A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az évenkénti rendszeres összeírások mellett 2013. 06. 01. eszmei időponttal részletes mezőgazdasági felmérést is végzett, és ennek fontosabb számai a honlapján, „Magyarország mezőgazdasága, 2013 (Gazdaságszerkezeti összeírás - előzetes adatok)” címmel 2014. január közepén jelent meg. Ez az anyag a teljes mezőgazdaságra, így a mezőgazdaságban üzemeltetett erőgépekre is kiterjedt. A KSH 2013. decemberben a mezőgazdasági erőgépek (és épületállomány) kor- és származás szerinti összetételét is felmérte, és ennek eredményét 2014. szeptember elején a honlapján közölte. Mivel a KSH a mezőgazdasági gépállomány adatait 2000-ben is rögzítette, van mód arra, hogy összehasonlítsuk az erőgépek korábbi és mostani helyzetét, és elemezzük a változás okait.

A mezőgazdaságban napjainkban gépek nélkül nem lehet termelni, ezért a termelés eredményét a gazdálkodó hozzáértése mellett főleg a gazdaságos gépüzemeltetés határozza meg. A kézimunka (ásás, gereblyézés, kézi ültetés, kapálás, kézi betakarítás, stb.) csak a kiskertekben alkalmazható, szántóföldi körülmények között (általában) nem, mert a kézimunka sokkal többe kerül, mint a gépekkel végzett. A mezőgazdasággal foglalkozók azt is tudják, hogy a kisebb táblák művelése jóval drágább, mint a nagyobb tábláké, és azt is, hogy a kisebb motorteljesítményű erőgépekkel végzett munka fajlagos költsége sokkal többe kerül, mint a nagyobb teljesítményűeké. Fontos továbbá, hogy a gépek üzemeltetési költsége számottevően függ a gépek kihasználásától (az évente teljesített üzemórák számától, a kapacitás-kihasználástól, a ha/óra teljesítéstől, stb.), tehát az üzemeltetés körülményeitől, így a nem kellő gondossággal végzett gépüzemeltetés a termelés költségének jelentős növekedését eredményezi.

A hazai erőgépállomány jellemzése

Az elmúlt mintegy két évtizedben a hazai gépállomány kedvezőtlenül alakult. Ez az erőgépekre és ezek munkagépeire egyarást értendő, de (sajnálatosan) csak az erőgépekre van megfelelő adat. A munkagépek állományát a KSH legutóbb 2000-ben mérte fel, tehát ennek változása csak sejthető. A mezőgazdasági erőgépek száma 2000 és 2013 között gép db alapján 8,9%-kal mérséklődött, az összes kW kapacitás pedig 11,4%-kal nőtt, így az átlagos „erőgépméret” (kW/db) 22,4%-kal lett nagyobb, és a gépek átlagos kapacitásának emelkedése miatt a mezőgazdasági területre vetített gépellátottság (kW/ha) 33,1%k-al emelkedett. Ez úgy következett be, hogy a gazdasági társaságok fajlagos erőgépállománya mérséklődött, az egyéni gazdaságoké pedig jelentősen nagyobb lett, így az egyéni gazdaságok már most is sokkal nagyobb erőgépállománnyal rendelkeznek, mint a gazdasági társaságok és emellett a társas gazdaságok (valamint egyéb szolgáltatók) még jelentős volumenű gépi munkát is végeznek az egyéni gazdaságoknak. A KSH adatai szerint 2000 és 2013 között a kW/ha erőgép-ellátottság a gazdasági társaságoknál 1,711-ől 1,591-re (93,0%) mérséklődött, az egyéni gazdaságokban pedig 1,871-ről 3,112-re (166,3%), nőtt (1. táblázat). Fontos továbbá, hogy pl. 2000-ben az egyéni gazdaságoknál az erőgép-ellátottság az 1-10 ha-os mezőgazdasági területű birtokoknál 3,194 kW/ha, az 500-1000 ha-os birtokoknál pedig ennek csak kb. harmada, 1,068 kW/ha volt. Tehát a nagyobb területű gazdaságok fajlagos (kW/ha) erőgépállománya a gépek jobb kihasználása eredményeként lényegesen csekélyebb, mint a kisebbeké.

