Big Bud traktor történelem – túlélők nyomában! Óriások, ahogyan még Te sem láttad őket! – Videók

A Big Bud mezőgazdasági erőgépeket gyártó cég hivatalos neve Northern Manufacturing Company volt, a Montana állambeli Harve városában működött, de később átnevezték Big Bud Tractors -ra.

1968-ban alapították a vállalatot és hivatalosan 1992-ben szűnt meg.

A Big Bud traktorok típusait 1976-1990 között gyártották, legalább két tucat modellvariációban – típustól függően szóló- és ikerabroncsozással egyaránt –  és igen széles teljesítmény-tartományban.

A fotón a gyár látható fénykorában HN-400-asokkal a szerelősoron.

A Bud egyébként az USA szlengben testvért, pajtást is jelent (bár alapjelentése rügy, bimbó) és a névadók valószínű a "Nagy Haver" elnevezésre gondoltak a hatalmas erőgép megalkotásakor.

Érdekes megjegyezni, hogy a Budweiser sörgyár sem emelt kifogást, noha ez a rövidített forma reklámjaikban is gyakran feltűnik, és a tengerentúlon egyszerűen Bud-ot kérnek, ha ilyen sört szeretne valaki inni.

A Big Bud kínálat egy része

A Big Bud traktorok megjelenése valójában nem volt más, mint egy globális trend, a minél nagyobb, erősebb, 4x4-es meghajtású, csuklós törzsű traktorok projektjei

– amely számos más piacvezető gyártónál szintén megjelentek. Nálunk, volt Kelet-európai viszonylatban, a Rába-Steiger és a Kirovec típusait lehetne ebben a kategóriában említeni, ugyanezen időszakból.

Fődarabok terén többféle motorvariáció feltűnt: Cummins, kétütemű, V-elrendezésű Detroit-Diesel, a Caterpillar, de még a német Deutz és a japán Komatsu is. Az amerikai motorok kalibrálása természetesen eltért a teherautókban alkalmazottakétól. Kivétel a Deutz, amely meghatározó beszállító volt és ma is az, a traktorok, építőipari gépek terén, sőt önálló traktormárka volt 1995-ig. A Komatsu változatlanul csak munkagép motorokat gyárt, főleg saját gépeihez.

A típusszámok első 3 jegye a lóerőben megadott teljesítményre utaltak. A HN-széira Detorit-Diesel motorokkal készült, a többi motor opciós lehetőség volt, a KT-széria csak Cummins motorral. Az erőátvitel 400 lóerőig jellemzően azonos volt a nehéztehergépkocsikban is alkalmazott, Spicer kéttárcsás kuplunggal a nagy nyomaték miatt, míg a váltómű a Fuller RoadRanger 10 és 13 előremeneti- és 2 hátrameneti fokozatú változatai voltak. Sajnos itt minden fokozatkapcsoláskor megszakadt az erőátvitel.

Jelentős műszaki előrelépés volt, hogy 450 lóerő fölött már csak automatikus erőátvitelt alkalmaztak, amit a szintén amerikai, 1918-ban alapított és ma is működő, Twin Disc Inc. szállított, extrém igénybevételre méretezve. Itt már úgynevezett PowerShift-rendszerű váltóművek kerültek beépítésre – típustól és teljesítménytől függően – 6-12 előremeneti, valamint 1-3 hátrameneti fokozattal. Az osztómű, közvetlenül a váltóműhöz kapcsolódott, de oldható kötéssel. A hidrodinamikus tengelykapcsoló mechanikus zárással is rendelkezett, közvetlenül a motor lendkerekéhez kapcsolódva. Innen egy rövid kardán vitte át a hajtás a váltóműbe. Ennek előnye, hogy igen nagy terhelésnél is finom elindulást, gyorsítást tesz lehetővé, majd bizonyos motor-fordulatszámnál zár a tengelykapcsoló, innentől már nincs „szlip” (veszteség) és a teljesítmény egy az egyben a kerekekre jut, a motor nyomatékra dolgozik. Az erőátvitelhez való jobb hozzáférhetőséget szervizeléskor, a körülbelül 45 fokban hátra billenthető vezetőfülke segítette minden típusnál.     

A tengelyek a HN-szériánál Caterpillar, míg a KT szériáknál Clark gyártmányok. A Clark volt tengelygyártó részlege már több, mint 30 éve önálló cég, Heavy Duty Transaxle néven és mai napig gyártanak raktári és ipari villás targoncákhoz, nehézkategóriás munkagépekhez, stb. való tengelyeket.

A Big Bud-ot alapjában észak-amerikai piaca szánták, de kisebb modellekből azért sok országba eljutottak exportra, míg a nagy gépe távoli felvevő piaca Ausztrália lett. Ott még ma is fellelni használt gépként néhányat.

Az USA-ban természetesen nem kellett sokat várni a klub alapításra, akik fesztiválokra, veterán gép kiállításokra is eljárnak. Vannak, akik a mai napig dolgoznak a legendássá vált traktorokkal, igaz, már egyre több minden nem az eredeti, s vannak, amiket eladtak bontásra, alkatrésznek.

