A KRAZ nem véletlenül vált legendássá: az ereje, a terepképességei még ma is ütőképes konstrukciót jelentenek. Szívós, karakteres konstrukció, ami bármilyen lelakott, ütött-kopott, akkor is elvégzi a rá bízott feladatokat. Vonóereje akkora, hogy felveszi a versenyt a legújabb technikával, nem okoz csalódást, bármit kirángat a sárból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a következő néhány videó.
2018-ban a szarvasi traktormajálison a KRAZ ellenfele egy modern CLAAS traktor volt, ami nem bírt a nyers orosz erővel:
Amivel nem bírt a GAZ-53-as, mert kipörögtek a hátsó kereket, az nem fogott ki a KRAZ-on - mit neki a téli időjárás.
Egy kis KRAZ történelem
A KRAZ gyártása az ukrajnai Kremencsuk városában indult 1967-ben, ahol 1994-ig rengeteg darab gördült le a gyártósorról. Sokféle változatát gyártották, de a leggyakoribb a hagyományos értelemben vett teherautó volt platóval, amit eseteként ponyvával is kiegészítettek.
A kínálat ennél azonban lényegesen szélesebb volt: markoló, tartálykocsi, dömper, farönk szállító, pontonhíd szállító, rakétakilövő és nyergesvontató is készült belőle. Az elnyűhetetlen szovjet technika hazánkon kívül mintegy 14 országban fellelhető - köztük szerepel Kuba és Észak-Korea is, ami kifejezetten érdekes adat.
A KRAZ köszönhetően annak, hogy mindhárom tengelye hajtott, bármelyen nehéz terepen gond nélkül boldogul. Motorját a YaMZ gyárában készítették, ami egy 14.9 literes dízel V8-as volt, gyárilag 260 lóerőt és 883 Nm-es csúcsnyomatékot tudott. YaMZ gyártmányú 5 sebességes kézi váltóval látták el Ezen paraméterekkel 71 km/h-ás csúcssebességre képes.
1982-ben mutatták be az extrém igénybevételre tervezett KRAZ-260-as sorozatot, ami önmagában közel 30 tonnát volt képes cipelni, de rakománnyal megterhelve még további 10 tonna vontatására volt alkalmas.
URAL
Az Ural–375 egy növelt terepjáróképességű, 6×6-os hajtásképletű szovjet tehergépkocsi volt, amit az Uráli Autógyár (UralAZ) Miasszban gyártott 1961 januárjától. Az első széria vezetőfülkéje ponyvás takarású volt. 1964-től 1982-ig gyártották a legnagyobb mennyiségben, 1979-től ez volt a Szovjet Hadsereg alapvető katonai tehergépkocsija, felváltva az addigi ZiL–157-t. Több változata is ismeretes, köztük számos speciális felépítménnyel szerelt változat is.
Az 1999-ig gyártott monstrum minden terepen bevethető, könnyen legyőzi az akadályokat – fotó: Youtube
GAZ
Az összkerék meghajtású GAZ-66 annak ellenére, hogy elsősorban a hadsereg számára épült, elterjedt a civilek között is. Az 1999-ig gyártott monstrum minden terepen bevethető, könnyen legyőzi az akadályokat.
Megbízható és egyszerű teherkocsi: 120 lóerős, 4254 köbcentiméteres, 284,5 newtonméteres csúcsnyomatékkal. A kabin 2 férőhelyes, de a rakterében akár 21 személy is elszállító, a felfüggesztése laprugós felfüggesztésű, maximális sebessége 90 kilométer/óra, 100 kilométeren 31,5 litert fogyaszt. Az üzemanyag utánpótlását a két 105 literes üzemanyagtartály biztosítja.
Az 1 méter gázlómélységű teherautó fordulóköre 9,5 m, teljes terhelésnél sem jelent neki akadályt a 31-37 fokos emelkedő. Előnye, hogy az abroncsainak a nyomása a vezetőfülkéből szabályozható.
Forrás: Wikipédia, vezess.hu Az indexképek a fenti videókból lettek kivágva.