A mezőgazdasági erőgéppark adatai segédüzemágak szerint 2000-ben és 2013-ban

1. táblázat

Megjegyzés: * = Az összes gazdaságra vetítve. **  =  Mezőgazdasági területet használókra vetítve.
*** =  Betakarítók, rakodók, stb. A 2013 évi adatok becsültek, mert a  gazdaságok az állományt hibásan jelentették.
**** =  A kW a tonna-kategória alapján becsült, mert a KSH a tehergépkocsinál a kW-ot nem gyűjtötte.
Forrás: KSH, ÁMÖ 2000, GSZÖ 2013.

A jelentős (kW/ha) ellátottság ellenére az egyéni gazdaságokban az egy gazdaságra jutó gépállomány nagyon kevés. Pl. 2013-ban is csak 0,204 db traktor, 0,015 db arató-cséplő gép, 0,012 db egyéb magajáró és 0,022 tehergépkocsi, összesen 0,253 db erőgép jutott egy gazdaságra, (tehát 5 gazdaságra jut egy traktor, és mintegy 20 gazdaságra egy másféle erőgép, lásd az 1. táblázatot). E gazdaságok tehát nagymértékben ki vannak szolgáltatva a gépi munkát végző vállalkozóknak, így minden gazdaság törekszik arra, hogy saját géppel, legalább egy saját traktorral dolgozhasson, ennek eredményeként az egyéni gazdaságok gépállománya gyors ütemben nő. Az egyéni gazdaságokban a gépek számának növelése érdekében a korosabb gépeket nem selejtezik, a gépeik kihasználása csökken, a gépüzemeltetés-, valamint a termelés költsége folyamatosan emelkedik, a termelés eredményessége pedig mérséklődik.

Jellemző továbbá, hogy 2000 és 2013 között a gazdasági társaságoknál az átlagos „erőgépméret” 81,1-ről 95,4 kW/db-ra, tehát 17,6%-kal nőtt, az egyéni gazdaságokban 46,9-ról 61,6 kW/db-ra, 31,5%-kal emelkedett. Tehát az erőgépek átlagos motorteljesítménye mindkét gazdálkodási formánál nagyobb lett, de az átlagos erőgépméret a gazdasági szervezeteknél sokkal kedvezőbb, és ezeknél a birtokméret és a táblák mérete is nagyobb, így alacsonyabb önköltséggel dolgozhatnak. A Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) adatai ugyanis igazolják, hogy a nagyteljesítményű géppel, a nagyobb táblákon végzett gépi munka (pl. középmélyszántás) költségéhez viszonyítva a kisteljesítményű géppel, kisméretű táblán végzett munka mintegy 3-4 szeres költséget igényel (2. táblázat). Ezért nagyon fontos a táblaméretek növelése, és a nagyobb teljesítményű erőgépek szélesebb körű alkalmazása, illetve ezek kedvező kihasználása, hogy minél alacsonyabb fajlagos üzemeltetési költséget érjenek el.

A középmélyszántás önköltsége, és aránya a tábla méretétől függően

2. táblázat

Forrás: MGI számítás

Az erőgépbeszerzés alakulása

A hazai erőgépállomány helyzetét rontotta, hogy a rendszerváltás után kialakult helyzet miatt a gépvásárlás jelentősen mérséklődött. Pl. 1994-ben még 5669 új erőgépet vásárolt a mezőgazdaság, majd 1995 és 2006 között átlagosan évente csak 2532 db-ot, tehát az 1994 évinek kevesebb, mint felét. 2007-2009-ben a jelentősnek is nevezhető új-gép támogatás alatt évente 4126-4340 új erőgépet vásároltak, majd e támogatás nagyrészt megszűnt, és a „válság” hatása miatt is csökkent a géppótlás. Így az éves erőgépbeszerzés 2010-ben 1204-db-ra esett, majd ez 2011-2013 között 2370-2643 db-ra módosult. A 2014. I-III. negyedévi adatok ígéretesek (3. táblázat), mert a gazdaságok jelentősen több erőgépet vásároltak, mint a korábbi évek azonos időszakában. A vásárlás zöme azonban traktor és rakodógép volt, és ez a 2014-ben realizálódott „támogatások”, valamint a kedvező „növekedési hitelprogram” eredménye. Így feltételezhető, hogy ha ezek nem folytatódnak a vásárlási lendület csökken.