HN 350 Iran

Iránba exportált HN-350-esek helyi üzembe helyezés előtt. A külső abroncsok még hiányoznak

360 / 30

• típus: HN-360/30 (1979-1981)
• motor: Cummins 14 l, soros 6, 360 LE
• váltómű: Twin Disc PowerShift 6+1 fokozat
• tömeg: 14.515 kg (ballaszt nélkül)

HN-400

• típus: HN-400/30 (1979-1981)
• motor: Detroit-Diesel V8, 12,1 l, 400 LE
• váltómű: Twin Disc PowerShift 6+1 fokozat
• tömeg: 17.236 kg (alap), max. 19.958 kg
• méretek (h x sz x m): 679 x 304 x 367 cm,
• tengelytáv 381 cm

KT-500

• típus: KT-500 (1986-1990)
• motor: Komatsu, soros, 6 hengeres, 15,2 l, 500 LE
• Deutz, V12, léghűtéses, duplaturbós, 19,1 l, 500 LE
• váltómű: PowerShift, 12+2 fokozat

KT-525 / 50

• típus: KT-525/50 (1979-1981)
• motor: Cummins, soros, 6 henger, 18,8 l, 525 LE
• váltómű: Fuller RoadRanger, manuális, 13+2 fokozat
• tömeg: 18.370 kg

Nézzünk meg egy máig működő Big Bud 525/50 traktor munkáját 21 fejes ekével – a videó Észak-Dakotában készült 2015-ben!

KT-600 / 50

• típus: KT-600/50 (1981-1986)
• motor: Detroit-Diesel V12, 18,1 l, 650 LE
• váltómű: Twin Disc / PowerShift, 9+2 fokozat
• tömeg: 27.216 kg

Big Bud 600 / 50 típus

A legnagyobb Big Bud traktorok és a 747-es

Az 740; 780 típusokat 1986-1990 között gyártották. Motorjuk soros, 6 hengeres, 23,2 literes Komatsu, az erőátvitel 12+2 fokozatú Twin Disc, teljesen automatikus, PowerShift kapcsolással. A munkára kész tömeg 34.020 kg.

A legendássá vált 747-est – ami valójában egy ötlettől kreált típusjelzés – 1977-ben gyártották, a hivatalos típusjelzése 950/50 és 960 lóerős volt az eredeti, V16-os, 24,1 literes, hengersoronként egy-egy kétlépcsős turbófeltöltéssel készült, kétütemű Detroit-Diesel motorral. Az erőátvitel 6+1 fokozatú, Twin Disc automata.

A 950 lóerős Big Bud 950/50 volt a kiindulás gépészeti szempontból

Az akkori vételára 330.000 dollár volt. A vevők a Rossi fivérek voltak, akiknek kaliforniai gyapotültetvényein dolgozott 11 éven keresztül. Majd eladták a floridai Willowbrook gazdaságnak, ahol mélyszántáshoz használták, de idővel leállították, majd eladásra kínálták fel.

A sors hozat úgy, immáron harmadik tulajdonosa, egy farmer házaspár – Robert és Randy Williams – vásárolta meg 1997-ben, akik mindössze 60 mérföldre gazdálkodtak az egykori gyártól, Montana államban.

A traktoróriással 24 méter széles kultivátort is tudtak vonatni, 13 km/órás sebességgel percenként 0,53 hektárt műveltek meg.

Természetesen az intenzív használat is egyre jobban meglátszott a gépen.

A teljes motorgenerált követően a teljesítményt sikerült 1100 lóerőre növelni és az eredeti 3735 newtonméteres forgatónyomaték 4200 newtonméterre növekedett.

A másik fő problémát a 2,4 méter átmérőjű, 8 darab gumiabroncs teljes elhasználódása jelentette, mert az egykori beszállító, The United Tyre Company of Canada 2000 elején csődbe ment. Ezért a gépet már az alkalmi bemutatókról is mellőzni kellett. Végül úgy döntöttek, múzeumoknak ajánlják fel.

Big Bud 747 – éppen a méretei és fenntartása lettek saját korlátai

Végül a Hertland Museum fogadta be az óriást, az Iowa-állambeli Clarion városában. Külső-belső felújítások ugyan voltak, de a nagyszabású abroncscserére csak 2020 július 14-én kerülhetett sor, hiszen gyártót és lehetőleg létező méretet is kellett találni, amellyel ha bemutató jellegűen, de üzemeltethető. Így lett a Goodyear LSW1400/30R46 a helyettesítő méret, amely már „csak” 201 centiméter átmérőjű. Azonban az új abroncsokhoz már újabb felnikre is szükség volt, amit az adományozó Williams testvérek pótoltak.

Íme az óriás új abroncsainak felszerelését megörökítő videó:

Sőt, 2020 szeptemberében még egy utolsó munkára is befogták, egy 24 méteres széles, Friggstad vésőekét és egy kamerát is kapott hátulra.

Big Bud 747 főbb műszaki adatok:

• hossz: 8,23 m, vonószerelékkel 8,69 m
• szélesség: 4,06 m sárvédő ívekkel, 6,35 m ikerabroncsozással
• magasság: 4,3 m (fülketetőig mérve)
• tengelytáv: 4,95 m
• önsúly: 42.750 kg, teljes ballaszttal 60.750 kg
• üzemanyagtartály 3870 liter
• hidraulika tartály: 570 liter

A képen látható fülkebelső olyan, mintha nem is traktoré lenne. A kép csalóka: az ülés és kormányoszlop valójában a gép középtengelyén van, a tágas fülke lett kissé balra tolva.

A Big Bud 747-esben a légkondicionáló, fűtés, rugózott vezetőülés, kísérőülés, ablaktörlő- és szélvédőmosó, 8 memóriás AM/FM rádió szériafelszereltségnek számított.

A cikket írta: Kiss Bertalan / Agroinform.hu

források: https://www.williamsbigbud.com/, www.tractordata.com, www.pinterest.com