A termés betakarítása talán a mezőgazdasági termelés legnehezebb munkafázisa, nem csoda hát, hogy az emberiség amint lehetett, rögtön gépesítette. Hála Istennek, mindig voltak kiváló feltalálóink, akik a legbonyolultabb feladatokkal is megbirkóztak.

Elsőként a lóvontatású, majd a traktorhajtású arató- és cséplőgépek jöttek létre. Ezt követte a kombájnok kialakulása, amelyek a három műveletet, a vágást, a cséplést és a rostálást egy menetben végzik. Az első szabadalmaztatott kombájn 1835-ből datálódik és az amerikai Hiram Moore nevéhez fűződik. A 4,5 m vágásszéleségű gépet 20 ló vontatta. 1842-ben Jerome Inkriz Case gőzgéppel hajtott cséplőgépet készített. 1920-ban a Case Corporation és a John Deere (USA) olyan kombájnok gyártását kezdte meg, amelyek ugyan még lóvontatásúak voltak, de magát a cséplőgépet már motor működtette.

Mindössze 1923-ig kellett várni arra, hogy a Baldwin Brothers és a Gleaner Manufacturing Company (USA) szabadalmaztassa a Fordson motorral hajtott önjáró kombájnját.1936-ban a Claas elkészítette első traktorvontatású kombájnját a német piacra, mely levágta a gabonát, kicsépelte, a szalmát pedig kévébe kötötte. 1953-ban pedig piacra dobta Európában az első önjáró kombájnt.


Igazi nagy változásokat az elektronikai és az infokommunikációs megoldások beépítése hozott a betakarítógépek fejlődésében. Ezek az üzemeltetést könnyítik meg és nagyobb teljesítmény elérése, illetve gazdaságosabb használat válik lehetővé általuk.