Mivel a mezőgazdasági termelés költségének változásával az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) is évtizedek óta foglalkozik, a rendelkezésre álló adatok segítenek abban, hogy a földárak és a bérleti díjak hatását megítélhessük.

Természetesen a földárak és a bérleti díjak alakulását nagyon sok tényező befolyásolja, talán lehet azt állítani, hogy a gyakorlatban minden földdarabnak (táblának) más ára van.

A tényezők között az első helyen a művelési ágat szokták említeni, de a föld minősége, a domborzat, a tábla mérete és alakja, a talaj állapota, a szomszéd táblák tulajdonosai (a termés eltulajdonításának veszélye), a megközelíthetőség, a lakott területtől való távolság, az egyéb különleges adottságok, a kínálat–kereslet aránya, stb. is jelentősen módosíthatják az árakat.

Mivel minden tényezőre nem lehet figyelni, ezért csak a művelési ágak (8. táblázat), és a földminőség (9. táblázat) szerinti átlagos adatokat közöljük.

Termőföld árak és  földbérleti díjak* művelési ágak szerint

8. táblázat

Forrás: KSH (*előzetes/NAV adatok alapján)

A földárak 2009 és 2013 között a legnagyobb mértékben (54,6%-kal) a szántónál emelkedtek, míg az erdőnél és a szőlőnél csak 27,5%-kal. A bérleti díjak növekedése viszont a gyepnél volt a legnagyobb. A bérleti díj és a földár aránya az évek során nem változott jelentősen, tehát a földár és a bérleti díj a vizsgált időszak alatt évenként hasonló arányban emelkedett. A földárhoz viszonyított bérleti díj a bemutatott öt év átlaga szerint a gyepnél volt a legnagyobb (5,7%), és az erdőnél a legkisebb (3,4%). Az 8. táblázat szerint 2008 és 2013 között pl. a szántó bérleti díja 65,0%-kal, a gyepé viszont több mint kétszeresre nőtt.

Ez az emelkedés azért jelentős, mert a mezőgazdasági termelés egyes fontos mutatóinak növekedése ezeknél lényegesen mérsékeltebb volt (7. táblázat). A gépüzemeltetési költség növekedése 28,2% volt, és mivel ez hat évre vonatkozik, az évi emelkedés nem érte el az 5%-ot, ezzel szemben a földárak és a bérleti díjak 2010 előtt 4-6%-kal, 2010-2013 között viszont többnyire 10-20%-kal emelkedtek.

Tény tehát, hogy, hogy a földár és a bérleti díj 2010-től sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint a korábbi években, ezért feltételezhetjük, hogy ezt nem a 2004. évi EU csatlakozás okozta, hanem az „új” kormány által meghirdetett agrárpolitika.

Hazai szántóföldárak AK szerint az AKI számításai szerint

9. táblázat

Megjegyzés: AK = aranykorona föld-érték
Forrás: AKI

A bérleti díjak arányait a személyi ráfordításhoz és az agrártámogatáshoz hasonlítva célszerű vizsgálni. A személyi ráfordításhoz azért, mert e költség a termelés legvitatottabb része, a támogatáshoz viszont azért, hogy kiderüljön ennek a mezőgazdaság és a földtulajdonosok közötti részesedési aránya. E kérdésekre az AKI által megfigyelt tesztüzemek számaiból, illetve a társas gazdaságok adatai alapján kaphatunk reális választ, mert az egyéni gazdaságoknál a költségek a gazda és családtagjai tevékenységéért, valamint a tulajdonukban lévő termőföld használatáért „díjat” nem tartalmaz. Az AKI tesztüzemek adatai 2001-től állnak rendelkezésre, de (2014. 12.31- ig) a 2013. év adatai még nem kerültek közlésre.

A termelési költségekben a földbérleti díj aránya a különböző termelési szerkezettel rendelkező gazdaságokban természetesen eltérő, pl. a csak szántóföldi termelést folytatóknál nagyobb, mint az összes gazdaság átlagánál (10. táblázat), és aránya 2001-től napjainkig folyamatosan nőtt (11. táblázat).

A társas gazdaságok egyes fontosabb adatai az AKI által vizsgált tesztüzemek 2012. évi számai alapján

10. táblázat

Megjegyzés: AK = aranykorona föld-érték;  STÉ = Standard Termelési Érték
Forrás: AKI

A gazdaságok évenkénti adatai természetesen hullámzóak, de pl. a bruttó termelési érték 2001 és 2012 között az egyéni gazdaságokban 97,6%-kal, a társas gazdaságokban 69,8%-kal nőtt. A társas gazdaságok eredménye a mérsékeltebb növekedés ellenére is 84,1%-kal jobb volt, mint az egyéni gazdaságoké és ehhez csak 43,5%-kal több támogatást kaptak. Így a bruttó termelési értékre vetített támogatás az egyéni gazdaságoknál nagyobb, mint a táras gazdaságoknál. Jellemző továbbá, hogy a 12 év alatt a ha-ra vetített agrártámogatás az egyéni gazdaságoknál 6,5 szeresére, a társas gazdaságoknál 5,5 szeresére, míg a bruttó termelési értékre vetített 3,3, illetve 3,2 szeresére nőtt.

