A fiatal jogász méhese egy másik megyében, szülővárosa, a zalai Nagykanizsa közelében található egy szőlőhegyen. A nagy távolság miatt elég nehézkes lenne naprakészen gondozni a méheket, ebben nagy segítségére van a dél-zalai városban élő édesapja, Polai József, akivel ily módon közösen viszik a méhészetet. Az elvégzendő teendőket hacsak lehet, hétvégére koncentrálják, de erre nem mindig van lehetőség. A cél jelen pillanatban a több, mint 180 családból álló, rakodó kaptárban, félkereten kezelt állomány fenntartása, inkább egyfajta misszió, mert a mézet eladni nem lehet.
– Tizenhárom éve kezdtem el méhészkedni, amire nagybátyám inspirált, aki szintén méhész. Mellette láthattam, hogy milyen ez a munka – mesélt a kezdetekről Richárd. – Már gyermekkorom óta érdekelt a természet és amikor jogász lettem, szerettem volna valami olyan tevékenységet találni, amivel ki tudok szabadulni a paragrafusok világából és a mindennapi taposómalomból. Kézenfekvő volt a méhészkedés.
Dr. Polai István Richárd – fotó: drpolai.hu
A kérdésre, hogy újrakezdené-e, azt válaszolta: nehéz erre mit mondani, mert amikor az ember ennyi ideje csinálja már és komoly tudás birtokosává vált, saját maga arculcsapása lenne, ha azt mondaná, hogy nem.
– Ha pusztán a jövedelmezőséget nézem, akkor nem tudom azt mondani, hogy a 13 év alatt akárcsak egyszer is megérte volna – fogalmazott dr. Polai István Richárd. – Ehhez persze, az is hozzájárul, hogy mindent a nulláról építettem fel, ami jelentős költségvonzat. Ha valaki az apjától, nagyapjától veszi át, azért másabb a képlet. Ami bevételünk volt, mindig visszaforgattuk, így juthattunk el a mostani szintre. Nem volt meg ez a hegyi birtok sem, ezt is meg kellett vásárolnom.
Egy jól fejlett méhcsalád a félkereten – fotó: Horváth Attila
A férfi azt is elmondta: minden évben származott probléma a környékbeli gazdák növényvédőszer-használatából, mindig volt valamennyi méhpusztulás. A legnagyobb károkat a tavasszal virágzó repce okozza, amely alapjában véve segíteni a méhek akáchordásra való felkészülését, de a termesztéstechnológiában alkalmazott kemikáliák alaposan megtizedelik az állományt.
Nagy pofon a méhészeknek az üzletekben kapható rengeteg hamisított méz, ami a Kínából az országba özönlő rizssziruppal készül. Emiatt a hamisítatlan magyar méz eladhatatlan. Richárd tárolójában még ott az elmúlt két év (!) méztermése, amit már 1500 ft/kilós áron sem visznek el.
A férfi szeret a méhek közt lenni, kikapcsolja – fotó: Horváth Attila
– A tavalyi méztermés kimagasló volt az elmúlt 30 évet tekintve, de ez most inkább átoknak bizonyult, mint áldásnak – jelezte dr. Polai István Richárd. – Családonként 35 kilogrammot adott az akác, de ez az elmúlt 10 évben nagyon egyedinek minősül, az azelőtti és az idei hordás is csapnivaló volt. Még a tavalyiból sem tudtam eladni egyetlen kilót sem. Ott van a raktárban az idei is, nyolc és fél hordó. Halvány lila gőzöm sincs, mi lesz vele. Egyelőre várok. Hátha jobb lesz egyszer.
A méhész barátja, a füstölő – fotó: Horváth Attila
Richárd kérdésünkre azt válaszolta: ha valaki most kezdene el méhészkedni, először is keressen olyan helyet, ahol a rovarok nem zavarnak senkit. S ne kezdjen többel, csak maximum 5-6 családdal – azzal még kicsit lehet bukni.
_fill_100x75_0.jpg)
