Pipitérszedő, szeparátor – hallottál már róluk?

Habár a zalai tájegység kulturális, építészeti és gasztronómiai értékeit bemutató Göcseji Dombérozó című programsorozat idei rendezvényei már végetértek, az esemény keretében gyűjteményével bemutatkozó Nagy László aranydiplomás agrármérnök "kincsei" máskor is megtekinthetők.

Nagy László a pipitérszedővel, háttérben a többszáz darabos gyűjtemény egy része – fotó: Horváth Attila

A Szentkozmadombján élő gyűjtő szívesen mesél a régmúlt tárgyairól és szereti "vizsgáztatni" is látogatóit: vajon kitalálják-e mi az, amit éppen látnak. Nos, e sorok írója tanúsíthatja: vannak eszközök, amelyek sehonnét sem ismerősek...

– Keszthelyen, a Georgikonon diplomáztam, majd Gödöllőn elvégeztem a szakmérnökit és előbb a zalatárnoki téeszbe kerültem gyakornoknak, beosztott agronómusnak, majd főagronómus lettem – mesélte a 80 esztendős gyűjtő. – Gyorsan ívelt felfelé a karrierem, fiatalon, s hamar az addig veszteséges Bocföldei Termelőszövetkezet elnökévé neveztek ki – az is maradtam csaknem 28 évig. Én vagyok az országban, aki a leghosszabb időn át látta el ezt a tisztséget. TSZ-elnökként sokfelé jártam, s ahol láttam valami számomra értékes, érdekes régi használati tárgyat, ott megkérdeztem, szükségük van-e rá? Ha családi relikvia volt, akkor tovább nem is próbálkoztam, tiszteletben tartottam. Volt, ahol odaadták ingyen, csak vigyem el, ne legyen rá gond, máshol pénzt kértek érte, ha nem irreálisan sokat és számomra is fontos volt az a tárgy, akkor ki is fizettem érte. Amit adtak, mindent elhoztam, semmit nem hagytam hátra.

Szőlőprésből is sikerült összegyűjteni párat – fotó: Horváth Attila

Így gyarapodott – meglehetős dinamikusan – a gyűjtemény, mely már több száz darabos. Vannak benne például boroshordóhoz csapok, régi permetezőgépek, fa villák, rosták, kályhák és még sorolhatnánk. Eleink életének megannyi lenyomata.

Biztosan van, akinek semmit sem jelentenek ezek a hordócsapok, de Nagy Lászlónak ezek is fontosak – fotó: Horváth Attila

Mindegyik értékes számára, de a legértékesebb egy Singer varrógép, amit édesapja hadizsákmányként az ölében hozott haza a második világháború alatt, amikor szabadságra engedték. S büszke arra, a Horthy Miklós kormányzó által aláírt, a vitézi címet adományozó eredeti okiratra is, amiből már nagyon kevés van az országban.

Horthy Miklós kormányzó eredeti aláírásával – fotó: Horváth Attila

Érdekes eszköz a tejszeparátor, ami kézzel hajtva elválasztotta a tejtől annak színét, amiről nagyon kevesen találják ki, mire is való. A tejfeldolgozáshoz kapcsolódnak a szűrők is, melyekből minden tehenes portán volt.

Tejszűrők – szinte minden portán voltak ilyenek – fotó: Horváth Attila

Általában senki nem ismeri fel a kézi működtetésű aprómag-vetőgépet, nem beszélve a pipitérszedőről. Ez úgy működött, mint a gyomfésű, a növény virágzatát gyűjtötték vele, amiből teát főztek. S már a vajköpülő se ismerős senkinek...

Nem sokan találják ki, hogy ez egy kézi aprómagvető – fotó: Horváth Attila

Az idős szakember kérdésünkre azt is elmondta: manapság szerinte sokkal nehezebb gazdálkodni, mint az ő fiatalkorában volt.

Egy hónapig aratták a búzát, vetették a kukoricát a nem túl üzembiztos szovjet gépekkel. De ez utóbbi nem okozott problémát, mert az időjárás nem zavarta meg a munkálatokat. Most nagyon precíz, műszaki szempontból megbízható eszközök állnak a gazdák rendelkezésére, ami azért szerencsés, mert manapság nagyon változékony az időjárás, igen kis idő áll rendelkezésre egy-egy munkafázis elvégzéséhez.

Kolompok és egy 10 kilós bronz címer – fotó: Horváth Attila

Aki a szűk időablakban nem tudja befejezni például az aratást és a gabona megázik, nagyot tud bukni, mert a szemek kilúgozódnak, így például már nem lesz sütőipari minőség, maximum takarmánynak való, ami komoly árkülönbséget jelent.