Érdekes cikket találtunk az RND.de portál hasábjai között.
Anne Grüneberg újságíró hölgy cikkét változtatás nélkül közöljük:
A német libasült drága és kevés lesz 2021-ben – de legyen óvatos az importárukkal!
Csak minden ötödik liba származik német termelőktől –, amelyet karácsonykor eszünk. A többi import áru Lengyelországból vagy Magyarországból való. A kelet-európai libák általában jóval olcsóbbak, de az állatokat is rosszabb körülmények között tartják.
Aki idén tradicionális német karácsonyi libát szeretne enni, lényegesen többet kell majd fizetnie érte és előre meg kell rendelnie.
„A németországi libák jelenleg nehezen elérhetők és drágák" – mondja Mechthild Cloppenburg, az Agrarmarkt Informations-Gesellschaft (AMI) húsipar piaci szakértője.
Az ár 10-20 százalékkal emelkedett az előző évhez képest és jelenleg kilogrammonként 16 euró körül mozog egy hagyományosan tartott liba ára.
Ennek alapvető oka az, hogy kevesebb libát sikerült felnevelni a madárinfluenza miatt. Tavasszal már sok madárinfluenzás eset volt Németországban – emiatt korán le kellett selejtezni az állatokat, és csökkent a keltetések száma, ami most szűkíti a karácsonyi kínálatot. Emellett továbbra is előfordul a madárinfluenza-járvány a német gazdálkodóknál.
Az áremelkedéshez azonban a magas energia- és takarmányárak, valamint a koronavírus járvány is hozzájárult. "Tavaly az éttermeknek teljesen be kellett zárniuk karácsonyra, így a libatartóknak nehezebb volt eladni állataikat" – magyarázza Cloppenburg. – A megemelkedett árakra való tekintettel sok gazda ezek után úgy döntött, hogy idén nem tart libát, vagy csak a törzsvásárlóknak termel.
A lengyelországi és magyarországi libák általában jóval olcsóbbak
Libák a legelőn – fotó: Shutterstock
Alapvetően nagyon kevés olyan liba kerül karácsonyra a német családok asztalára, amely helyi termelőktől származik. A Piaci Tojás- és Baromfiinfó (MEG) szerint a német önellátás mértéke libahúsból tavaly nem érte el a 20 százalékot. Öt libából négyet importáltak – többnyire Lengyelországból vagy Magyarországról. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint Németországba importált áruk 97 százaléka ebből a két országból származik.
A behozott libákat többnyire fagyasztva értékesítik a szupermarketben, vagy ezek a nagykereskedőkön keresztül az éttermek konyháiba kerülnek. A lengyel és a magyar pecsenyeliba lényegesen olcsóbb, de az állatokat is rosszabb körülmények között tartják.
"Az úgynevezett zabhízott libát körülbelül öt euróért árulják, kilónként – vagy még kevesebbért" – bírálja az import árut Martin Rittershofen, a Vier Pfoten állatvédő szervezettől. "Aki ilyen keveset költ libahúsra, szinte biztos lehet benne, hogy ez a termék a problémás intenzív hizlalásból származik."
Ezekben az országokban az élő állatok kopasztása ( – tollfosztásra céloz) és libamáj termelés is megengedett!
Amíg egy német libát átlagosan hat hónapig hizlalnak, és a hagyományos tartás során általában ezek az állatok kiszaladhat az istállóból a zöldbe – addig a kelet-európai intenzív hízólibákat mindössze tíz hét alatt etetik tömény takarmányzsírral. Emellett keveset, vagy egyáltalán nem mozognak ezek a libák, így gyorsabban elkészülhet a végtermék."
– Álljunk meg egy pillanatra. Ez az a pont, ahol nem bírjuk tovább szó nélkül hagyni a rágalmakat!
A Németországba exportált húslibák igaz, hogy mindössze 13 hetesen készülnek el (ugyan nem 10 hetesen) – de ezek kivétel nélkül tömés- vagy kényszeretetés nélküli állatok és csak annyi takarmányzsírt kapnak, amennyit a keveréktakarmány tartalmaz!
Most, hogy ezt is tisztáztuk, olvassuk tovább a cikket:
"Mindezeken túl, Lengyelországban és Magyarországon továbbra is engedélyezett a pehelytoll-termeléshez alkalmazott élő kopasztás, Magyarországon pedig továbbra is engedélyezett a libamáj termelése. Ilyenkor egy cső segítségével a szokásos napi 200 gramm táplálék helyett akár egy kilogrammot is letömnek az állatok torkán, így a zsír felhalmozódása miatt megnagyobbodik az állatok mája.
