Sokszor elhangzik, hogy kiszámíthatatlanok a körülmények, ezért nehéz a mezőgazdaságban ma kihúzni a nyertes lottószelvényt. Te pedig azt mondtad a BASF szakmai napján tartott előadásodban, hogy valójában nem erről van szó, nem ez a probléma forrása.
Tény, hogy a válságok korát éljük, ez lesz most az "új normális". De egyáltalán nem kiszámíthatatlanul történnek a dolgok, egyszerűen csak nem fordítunk kellő időt arra, hogy a szükséges információkat beszerezzük a folyamatok megértéséhez. Az olajosmagok árának változása jól szemlélteti ezt. Kiszámíthatatlannak tűnik az ármozgás, egy évvel ezelőtt 800-900 euró volt a repcemag tonnája, most pedig 500 euró alatt van. De nagyrészt a kőolaj ára határozza meg az olajosmagok, így a repce világpiaci árát is. Repcéből például 70 százalékban biodízel készül, azaz a kőolaj helyettesítő termékeként tekinthetünk rá, innentől kezdve hatással van árára a kőolaj, a szója és a pálmaolaj ára.
Fórián Zoltán, az Erste Bank vezető agrárszakértője – Fotó: Erste Bank
Az emberiség egyébként ezekben a napokban éli a kőolaj-felhasználás csúcsának időszakát. Hamarosan elkezd csökkenni a kőolaj-felhasználás, ettől kezdve egészen más lesz a befolyása az energiaszektorra.
A gabonapiacon egyik kellemetlen meglepetés után jön a másik. Hogyan magyarázható a gabonaárak alakulása?
Sokkal volatilisebbek lettek a terményárak, mint amihez az utóbbi néhány évtizedben hozzászoktunk, alaptézisek dőlnek meg.
Ez azzal függ össze, hogy a gabona tőzsdei termék, a tőzsdén pedig abból van pénz, ha hullámzanak az árak. Az utóbbi 2-3 évben elképesztően túlhiszterizált a világ, ez az agrár- és élelmiszeriparra pedig fokozottan érvényes.
A Covid-járvány, a háború, a klímaváltozás lényegében piacot befolyásoló hangulatként csapódik le a világgazdaságban, és sajnos az egyének szintjén is. Ha egyetlen tanácsot adhatnék a gazdáknak, akkor az az lenne, hogy próbáljuk a hangulatok alapján hozott döntéseket elfelejteni, mert ezek
a pillanatnyi helyzet alapján meghozott döntések általában rosszak.
Ha a terménypiaci folyamatokra fordítjuk le: óriási (inkább irreális) magasságokban voltak a terményárak tavaly nyáron, és rengetegen azt gondolták, hogy ez egy végtelen felfelé menetelés lesz, és ehhez igazították a gazdák a vetéstervüket. Akkora készletek alakulnak most ki, olyan terméseredmények lesznek, ami ahhoz vezet, hogy jövőre pedig fordított lesz a helyzet.
A repcemag és a kőolaj árának alakulása szorosan összefügg – Fotó: Shutterstock
Mindig az jut eszembe erről, hogy a 80-as 90-es években hatalmas hullámokat vetett a burgonya vetésterületének alakulása. Azért, mert a napi árak alapján döntötték el a termelők, hogy ültetnek-e krumplit vagy nem.
De nem a vetéskori ár számít, hanem a betakarításkori. A vetéskori árak teljesen megtévesztőek. Most is annak a levét isszuk, hogy a világpiac óriási kínálattal szembesül, és hihetetlen mélységbe zuhantak az árak.
Ráadásul nekünk ebben van egy különleges helyzetünk, ami miatt el fogunk némileg szakadni a világpiactól:
- a hatalmas fordulókészlet,
- a tavalyihoz képest várhatóan dupla termés (9 millió tonna gabona helyett 18 millió tonna),
- mindehhez jött nagy mennyiségű import, aminek jó része még a tárolókapacitást foglalja.
Óriási szerencse ebben a helyzetben, hogy nem itthon árazódunk, hanem igazodunk a világpiachoz.
Chicagóban és Párizsban is látszódnak már a fordulat jelei, június eleje óta lassan emelkednek a terményárak.
_fill_540x300_0.jpg)
De mi befolyásolja azt, hogy most elkezdtek felfelé menni az árak?
A trendforduló úgy történik, hogy megindulnak a hírek. Most, mivel éppen lent vannak a terményárak, a negatív, azaz áremelést generáló hírek vannak túlsúlyban. Mint például az, hogy aszály van Argentinában, az USA-ban, Ausztráliában, Európán belül a spanyol gabonatermésről jönnek a rossz hírek, Kínában óriási esőzések mossák el a termést. Ezek a hírek előkészítették a terepet annak, hogy elkezdjék nyitni a tőzsdéken a vételi pozíciókat.
A mi hatalmas hátrányunk az, hogy a meglévő készlet és a várhatóan nagy termés miatt késleltetve fogják a magyar gazdák ezt megérezni, és akik aratáskor akarnak eladni, azoknak jó része elkeserítően alacsony árakkal fognak találkozni, csak a legnagyobb gabonakereskedők tudnak majd olyan likviditást felmutatni, hogy vásárolni tudjanak.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy egy évet ki lehetne finanszírozni a növénytermesztésben, mert nagyon sok jó év van mögöttünk, de lesznek, akiknek ez nem fog menni, emiatt a földárak is megmozdulhatnak lefelé.
Amire viszont most is stabilan lehet számítani, az a támogatás.
