Fegyverbe!
A szavak veszélyes fegyverek, ezt már az Illés együttes is megénekelte 1972-ben, és azt is elárulták, hogy van aki fegyvertelen. De már nem sokáig, mert segítünk megfejteni a fel-felbukkanó rejtélyes magyar szavak jelentését. A népnyelv élő, organikus valami, akár egyik hónapról a másikra képes előállítani valami teljesen újat. Jó, jó, teljesen újat nem képes. De olyat mindenképpen, ami bár új, de nyelvészetileg visszavezethető valami előtte létezőre. (Ha nem így lenne, a Szegedi Egyetem hallgatóinak nagy bánatára a végén még a József Attilák országává válnánk és nagyítóval sem lehetne egy-egy Horger Antalt találni, lenne itt nemulass!)
A tájszó hiányzik az írott és beszélt köznyelvből, csak nyelvjárásokban él, fő jellemzője hogy melyik helységnévtáblát elhagyva halljuk majd először. Fotó: Czakó Ferenc / Fortepan
Mai összeállításunkban az Anyanyelvápolók szövetségének nagyszerű gyűjtése nyomán osztjuk meg, vesszük fülügyre (vö. szemügyre; kiejtjük, meghallgatjuk, rácsodálkozunk) kedves olvasóinkkal hazánk nyelvi leleményeit, tájszavait.
Mi a szösz?
A tájszó egy nyelvnek egy olyan szava, amely hiányzik az írott és beszélt köznyelvből, csak nyelvjárásokban él, így fő jellemzője a területi behatárolhatósága, vagyis, hogy melyik helységnévtáblát elhagyva halljuk majd először. Nyelvileg egyfajta szürke zónában a köznyelv és a nyelvjárás szóhalmazai között bolyonganak, így a sorsuk is mostoha, nem tartoznak egyértelműen a tudományosan meghatározott nyelvhez, bár ez a használóikat szemlátomást (fülhallomást?) nem igazán érdekli. A "terepen", a homo sapiens urbaniensis avagy bucolicus csoportjaira fülelve elcsíphetőek, használatosak.
A népnyelv élő, organikus valami, akár egyik hónapról a másikra képes előállítani valami teljesen újat. Fotó: Bessenyei István / Fortepan
Na de, lássuk a medvét (medvít)!
A tájszavak nagy reneszánsza a nyelvújítás korára esett, akkoriban igyekeztek a köznyelv szókincsét bővíteni velük, azóta használjuk például a hullám, szamóca vagy a betyár szavakat. Mivel nyelvünk igen változatos, 184 éve léteznek tájszótáraink is, illetve úgynevezett tájnyelvi atlaszok. Természetesen az Akadémia hozta létre az 1838-ban, Magyar tájszótár címmel. A kötetben tízezer szó jelentése szerepelt, eredetmagyarázatával egyetemben. A tájszavak következő nagy gyűjtési hulláma a Kádár-korban indult, 1979 és 2010 között, az Új magyar tájszótár című munka öt kötetnyi ilyen érdekes kifejezést tartalmazott, de megjelentek a tájegységek egyedi szavairól kisebb munkák is.
A tájszavak nagy reneszánsza a nyelvújítás korára esett, akkoriban igyekeztek a köznyelv szókincsét bővíteni velük. Fotó: Zichy / Fortepan
A szabolcsi tájszavakat a téma Bartók Bélája, Kiss Ádám humorista tette híressé a makukával (szotyi), de még egy gondolat erejéig szűkebb pátriájában kutakodva megállapíthatjuk, hogy a kettőshangzókat gyakran egyetlen hosszú magánhangzónak ejtik itt: autó-ótó, a hosszú magánhangzókat ugyanakkor lerövidítik a ravasz szabolcsiak, és egy plusz l-betű is befigyelhet: szóda-szolda.
A "-fele" toldalék egyfajta fokozás, upgrade, hogy további hangsúlyt kapjon a cselekedetre irányuló megszólaló óhaja. Szabolcsban az "Induljunk már el!" gyakran "Induljunk már elfele!" lesz, további példákkal: "Eridjél kifele!" vagy "Nénikéd alfele!"
