Észak-Németországban egyre több olyan fogyasztó van, aki tudni akarja, hogy milyen állatnak, pontosabban milyen takarmánnyal etetett állatnak a húsát fogyasztja – írja az NWZ online német hírportál. Ezek a vevők tavasszal felkeresik az állattartót, és kiválasztják, a hízlalás során pedig ismételten meglátogatják a nekik leginkább megfelelő fiatal állatot, figyelemmel kísérve annak tartási és takarmányozási körülményeit.

Az akció néhány évvel ezelőtt azzal indult, hogy egy gazda egy különleges, helyi fajtát, Buntes Bentheimert (Fekete tarkát) kezdett tartani, amely jövedelmezőségi okokból már kiszorult a tenyésztésből, húsát viszont ízletessége miatt – és jórészt nosztalgiából – sokan akarták vásárolni. Ezek a fogyasztók készek voltak, és továbbra is készek bizonyos felárat fizetni az általuk kedvelt fajta és egyedileg kiválasztott állat húsáért, amelyet a gazda a levágás után, a megrendelő kívánsága szerint (pl. részben kolbásznak feldolgozva) házhoz szállít.

sertés

A vevők figyelemmel kísérik a kiválasztott állat tartási és takarmányozási körülményeit – fotó: Shutterstock

Később a program azzal bővült, hogy más állatfajokat (kecskét, bárányt, borjút, stb.) is lehetett hasonló módon kiválasztani, sőt olyanok is vannak, akik a „kibérelt“ állatukat nem engedik levágni, tartásukat viszont továbbra is fizetik. Ezzel az akció a hobbiállat tartás irányába mozdult el. Haszna a mezőgazdaság szempontjából mégsem elhanyagolható, mivel egyrészt rámutat arra, hogy az egyéni ízlés szerint előállított és előkészített termékért a fogyasztó kész többet fizetni, másrészt tudatosítja, hogy az állattartó tulajdonképpen a fogyasztók érdekében viseli el az istálló szagát és szennyét, ezért a munkája egyáltalán nem lebecsülendő, és nem alacsonyabb rendű másokénál.

Magyar szempontból a program azért lehet érdekes, mert nálunk is sokan vannak, akik előnyben részesítik a saját ízlésük szerint nevelt és etetett sertést, és ezek közül sokan a kiválasztott állatot már esetleg malac korában is hazavihetik, hiszen a falusi házak többségében a sertésólak még adva vannak, sőt egy-két állat tartása a családtagok részmunkaidejében is megoldható. Ezzel visszakanyarodhatnánk a háztáji integráció keretében kihelyezett állattartás rendszeréhez, amelynek hasznosságát utólag már többször elismertük, de egyelőre a megszűnés fölötti sajnálkozáson túl nem jutottunk.