Ezek a számok tehát egyértelműen magyarázzák a „földéhség”, illetve a földár növekedésének igazi okát. Fontos továbbá, hogy az agrártámogatáshoz viszonyítva a föld-bérleti díj növekedése mérsékeltebb, de a társas gazdaságokban napjainkban is a támogatásnak mintegy 30% a bérbeadóhoz kerül, és nem a mezőgazdaság fejlődését segíti. (Mivel a két gazdálkodási formánál alkalmazott AKI költségszámítás eltérő, az egyéni gazdaságoknál a személyi juttatás és a földbérleti díj nem reális, így a társas gazdaságokkal történő összehasonlítás a számítási módszer hibáit igazolja, illetve azt egyértelművé teszi.)

Az AKI tesztüzemek egyes termelési mutatóinak változása 2001 és 2012 között

11. táblázat

Forrás: AKI

Célszerű kiemelni, hogy 2012-ben a fontosabb növényeknél ha-ra vetítve a társas gazdaságok átlagosan 30,7%-kal nagyobb értékesítési árat értek el, de csak 19,7%-kal több támogatást kapnak, így az értékesítésre vetített támogatás is az egyéni gazdaságoknál több volt, mint a társas vállalkozásoknál. Fontos továbbá, hogy a társas gazdaságoknál az értékesítési árra vetített földbérleti díj átlagosan 8,7%, de a lucernánál 29,7%, és a földbérleti díj az állami támogatáshoz viszonyítva átlagosan 45,2%, szélső értékei pedig 12,9 és 68,5%, tehát nagyon jelentős arány jut a földtulajdonosokhoz. 2012-ben az átlagos földbérleti díj a társas gazdaságoknál 118,2%-a, a csak növényeket termelőknél pedig 288,8% a volt gazdaság teljes (összes gép, berendezés épület, stb.) nettó beruházásához viszonyítva.

Tehát, ha a földbérleti díj a mostani ütemben nő tovább, a mezőgazdaság fejlesztése számottevően mérséklődhet és ez a hazai mezőgazdaság versenyképességét a mostaninál is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza.

Összegzés

A rendszerváltás óta a hazai erőgéppark kW kapacitása, és a modernebb gépek aránya kissé nőtt, de a kor-összetétel jelentősen romlott, mert az új gépek beszerzése elégtelen volt. Így a változás nem tette lehetővé a gépüzemeltetés költségének csökkentését. Az egyéni gazdálkodók gépigénye intenzíven nő, de mivel ezt nem tudják új gépekkel kielégíteni, ezért a gépek selejtezési ideje kitolódik, így a gépállomány elöregedése egyelőre megállíthatatlan, tehát a gépüzemeltetés-, illetve a termelés költségének további számottevő emelkedése várható.

A hazai helyzet romlását a mezőgazdaság számára jelenleg elképzelt „fejlődési irány” szerint nem lehet mérsékelni, mert az új-gép beszerzés számottevő növelésére sem a társas-, sem az egyéni gazdaságokban nincsen elegendő pénz. Ennek fontos oka a társas gazdaságokban a termőföld bérleti díjak intenzív emelkedése, míg az egyéni gazdaságoknál a csekély birtokméretek.

Megoldás csak hosszú távon és csak akkor várható, ha az „illetékesek” felismerik és elfogadják a nagyobb gazdaságok (bizonyított) gazdasági előnyét, és a nagyobb birtokok-, valamint a nagyobb táblák kialakítását erkölcsi-, anyagi-, és adminisztratív intézkedésekkel egyaránt (hatékonyan) támogatják. A mezőgazdasági gépüzemeltetés helyzetét ugyanis csak új gépek beszerzésével nem lehet megoldani, viszont nagyobb gazdálkodási egységek létrehozásával, és nagyobb teljesítményű gépek beszerzésével a gépigény számottevően mérsékelhető volna. A reális földár és a földbérleti díj kialakításához viszont a mezőgazdasági támogatási rendszer (EU-szintű) lényeges átalakítására, valamint a különböző mezőgazdasági termelők egyenlő gazdálkodási feltételeinek megteremtésére lenne szükség azért, hogy a támogatás elsősorban a mezőgazdaság fejlesztését szolgálja.

Az erőgépek korábbi és mostani helyzetének összehasonlításáról, valamint a változás okainak elemzéséről ITT írtunk korábban.