Vigyázz! Ezt ma nem szabad kihagynod!

Ha november, akkor számtalan ünnepnap vár ránk, többek között november 11-e, vagyis a Márton nap, és a Márton napi libalakoma. Így van ez már nagyon régóta, de sokan nem tudják, mi is az oka annak, hogy ezen a napon ez a finomság kerül az asztalunkra.

Persze a libáknak valószínűleg nem ez a kedvenc napja az évben, azonban mindig jó, ha a hétköznapok között akad egy ünnepnap, amelyik ráadásul finom falatokkal jár együtt. Ráadásul állítólag, ha ma mégsem eszünk libát, nagyon nem járunk jól! És nem csak azért, mert lemaradunk erről a finomságról! Ismerkedjünk meg hát a Márton nap legérdekesebb hagyományaival!

A Márton nap története

November 11-én, Márton napján óriási libalakomákat tartunk. Ennek oka Szent Márton, aki a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó szent volt. Mártont jólelkűsége, a betegek és szegények iránti részvéte miatt a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tisztelték. Mártont püspökké akarták választani, de ő ezt nem szerette volna, mivel minden idejét a szegények szolgálatával akarta tölteni, így a küldöttek elől a libaólba bújt. Ám a libák hangos gágogása elárulta őt, innen a hagyomány.

Ezek a hagyományok Márton-napján

Ezen a napon vágják le a hízott libákat. Azt mondják ugyanis, „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Így hát semmi esetre se essünk abba a hibába, hogy elmarad a libavacsora ezen a jeles napon.

A hagyományok szerint rosszul jár, aki nem eszik libát Márton napon. Fotó: Shutterstock

Ráadásul ehhez a naphoz még számos időjárásjóslás is kötődik. „Márton olykor fehér lovon jár", vagyis fel kell készülni arra is, hogy ezen a napon bizony már eshet a hó. „Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", „Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél". Ezek a jóslások magukért beszélnek. Így nagyon bízzunk benne, hogy a libák lába nem fog fázni idén Márton napkor.

Régen dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert úgy vélték, hogy az a jószágok pusztulását okozza. Egy hiedelem szerint Márton az új bor bírája, tehát ezen a napon lehet először megkóstolni az idei új bort.

Erre könnyen sort is keríthetünk a Márton napi libatorok egyikén, melyeket országszerte tartanak. Ez a nap már az Árpád-korban bérlet- és bérkifizető nap volt, de természetvarázsló pásztornap is. A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek jószágait legeltették. Ezt a nyalábot nevezték Szent Márton vesszejének, melynek védelmező szerepet tulajdonítottak. Márton vesszeje többágú volt, ezért úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.

Az ezen a napon tartott lámpás felvonulás szintén Szent Márton emlékét őrzi. A fény Szent Márton jó cselekedeteit jelképezi, és ezt a fényt kívánja eljuttatni mindannyiunkhoz a felvonulás alkalmával, melyen leginkább gyerekek vesznek részt sötétedés után, a maguk által készített lámpásaikkal. Ekkor Márton-napi dalokat énekelve járják az utcákat.

A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, ezért is fontosak az ezen a napon tartott lakomák, hiszen jó ideig nem lehet ilyenben részünk. Régen ilyenkor fizették ki az éves járandóságokat is, és a pénzen kívül gyakran adtak libát is a munkáért cserébe.

Ezen a napon még szabad a lakoma és a libasült a böjt előtt. Fotó: Shutterstock

Egy további időjóslás pedig azt mondja, hogyha Márton jókedvű, akkor kemény lesz a tél. De a lakomából is következtettek az időjárásra. A ropogósra sült libának a mellcsontjáról lefejtették a húst, és ha a sült liba mellcsontja fehér és hosszú volt, akkor hosszú, havas, hideg télre számítottak. Ha barna és rövid volt, akkor inkább sáros karácsonyt vártak, mint havasat.

Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és ilyenkor vette kezdetét a téli pihenő időszaka. Úgy tartották, a lakomák alatt minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Aki pedig Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából a papnak is küldtek, innen ered a „püspökfalat" kifejezés. Mivel a must ilyenkor változott borrá, ezért Márton a nagyobb borvidékeken az újbor védőszentjeként is ismert.

Nem csak mi ünnepeljük Mártont

Hollandiában, Németországban és Ausztriában fáklyás felvonulásokat tartanak és Márton-tüzeket gyújtanak ilyenkor. A lampionos felvonulásokat a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson.

Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családok és a barátok ilyenkor sült gesztenyét esznek és bort isznak. Szent Márton a köpönyege felét odaadta egy koldusnak, a másik felét pedig egy szegény embernek, mégsem fázott, ezért Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időben napfényt látnak.

Mindenkinek lakomákban gazdag Márton napot kívánunk!