A mezőgazdaság számára értékesített erőgépek hazánkban

3. táblázat

Megjegyzés: * a tehergépkocsik nélkül.
Forrás: AKI

Tény azonban, hogy mind a 2007-2009 évi, de különösen a 2011-2013 évi gépbeszerzés a kb. 160 ezer darabos mezőgazdasági erőgépállomány pótlásához (esetleg fiatalításához) elégtelen volt, tehát az erőgéppark elöregedett. (A hazai erőgépállomány fiatalításához évente legalább 10-20 ezer új erőgépet kellene beszerezni, de ez természetesen nem megvalósítható.) A jelentősebb gépberuházás akadálya a mérsékelt és nem kiszámítható géptámogatás, a mezőgazdaság kedvezőtlen általános helyzete, és nem kis mértékben a gépárak jelentős emelkedése (lásd az 4. táblázatot). Ha viszont a géppark átlagos használati ideje tovább nő, ezzel a gépek üzemeltetési költsége is egyre nagyobb lesz, tehát a közeljövőben a gépberuházást az eddiginél sokkal fontosabb feladatként kell kezelni.

A fajlagos árak változása egyes erőgépcsoportoknál a mezőgazdasági gépkatalógusokban

4. táblázat

Forrás: MGI feldolgozás

Az erőgépek kora, illetve átlagos használati ideje

A hazai mezőgazdasági erőgépek kora 2000-ben sem volt kedvező, mert az átlag a traktoroknál 15,3, az arató-cséplő gépeknél 14,5, a magajáró rakodóknál 12,3, a tehergépkocsiknál pedig 12,1 év volt, és a kiselejtezési idő ennek mintegy kétszerese. Így a 20 évnél öregebb traktorok aránya a gazdálkodó szervezeteknél 10,1%, az egyéni gazdaságoknál 26,7%, az arató-cséplő gépeké pedig a társas gazdaságoknál 6,8%, az egyéni gazdaságoknál 30,4% volt, tehát az egyéni gazdaságok erőgépei (már akkor is) lényegesen korosabbak voltak, mint a gazdálkodó szervezeteké. A 2000 óta bekövetkezett kevés beszerzés, és mérsékelt selejtezés miatt az erőgépállomány átlagos használati ideje (kora) a gazdasági szervezeteknél 12,2 évről 13,1 évre, csak 7,4%-lal nőtt, míg az egyéni gazdaságoknál 15,6 évről 19,7 évre, tehát 26,3%-kal emelkedett. Így a mezőgazdasági erőgépek átlagos használati ideje a 2000 évi 14,6 évvel szemben 2013 végén 18,3 év volt (5. táblázat), mely mintegy 35-37 éves átlagos kiselejtezési időt, illetve géphasználatot jelent.

A gépek átlagos kora és az egyes gép-korcsoportok aránya

5. táblázat

Megjegyzés: * =  összes egyéb önjáró
Forrás: a  KSH adataiból MGI feldolgozás

Figyelmet érdemel azonban, hogy az elmúlt 3-4 évben a társas gazdaságok tartani tudták az új-gépvásárlás korábbi ütemét, és gépállományuk kor-aránya az elmúlt 10 évben is csak kisebb mértékben romlott, ellentétben az egyéni gazdaságokkal, ahol a 20 évnél öregebb gépek aránya a 2000. évihez viszonyítva 72,9%-kal, míg a 30 évnél öregebbeké 2,8 szeresére nőtt.

2013 év végén a 20 évnél idősebb gépek aránya kW alapján számolva – a társas- és az egyéni gazdaságoknál egyaránt – kedvezőbb, mint db alapján. Ez is azt mutatja, hogy a nagyobb teljesítményű traktorok között több a fiatal gépek aránya. A KSH adatai alapján 2013.december hónapban a mezőgazdaságban 50 év feletti gépek is üzemelnek, pl. az egyéni gazdaságoknál 1451 traktor, 47 arató-cséplő gép és 19 tehergépkocsi. A 31-50 év közötti erőgépek száma és aránya azonban jelentős, a társas gazdaságoknál 950 traktor, 41 arató-cséplő gép és 293 egyéb erőgép, az egyéni gazdaságoknál pedig 16802 traktor, 737 arató-cséplő gép és 920 egyéb erőgép tartozott e kategóriába. Így a 30 év feletti erőgépek aránya a gazdasági szervezeteknél „csak” 3,8%, míg az egyéni gazdaságoknál 16,5% volt. Kedvező azonban, hogy 2000 és 2013 között a mezőgazdaság erőgépeinek származás szerinti aránya a modernebb erőgépek felé tolódott el. (Pl. országosan a kerekes traktoroknál a keleti gépek aránya 80,9-ről 64,4%-ra, a nyugati gépeké pedig 12,1-ről 26,7%-ra változott.) Az arányok azonban jelentősen eltérnek a két termelési formánál, a társas gazdaságok korszerűbb gépparkkal üzemelnek, ezért többnyire kedvezőbb termelési költséget érnek/érhetnek el.

