Csiszár Attila, a Soproni Múzeum néprajzkutatója elárulta, hogy akkoriban a lányok nem csupán menyasszonyként viseltek teljesen fehér ruhát. Ha az alkalom úgy kívánta, a templomba is tiszta fehérben mentek, így az esküvőjük alkalmával a kötény jelezte, hogy nem hétköznapi, fehér viseletről van szó. A kötény színe lehetett lila, piros, vagy éppen fekete, amely a leányságuk gyászolását jelképezte. A menyasszonyok hajába koszorút fűztek, amely a legtöbb esetben nem élő virág volt. Ezek a díszek általában viaszból, vagy selyemvirágból készültek.
A hagyományok változnak, a szerelem örök. Fotó: 123rf.com
A férfiak esetében az volt a szokás, hogy a vőlegény először az esküvőjére kapott a szüleitől ünnepi posztóruhát. Ennek világoskék, majd később sötétkék színe volt. Ezt a ruhát hordta azután minden ünnepi alkalomkor, és abban is temették el. Az esküvő alkalmából a dolmány zsebébe egy jegykendőt tűrtek, valamint egy oda tűzött díszes bokréta is hírül vitte, hogy a fiú az esküvőjére készül.
Az első világháború után kezdték elhagyni a díszes viseleteket, hiszen akkor kevés olyan család volt, aki ne veszített volna el valakit, így nem érezték illendőnek a színes, vidám megjelenést. A cifra főkötőtől is megváltak, és csak igen kevés vidéki esküvőn került elő ezután. Az ötvenes években azután végképp ritkaságszámba mentek a korábbi falusi esküvők, hiszen ekkor sokan felköltöztek a városba, és már nem akartak a korábbi, hagyományos módon ünnepelni, illetve hagyományos viseletben megjelenni az ünnepeiken.
Manapság azonban újra reneszánszát éli a hagyományos viselet, és még ha nem is teljesen ugyanúgy jelenik meg, mint korábban, a menyecske ruha meg tudott maradni a mai, modern lakodalmakon is.
Több esküvői hagyomány is fennmaradt a régmúltból, melyekről lehet, hogy az eredetét nem is tudjuk, mégis tartjuk őket.
- A gyűrűsujjon hordott gyűrű hagyománya az egyiptomiaktól ered, hiszen úgy vélték, ebben az ujjunkban egy ér közvetlenül a szívünkbe fut. A gyűrű formája pedig a végtelenséget, az örök szerelmet szimbolizálja.
- A menyasszonyi csokor eldobása is töretlenül megmaradt a lagzikon. Ilyenkor a még "pártában" maradt lányok próbálják meg megszerezni a menyasszony által eldobott csokrot, hiszen aki elkapja, jó eséllyel férjhez fog menni a közeljövőben.
- A csokor összetétele is sokat változott. Manapság leginkább rózsából és más dísznövényekből áll, de korábban gyógynövényekből, rozmaringból és fokhagymából kötötték, elűzve ezzel az ártó szellemeket.
- Hasonlóan szelleműző szerepe volt a koszorúslányoknak is. A menyasszonyhoz hasonlatos kinézetükkel próbálták meg összezavarni az ártó szellemeket, és elvonni a figyelmüket a jövendőbeli aráról.
- Az ifjú pár rózsaszirmokkal, vagy rizzsel történő megdobálása a termékenységet hivatott bevonzani a frigybe.
- A hagyományok szerint a menyasszony szűziességét hivatott jelképezni a hófehér menyasszonyi ruha és a fátyol. Az éjfélkor átvett tűzpiros menyecskeruha pedig már az új asszony ártatlanságának elvesztésére utalt.
- A menyasszonynak az esküvője napján szüksége van valami régire, valami újra, valami kölcsönkértre és valami kékre. A régi a menyasszony eddigi, hajadonként leélt életét jelképezi. Az új a pár új életébe hoz szerencsét. A kölcsönkért tárgy emlékezteti majd a menyasszonyt és a vőlegényt, hogy a családjuk és a barátaik mindig ott lesznek nekik és mindig számíthatnak rájuk, míg a kék szín a hűséget vonzza be az életükbe. Korábban ezüstérmét is tettek a menyasszony cipőjébe, amely gazdagságot hozott az életükbe.
