Az igazi tavasz kezdetét is jelző pásztorünnep eredete az ősi római időkre vezethető vissza. A Palilia elnevezésű tisztuló és engesztelő ünnepet eredetileg Pales, a latinus pásztorok felfogása szerint a nyájak szaporaságáért és egészségért felelős, a pásztorok és a mezőgazdák patrónájának tartott istennő tiszteletére rendezték meg.

Az idei évben a több mint 80 ezer hektáron elterülő, a világörökség részévé vált első magyar nemzeti park, a Hortobágyi Nemzeti Park területén természetvédelmi fenntartási feladatokat ellátó Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. 2020. április 25-én rendezte volna meg a Szent György Napi Kihajtás Ünnepét, mely rendezvénynek a korábbi évekhez hasonlóan ismét a Hortobágy adott volna otthont. Tekintettel azonban a koronavírus-járvány következtében bevezetett korlátozásokra, az idei évi kihajtási ünnepet nem lehet megtartani, azonban jelen cikkével kíván a NAK egy rövid áttekintést adni a Szent György-napi kihajtási ünnephez kötődő szokásokról, hagyományokról, és ezúton is hozzájárulni ahhoz, hogy ezen ősi hagyomány tovább élhessen a hazai állattartási szokásokban.

A kihajtási ünnepet − az időjárástól és a legelők állapotától függően – minden év április 24-e, György-nap táján tartják, melynek során a jószágokat kihajtják a téli szálláshelyekről, és a régi időkből származó feljegyzések szerint ekkor történt a pásztorok, béresek megfogadása vagy a juhbemérés is. Egy esztendőben két alkalommal, ezen tavaszi kihajtáskor, valamint ősszel, a behajtáskor életre kel a híres hortobágyi Kilenclyukú híd, azt megtöltik a pásztorok, a jószágok és a fogatok.

kép

fotó a 2016-os kihajtási ünnepről – Czeglédi Zsolt/MTI

A kihajtás ünnepéhez számos népi hiedelem kötődik, e napot gonoszjáró napnak is tartják, melyen elsősorban a boszorkányok és más rontók fokozott tevékenysége jellemző. A babona szerint az állatok kihajtásához használt vessző vagy zöld ág nagy jelentőséggel bír, az a gyarapodásukat szolgálja, továbbá ezen a napon az állatokat Szent György-napi tűzön hajtják át, mely az ártó szellemek távoltartását szolgálja, valamint segíti a rontás elkerülését. Gyakran előfordul, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtják keresztül, ugyanis a néphit szerint ettől a jószágok olyan erősek lesznek, mint a lánc, és olyan kerekdedek, mint a tojás.

A Hortobágyi Nonprofit Kft. közcélú tevékenységei között kiemelt szerepe van a kulturális örökség megóvásának, a pásztorhagyományok feltárásának és megőrzésének. A mára már hagyománnyá vált kihajtási ünnep középpontjában évről évre hazánk kiemelt genetikai értéket képviselő védett őshonos haszonállatfajtáji, a magyar szürke szarvasmarha és a hortobágyi racka állnak.

Védett őshonos állatfajtáink a biológiai sokféleség és a nemzeti örökségünk megőrzői, géntartaléki szerepükön túl ezen állatfajták meghatározott tájegységhez, a vidéki lakossághoz kapcsolódnak, a természetszerű állattartás hagyományait őrzik, nemzeti identitásunk bizonyítékai, nevükben és képi megjelenésükben pedig Magyarország szimbólumai. A Magyarországon elismert állatfajták száma 2019 végén 231 volt (ebtenyésztő szervezetek nélkül), ezen elismert állatfajtákból jelenleg 36 a védett őshonos mezőgazdasági állatfajta és kettő a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajta.

Az elmúlt időszak fejlesztéseinek eredményeként mára már elmondható, hogy a Hortobágyi Nonprofit Kft.-nél található a magyar természetvédelem génbanki állatállományának több mint fele, és védett őshonos mezőgazdasági haszonállataink közül magyar szürke szarvasmarhából, nóniusz lóból, hortobágyi rackából és magyar házi bivalyból is jelentős állományokkal rendelkeznek. Magyar szürkeszarvasmarha-állományuk létszáma 2496 (tehén, üsző, tinó, ökör), bivalyállományuk létszáma 419 (tehén, üsző, bika, tinó), hortobágyiracka-állományuk 1975 (anyajuh, bárány, jerke, kos). Őshonos állataik között bemutató jelleggel továbbá megtalálható a néhány évtizeddel korábban még kihalással veszélyeztetett, hazánk egyetlen védett őshonos sertésfajtája és egyben egyik legfiatalabb saját fajtája, a mangalicasertés is, továbbá veszélyeztetett juhfajtánk, a magyar merinó is, melynek létszáma 334 (anyajuh, jerke, kos).

A Hortobágyi Nonprofit Kft. kiemelt figyelmet fordít továbbá kulturális örökségeinknek, a védett őshonos állatfajtáink tenyésztéséhez, tartásához kapcsolódó hagyományos ismereteknek, a hortobágyi pásztorság hagyományainak megóvására és a pásztorság főzési tudományának és tradicionális viseletének megismertetésére és ezen értékeknek az átadására.