Szabolcsban az "Induljunk már el!" gyakran "Induljunk már elfele!" lesz, további példákkal: "Eridjél kifele!" vagy "Nénikéd alfele!" Fotó: Péterffy István / Fortepan
Hanem most már elég, hallja-e kend apjuk!
Jöjjenek tehát a tájszavak, megfejtéseikkel egyetemben:
zsurmol: Hangutánzó szó, a morzsolás zajára utalhat: morzsol, (puha anyagot) az ujjak közt apróra összetör vagy hallhatóan mormog, dünnyög.
supetli: A rekamié ágyneműtartójához hasonló deszkakészítmény, amelyben a kisebb gyermekek aludtak és nappalra az ágy alá tolták be. Az Őrségben használják.
megkotoz: A gazdasszony bizonyos estén tyúkjait piszkafával megpiszkálja, hogy a jövőben sokat tojjanak.
limány: A délszláv eredetű szó jelentése: folyóvíznek part menti, visszafelé áramló szakasza, ennek örvénye.
leppeg, löppög: Hangutánzó szó: vontatottan, a szótagokat megnyomva beszél vagy nehézkes léptekkel, cammogva megy.
inzsellér: A francia ingénieur vagy a német ingenieur magyarosítása. Eredetibb alakja inzsenér, indzsenér volt. A népnyelv a zsellér szóval keresztezte: ingzsellér, ingyzsellér alakban is előfordult. Jelentése: földmérő vagy folyamszabályozó mérnök.
honcsok: Erdélyi eredetű szó, ürgét, vakondot jelent.
dalmahodik: Hízik, testesedik, gömbölyödik vagy valamilyen dolog magasodik, emelkedik, dagad. A szamosháti kifejezés
Fazekas Mihály Lúdas Matyijában: „Innen látta először a mi fiúnk, nézvén szanaszéjjel, az ég karimáján dalmahodó hegyeket."
angária: A görög-latin eredetű szó jelentése: fizetség, negyedévi járandóság, a gazdasági cselédek pénzfizetése. Régen jelentett robotot, robotfuvart, katonaló-állítást is.
azsag: Piszkafa, vagy a kemencében levő parázs szétkaparására használt hosszabb rúd, amivel a kemencében égő szalmát vagy gazt kotorják, hogy jobban égjen. A Csallóközben használják, a szó eredete ismeretlen.
berbence, börbönce: Fából készült kerek edényke, dohánytartó szelence. Gyógyszerek tárolására is használták. A név a bör ~ bor ~ bur szavakból eredhet, ezek jelentése: betakarni, beburkolni való.
bürü: Hídszerű építmény lassú folyású állóvizeken történő átkelésre, másutt árok vagy patak fölött átvetett palló, kis híd, gyaloghíd. Eredete ismeretlen.
péce, (ki)pécéz: A péce szó jelentése határt kijelölő karó, pózna; ebből igét képezve jött létre a (ki)pécéz szó, „kijelöl" jelentéssel.
leppentő: Az erdélyi eredetű szó hangutánzó lehet, jelenthet macskabejárót, macskalyukat, de a disznóólak elején, a vályú előtt lévő, ól szélességű lengőajtót is hívták így.
pacuha: Lompos, rendetlen öltözetű, vagy rest, lomha, tohonya ember.
„Ó magas istennő, deli hölgyek hölgye, bocsás meg, Hogy rút-piszkosan és pacuhán jelenünk meg előtted." (Arany János: Az elveszett alkotmány)
kösöntyű: Nemesfémből készült, zománcos berakással vagy drágakövekkel díszített női ékszer, leggyakrabban melltű, karkötő vagy nyaklánc.
„Násfák, kösöntyűk és láncok, amelyeket kétszáz év előtt viseltek a dámák." (Krúdy Gyula: Francia kastély)
pekvanc: Ismeretlen eredetű, jelentése: holmi, cucc, cókmók.
trasák: A szláv eredetű szó jelentése: meghatározott alkalmakkor, ünnepkor jelmezbe öltözött, alakoskodó személy.
(Forrás: anyanyelvapolok.hu - dr.Orosz Tamás, Kiss Gábor (szerk.) nyomán, Kis magyar tájszótár Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2014.)