Ez a termelők számára jövedelmező üzlet, mert nem csak a franciák által kedvelt csemege hízott libamájat tudják drágán eladni, hanem az állat többi részét is másodlagos felhasználásra, például – olcsó karácsonyi libaként."
– Itt újra érdemes rendet rakni a fejekben! A Magyarországon hízottmáj termelés céljára kényszeretett testet pontosan nyomonkövethető módon értékesítik hazánkban- és exportra egyaránt! Ha a német szupermarketekben ez nincsen feltüntetve a csomagoláson, akkor ezt a mulasztást nem a hazai termelőkre kellene hárítani!
A pecsenyeliba soha nem kényszeretetett állattól származott termék – ez a két hasznosítási / termelési mód élesen elkülönülve, más-más fajta libákkal történik Magyarországon is.
Folytassuk a cikk olvasását:
"Az egyesület címkézést követel!
Tény, hogy az olcsó import karácsonyi libák libamáj termelésből származnak! Azonban nem kellene, hogy ezek a termékek a megtévesztett német családok asztalára kerüljenek a szupermarketből! (– Hogy lehetséges ez – és ha ez így van, akkor kinek a hibája?! – szerkesztői megjegyzés.)
A német Vidéki Libatenyésztési Szövetség elnöke, Lorenz Eskildsen így kritizálja a helyzetet:
„Nem értem, miért lehet még mindig az EU-n belül ilyen gyötrelmes módon libát hizlalni." A szövetség ezért azt követeli, hogy azt a libahúst, amely libamáj-termelésből származik, a jövőben az egész EU-ban címkézzék fel jól látható módon."
– Szerkesztői megjegyzés: Tudjuk, hogy Lorenz Eskildsen az Eskindsen libafarm tulajdonosa, amelyben a német tradicionális libafajta fenntartójaként is dolgozik. Évente körülbelül 600 000 kisliba kel ki az Eskildsen farmon és tenyésztés céljából 20 000 libával dolgoznak. A felnevelt pecsenyelibákat hazai- és nemzetközi piacokon értékesítik. – Fotó: Jan Woitas / Getty Images
Mindezek tudatában természetesen megértjük, hogy Eskildsen védi a hazai termékeit, de azért nem kellene összezavarnia a német fogyasztókat a magyar libahúsról állított valótlanságokkal.
Folytassuk a cikket:
"Cloppenburg piaci szakértő azt javasolja, hogy aki a faj szükségleteinek megfelelő tenyésztésből szeretne libát vásárolni, az a német árukra hagyatkozzon. Számos pecseliba-termék létezik, amelyek származását egész pontosan be lehet azonosítani - és így a fogyasztó is meggyőződhet a tartás módjáról. A fogyasztói tanácsadó központ a „szabadtartás", „farm szabadtartás" vagy „farm szabadtartás – korlátlan mozgás" feliratú pecsétekkel is ellátja a termékeket.
Ez utóbbi termékek még a német, hagyományos tartásból származó libánál is drágábbak. A termelőknek azonban az ilyen alternatív tartásmódok esetében állatonként legalább négy négyzetmétert kell fenntartaniuk, szabadtartásra pedig tíz négyzetmétert- vagy korlátlan területet kell garantálniuk. Ezen túlmenően az istállóban elhelyezhető állatok maximális száma is elő van írva."
– Egyszerűen hihetetlen megjegyzést olvashattunk a faj szükségleteiről, hiszen mindenki tudja, hogy a magyar libatermelők IS szabadtartásban tartják az állataikat, hiszen ez kedvez a fajnak és így lehet gazdaságosan termelni velük. CSAK akkor történik zárt tartás, amikor a madárinfluenza-intézkedések miatt a termelők kénytelenek az állatokat bezárni! De ez a zárt tartási kötelezettség a madárinfluenza ideje alatt UGYANÚGY a német termelőkre is vonatkozik, ha a hatóságok úgy rendelik el!
Nos, mit is fűzhetnénk hozzá ezekhez még?
Visszavágás és sértődés helyett talány annyi elegendő, hogy kívánunk áldott, boldog, békés karácsonyt a németországi családoknak is – és bízunk benne, hogy továbbra is bátran fogyasztják majd a kiváló minőségű, elérhető árú magyar libahúst – ami továbbra is ízletes és élvezetes ételeket garantál számukra a karácsonyi asztalon...
Fordította és írta: Igric Dominika / Agroinform.hu
_fill_100x75_0.jpg)
