, akkor már nem is számít autentikusnak. Mások viszont épp ellenkezőleg, túlzásnak tartják a kép részletességét és a „full extrás” felszerelést, mondván: a betyárok többnyire olyan ruhát viseltek, amit össze tudtak lopni vagy kaptak a szegénylegényekhez vonzódó hölgyektől.

Egy másik hozzászóló szerint még a veretes tarsoly hiányzik a felszerelésből, míg mások úgy vélik: a guba és a karikás ostor valóban hiteles elemek – de csak akkor, ha a helyi népi hagyományokat is figyelembe vesszük. A sokféle vélemény közt sokszor előkerült a filmek és televíziós ábrázolások szerepe is: „A Rózsa Sándor című filmben sincs ilyen felszerelés” – állította valaki, más viszont azzal vágott vissza: „Attól még, hogy a film nem autentikus, nem biztos, hogy a kép sem az.”

„A viselet mindig a tájegységtől, az időszaktól és a betyár anyagi helyzetétől függött” – emlékeztetett egy hozzászóló, aki szerint a kép inkább egy összesített, szimbolikus ábrázolás, mintsem egyetlen személy hiteles rekonstrukciója.

betyár

Az ominózus kép, mely oly sok vitát szólt a Facebook-on Fotó: Facebook

A kommentek között olyan romantikus vélemények is akadtak, amelyek szerint a betyárok nem az alja népe volt, hanem „olyan emberek, akik mertek az uraságtól elvenni, amit a szegénynek adtak”. Ezzel együtt azonban a többség reálisan látta a betyárság kettős arcát: voltak, akik valóban nemeslelkűnek tartották magukat, mások viszont egyszerű bűnözőként működtek.

A betyárruha reneszánsza?

A grafikát övező vita jól mutatja, hogy a népi kultúra, a történelmi identitás és a romantikus képzelet mennyire összefonódik – és milyen könnyen szül vitát. A betyárviselet ma már nem mindennapi öltözet, de mégis sokak szívében élő hagyomány: fesztiválokon, néptáncegyüttesekben, múzeumi rendezvényeken újra és újra feltűnik a „szegénylegények” képe.

A kérdés azonban továbbra is él: mitől lesz hiteles a viselet – és számít-e ez egyáltalán, ha a cél az emlékezés?

Indexkép: Wikipedia