Lassan emelkednek a világpiaci terményárak, de Magyarországon ez csak lassan lesz érzékelhető – Fotó: Shutterstock
Hogyan lehetne összefoglalni azt, hogy milyen lenne egy jó és biztonságos stratégia a gazdák részéről? Mit kellene ahhoz másképpen csinálni, hogy ne kerülhessenek ekkora bajba?
Újra kell tanulni a gazdálkodást. Nem csak arról van szó, hogy már más a termesztéstechnológia, a termőképesség, a vízgazdálkodás, hanem a költséggazdálkodást is újra kellene gondolni. Meg tudja-e mondani valaki azt, hogy mitől lesz több a pénze? Attól, hogy jó a gépe és precízen vet és precízen szórja ki a műtrágyát? Vagy attól, hogy jó helyen, jó időben adja el a terményét?
Természetesen fontos, hogy ne 4 tonnás legyen búza, hanem 6-8. De
az aratás utáni műveletekre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mert tulajdonképpen "akkor keressük a pénzt".
Fontos a magas szintű termelés, de a raktározás, a szállítmányozás és az eladás az, amin végül a nyereség jórészt áll vagy bukik. Nem a hozamcsúcsokat kell kitűzni célul, hanem a hektárra vetített jövedelem növelését.
Az az igazság, hogy valamilyen szinten a gazdáknak is közgazdászként kellene gondolkodniuk. Ez valójában nem áll tőlünk messze, hiszen végülis mindannyian vezetünk háztartást, figyeljük az élelmiszerárakat, mindenki tudja a költségeit és a bevételeit legalább a családi büdzsé tekintetében. Ezt magasabb szintre is lehet emelni.
Aki tőzsdézik, pontosan tudja, hogy mit jelent a méltányos profit kifejezés, ezt az agráriumban is érdemes megjegyezni. Az okos tőzsdeguru meghatároz egy eladási (kiszállási) árat, amit úgy számolt ki, hogy az neki már megéri a ráfordításokhoz mérten. Amikor azt az árszinten eléri a piac, akkor kiszáll, azaz elad. És nem arra vár, hogy még magasabbra menjen az ár. Ezt a kockázatot a valódi tőzsdecápák sem vállalják be, ez az első, amit ebben a bizniszben megtanulnak a pénzügyi szakemberek.
Jómagam már tavaly ősz óta harsogom, hogy "kiszállni, kiszállni", de inkább sokan nem adták el a terményt, egyrészt adóoptimalizálás miatt, másrészt pedig azért, mert vártak a még magasabb árszintre. Most sokan jóval nagyobbat buktak az árcsökkenés miatt, mintha befizettek volna valamennyi adót a bevételhatár átlépése miatt.
Pedig ilyen kockázatot senkinek sem kell bevállalnia. Egyszerűen be kell látni, hogy változik a világ, alaptézisek dőlnek meg, de ettől függetlenül a piaci folyamatokat ki lehet ismerni.
Akkor mégiscsak a világpiaci árakat kellene figyelni... Sokszor felteszik még a kérdést az olvasóink, ha a terményárakról írunk, hogy miért a párizsi árutőzsde áraival foglalkozunk...
Egyszerű a magyarázat arra, hogy miért a párizsi és a chicagói árutőzsde határozza meg az árakat itthon. Mert
mi gabonaexportőrök vagyunk, jó években a világpiacon értékesítjük a megtermelt gabona 50 százalékát.
Ha pedig a nemzetközi piacon értékesítünk, akkor számunkra ott dőlnek el az árak. A világpiaci árból számítják a kereskedők a fuvarköltségek, paritások figyelembe vételével, hogy mennyiért vehető meg Magyarországon a termény.
Ebben sajnos most az ukránok nagyon csúnyán megvertek minket, rendkívül alacsony árakon adták el a terményt. De természetesen ez nem azért volt így, mert nekik így is megéri. Erős kényszer volt arra, hogy mentsék, ami menthető a háború elől, inkább menjen nyugatra, mert ott legalább biztosan piacot lehet neki találni.
De fontos tudni, hogy a szárazföldi, folyami szállítás nekik abszolút nem éri meg, csak akkor tudnak a nagy exportpiacok meghatározó szereplői lenni, ha visszatérhetnek a tengeri szállításhoz. Ha ez nem sikerül, akkor viszont kénytelenek lesznek a kisebb piacok felé nyitni hosszabb távon, mint amilyen az európai.
Most hogyan alakul az ukrán gabonaexport, és hol tartanak most a terményárak?
Úgy néz ki, hogy idén és jövőre is 20 százalékkal csökken az ukrán export mennyisége, viszont ha nem tudnak visszatérni a nagy exportpiacokra, akkor továbbra is hatalmas nyomást fog helyezni az európai növénytermesztési ágazatra.
Európa jó minőségű szántóföldjeinek egyharmada Ukrajnában van, és ezeknek a termőföldeknek a nagy része olyan befektetők érdekkörében van, amelyek székhelye Luxemburgban, az USA-ban, Cipruson, Szaúd-Arábiában található.
Az elsősorban a háború miatt csökkenő termés és a szállítási nehézségek miatt Ukrajna folyamatosan szorul ki a világpiacról, helyét más nagy szereplők veszik át.
Amit biztosan tudunk, az az, hogy látszik a fény az alagút végén, elkezdtek emelkedni a tőzsdei árak: a búza 2023 szeptemberi határidős jegyzése június elsején 220 euró/tonnán állt a párizsi árutőzsdén, jelenleg 240 euró körül megy a kereskedés. A kukorica augusztusi jegyzése 213 euró/tonna volt június elsején, most 242 eurónál járunk. A repce augusztusi jegyzése a június elejei 406 euró/tonnáról emelkedett mostanra 470 euró közelébe.
