Az ibériai félszigetről származó Szent Vince a keresztényüldözések korában, 304ben pusztult el hite miatt és emelkedett vértanúi rangra. Neve (Vincentinus) latinul annyit tesz: „győzedelmes”.
Arra a kérdésre, hogy milyen összefüggés áll fenn a szent keresztneve és a szőlőtermesztés vagy a borkészítés között, arra az egyik magyarázat a vinum szó (a bor latin neve) hasonlósága, a másik pedig, hogy a vincent a népi szófejtés szerint „százszoros mennyiségű bort” jelent.
A vincellérek tudományos módszereket is segítségül hívó modern szakemberek, képzésük az ország hagyományos bortermő vidékein (Egerben, Sopronban, Tokajban, stb.) folyik. Régen a vincellér felügyelte a szőlőben folyó munkálatokat. Fontos feladatai közé tartozott a bogyók érettségének megfigyelése azért, hogy a szüret a megfelelő időben kezdődhessék, a szőlőprés felügyelete, a bor szűrése, a bortároló hordók, tankok előkészítése, a bor minőségének palackozás során való megtartása.
Vízkereszt utáni második vasárnap, a víz borrá válik a kánai menyegzőn
Ezen a napon zajlott a vincézés: a szőlőültetvény vagy szőlőskert határait megfröcskölték a János napon (december 27.) szentelt borral vagy vízzel. A hagyományos elképzelés szerint a bort (illetve a vizet) a tőke felveszi, és így belejut a szőlőbe és a borba is.
Gyakran a pap is megáldotta a növényeket, de a közösségépítés és a szakmai tanácskozás sem maradt el: a Pécs környéki szőlősgazdák összegyűltek, megbeszélték az elmúlt év tapasztalatait és áldomást mondtak a jó borért. A közös borkóstolás mellé hurka dukált. A rendezvény helyszíne napos, száraz időben a legtávolabbi szőlő, de rossz időben csak a közeli pincében gyűlnek össze és mulatozásra sincs ok, hiszen amint Moldvában is mondták: „Fényes Vince, teli pince/Ködös Vince, üres pince”. Az eső persze nem akadály, mert ha a ló nyoma megtelik vízzel, akkor bőséges lesz a termés, legalábbis így vélték a Muravidéken. Topolyán a száraz Vince kevesebb bort, de több „kalácstermést” jelent, míg a Baranya megyei megfigyelések szerint az eső szőlőnek, gabonának egyaránt kedvező. A vincézés végén kisgömböcöt akasztottak a sarokban levő tőkére, hogy a szemek akkorára hízzanak, mint a disznósajt.
A Drávaszögben a vincézés utolsó lépéseként vincevesszőt vágtak. A jelképes szőlőmetszés szokása a Földközitenger vidékéről ered, ahol a hónap végén már megkezdődik a metszés. A Kárpát-medence vincellérei, szőlősgazdái számára inkább csak előrejelzés a termésre nézve: ha a lakásban figyelt vesszőn sok rügy kihajt, akkor sok borra lehet számítani, ha a vessző gyér, akkor szomjúság várható. Szabadka környékén ezen a napon a jégcsapok hossza megmutatta a kukoricacsövek várható hosszúságát.