A gépek üzemeltetési költsége

Az erőgépek karbantartási-javítási költsége jól mutatja, hogy a „korosabbak” gépi munkára (nha-ra) vetítve költségesebben üzemeltethetők. Az MGI bázisgazdasági tényszámai azt mutatják, hogy a 10 éves vagy ennél „fiatalabb” erőgépek mintegy kétszer akkora teljesítést produkálnak és csak kb. fele akkora fajlagos karbantartási-javítási költséget igényelnek, mint a 10 évnél „öregebbek” (6. táblázat). Ez a számottevőnek is nevezhető különbség az alapja annak, hogy az MGI az évente a gépüzemeltetési kiadványhoz kidolgozott tervszámoknál (a bázisgazdaságok teljes erő- és munkagépállományának adataiból) csak a 10 évnél fiatalabb gépek számait veszi figyelembe, természetesen a költségeknél az áremeléseket követve. A feldolgozott bázisgazdaságok adatállománya alapján az is látható, hogy mind a korszerű, mind a kevésbé korszerűnek minősített erőgépek között egyaránt vannak kedvező és kedvezőtlen költséggel üzemelők, tehát nem csak a „keleti”, hanem a korszerű „nyugati” gépeknél is van jelentős karbantartási-javítási költséggel üzemelő típus. Meglepő azonban, hogy a korszerű gépeknél – az átlagot tekintve - a fajlagos karbantartási-javítási költség – a jelentősebb alkatrészárak ellenére – sem nő túlságosan és a gépek öregedésével a halmozott adatok alapján többnyire alacsonyabb, mint a kevéssé korszerű gépeké.

Az MGI bázisgazdaságok erőgépeinek 2002-2011. évi átlagos teljesítése, és 2011. évi árszintű karbantartási-javítási költsége

6. táblázat

Forrás: MGI feldolgozás

A gépek teljes üzemeltetési költségét azonban nem csak a karbantartás-javítás költsége, hanem az összes költség, különösen a gépár alapján számolt értékcsökkenés is lényegesen befolyásolja, mert egyes „nyugati” gépek fajlagos ára többszöröse is lehet, a „keleti” gépekéhez viszonyítva. (Az MVH 2014.évi mezőgazdasági gépkatalógusában a kerekes traktorok átlagos fajlagos ára pl.: MTZ 161,8 EFt/kW, LANDINI 289,8, ICB 436,6, Holder 598,2 EFt/kW. A kínált legolcsóbb kerekes traktor ára 94,7, a legdrágább 1236,3 EFt/kW.) Ezért a gépek optimális használati idejének meghatározásához minden költségtényezőt, de a fajlagos karbantartási-javítási költség mellett legalább a fajlagos értékcsökkenést is figyelembe kell venni. A kedvező üzemeltetési költség eléréséhez azonban a gépek szakszerű üzemeltetéséről és megfelelő kihasználásáról is gondoskodni kell.

Az MGI bázisgazdaságok adatai szerint a mezőgazdasági gépüzemeltetés költsége az utóbbi hat évben jelentősen, területre vetítve (Ft/ha) mintegy 28,2%-kal nőtt, kissé nagyobb mértékben, mint a nettó árbevétel. A gépek karbantartási-javítási költsége (az erőgépek 12-13 éves átlagos használati idejének eredményeként a Ft/ha) 56,6%-kal, a bruttó kereset (Ft/ha) pedig csak 10,5%-kal emelkedett, az energiafelhasználás költsége (Ft/ha) viszont kissé csökkent annak ellenére, hogy a Ft/h kereset 32,7%-kal, a felhasznált energia átlagos Ft/kgOE ára pedig 28%-kal nőtt (7. táblázat).

Az MGI által megfigyelt bázisgazdaságok egyes termelési adatainak változása

7. táblázat

Megjegyzés: 1) = összes terület, máshol szántó+szőlő+gyümölcsterület
Forrás: MGI